Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

310 lí3. országos ülés 1902 november 10-éii, hétfőn. szavakkal és kicsinylő gesztussal felelte: » holmi régi törvény«. Mikor azonban a mi közjogi biztosítékainkat képező régi törvényalkotásainkkal szemben ezt a kicsinylő felfogást tapasztaljuk, akkor teljesen jogos a mi magunktartásában megnyilatkozó megtorlás azokkal a nyilatkozatokkal szemben, melyeket ilyen felfogásból kiindulva a t. honvédelmi miniszter ur részéről az ő előbbi javaslatainak tárgyalásakor hallottunk magában a vóderő-bizottságban. Nevezetesen azt mondta a t. honvédelmi miniszter ur, hogy mit akarunk mi, mit beszélünk mi a véderő keretében a nemzeti követelményeknek az érvényesitéséről, hiszen a honvédség, melyet a mi felfogásunk az általunk követelt önálló nemzeti véderő magvának tekint, egyáltalában nem az, maga a törvényhozás sem tekintette annak, nem látta azt egyébnek annak idején, mint egy expediensnek arra, hogy a véderó'nek egy részét olcsóbban állithassuk ki és a szolgálati viszonyokat könynyebbé tegyük a véderó'nek egy részére, a magyar honvédségre és természetesen ezzel együtt az osztrák Landwehrre is. Hogy ez mennyire nem igaz, annak bizonyítására nem kell régibb törvényekre hivatkoznunk, ott van az 1890 : V. t.-cz. Mig az 1867 : XII. t.-cz. a hadseregnek, tehát per eminencziám a közös hadseregnek vezényletét, vezérletét és belszervezetét a királyra ruházza át, addig a honvédségről szóló törvény még a belszervezetére vonatkozó intézkedéseket is a véderő ezen részének kizárólag a magyar törvényhozásnak tartja fenn, mert hiszen a véderő belszervezetének fogalma alatt értenünk kell első sorban annak taktikai tagozását, s mig a hadseregnek ezen taktikai tagozásáról törvényeink nem intézkednek, a honvédségre vonatkozólag azt a tagozatot igenis megállapítják a honvédségről szóló törvényeink, legutóbb az 1890 : Y. t.-czikk, (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon,) Egy másik nagy különbségre mutatok még csak rá, nevezetesen arra, hogy mig a honvédségnek tagjai esküt tesznek a magyar alkotmányra, ezt a magyar törvény kikötötte, nem állott módunkban az önök politikája folytán 35 esztendő óta, hogy ezt a magyar véderőnek másik részére nézve is kieszközölhessük, nem állott módunkban azon magatartás következtében, mely minden dinasztikus követeléssel szemben a feltétlen engedelmességet vallja magára nézve irányadónak, s egyetlen alkalmat sem használ fel arra, hogy a nemzeti kívánalmak terén előnyomulhassunk. (Igaz! TJyy van! a szélsőbaloldalon,J Ha az vezetné a t. kormányt és többséget, hogy a mikor dinasztikus követelések támasztatnak irányunkban, különösen katonai javaslatok alakjában, ezeket az alkalmakat fel kell használni arra, hogy az ujabb megterhelésekkel szemben vívmányokat eszközöljünk ki, rekonipenzácziókat követeljünk, akkor nem ilyen alakban kívánta volna a véderő létszámának felemelését a t. kormány, hanem lett volna bátorsága az egész védtörvény revíziójára vonatkozó javaslatot előterjeszteni; akkor nekünk alkalmunk lett volna a törvényben biztosított jogaink, nevezetesen az 1867: XII. t.-cz. 12. §-a alapján, á mely szerint a hadsereg kiegészítésének és a védelmi rendszer megállapításának feltételeit a törvényhozás magának tartja fenn, ennek rekompenzácziója iránt követeléseket támasztani. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De a t. horrnányt, mint minden egyébben, ebben is az a politika vezeti a maga napról-napra éldegélő felfogásában, hogy meg kell fosztani a törvényhozást ós a nemzetet minden olyan alkalomtól, a melyet kihasználhat arra, hogy a nemzeti követelmények érvényesítése terén előrehaladjon. A nemzeti eszme előnyomulása helyett olyan felfogást tapasztalnunk, a melynek csak egy részlete az, melyet a honvédelmi miniszter ur tanúsít, mely meg akarja rabolni a nemzet köztudatát még attól a reménységétől is, hogy a honvédségben az önálló hadsereg magvát látha.ssa. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azonban itt vagyunk mi, itt van az az ellenzék, a melylyel szemben minduntalan azt a vádat hangoztatják, hogy akkor szerelik le, a mikor akarják, (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) azt szavaztatják meg tagjaival, a mit akarnak; itt van ez az ellenzék és majd magatartásával, azt hiszem, elég erőteljes czáfolatát fogja nyújtani ezen rágalmaknak, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Joggal mondhatjuk, hogy e nemzeti eszmét és annak követelményeit mi képviseljük ebben az országházban és nem vagyunk vigyázatlanok sem, mert megjegyezzük magunknak többek közt azt is, hogy a delegáczió hadügyi albizottságának ama jelentésében, a mely a visszatartandó póttartalékosok költségeiről szól, az van kimondva, hogy ha a létszámemelésnek egyik, vagy másik formában való megszavazása a maga törvényes utján még ebben az évben lehetővé nem válnék, ezen póthitel felhasználásának lehetősége magától elesik. Hentaller Lajos: Pedig elköltötték már! Bakonyi Samu: A mint posthumus magyarázatokkal egyéb törvényeknek erejét és a nemzetre nézve megnyugtató hatását elkobozták, lehet, hogy ezen jelentésnek egyetlen való értelmét is alterálni, módosítani fogják a szerint, a mint a kormány életének az érdeke ezt magával hozza. Azonban, a mint méltóztatnak látni, mi figyelemmel kisértük az előzményeket és azokból a jogszerű és egyedül helyes következtetést le fogjuk vonni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. kormány pártjának egy szintén igen kiváló tagja, a pénzügyi bizottságnak rendszerinti előadója, Neményi Ambrus t. képviselőtársam épen a napokban tartott a közgazdasági társaságban egy felolvasást, a melyben egy adattal járul hozzá közállapotaink vigasztalan voltának illusztrálásához. Nevezetesen szól a bürokracziának a pusz-