Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-143
308 Ík3, országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn. a melyeket én részemről dinasztikus követeléseknél egyebeknek, még pedig megengedhetetlen dinasztikus követeléseknél egyebeknek nem tekinthetek. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Mit tapasztalank ezen a téren a kormány magatartását illetőleg ? Előbb benyújt két törvényjavaslatot, a melyekkel nyíltan bevallott vereséget szenvedett (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) és azután megdolgozza a közvéleményt a t. kormány a maga közlönyei által, hogy csakugyan enyhítésre van szükség és majd olyan javaslatokat fog előterjeszteni, a melyek a nemzetnek jogos kívánságait tekintetbe veszik. Ezen jogos kívánalmakat, ezen sérelmek orvoslását tekintetbe vevő javaslatok immár előttünk feküsznek és én nem habazom annak a kijelentésével, hogy ez az eljárás felháborító, rút játék, t. ház, épen a közvéleménynek félrevezetésére. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen, ha összehasonlítjuk ezeket a javaslatokat a visszavont javaslatokkal, akkor magában véve az egyszerű összehasonlítás minden elfogulatlan embert meggyőzhet arról, hogy ezek a javaslatok nem enyhítő intézkedéseket tartalmaznak, hanem a nemzetet a jogaitól való megfosztásban még sokkal lejebb és lejebb szorítják. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóläalon.) A mit a vederőbizottságban a t. többségnek egy igen előkelő tagja, még pedig épen a katonai kérdésekben tekintélynek méltán elismert tagja, Bolgár Ferencz t. képviselőtársam a visszavont javaslatok méregfogának helyesen nevezett el, ez a méregfog ezekben a törvényjavaslatokban is benne van, nevezetesen a póttartalékosokat ezen törvényjavaslat szerint is joga lesz a katonai kormányoknak szolgálatra visszatartani. Hanem risum teneatis, t. képviselőház, van benne az előbbiekhez képest egy enyhítő intézkedés, nevezetesen, míg az előbbi törvényjavaslat megfeledkezett arról, hogy van egy más hasonló intézkedéseket tartalmazó törvény, az 18S8 : XVIII. t.-cz. és az 1889 : VI. t.-cz.-nek ezzel korrespondáló intézkedései, a melyek a szolgálatra behívott és visszatartott póttartalékosoknak szolgálati idejét a fegyvergyakorlatokkal kondenzálják, nevezetesen kimondják, hogy a 28 napig tarló ilyen behívás, vagy víszszatartás folytán teljedtett szolgálat egy fegyvergyakorlatnak számíttatik, a 28 napon túl tartó ilyen szolgálat két fegyvergyakoriatnak, sőt a tovább tartó szolgálat teljesen mentesiti a többi szolgálat alól a póttartalékosokat, — ez a törvényjavaslat — azt mondja, hogy a póttartalékosoknak ilyen visszatartása vagy behívása folytán teljesített szolgálata egy-egy fegyvergyakorlat alól mentésit. Tehát, t. ház, nemcsak hogy nem enyhítő ez a törvényjavaslat az előző törvényes állapothoz, az 1888 : XVIII. és az 1889 : VI. t.-cz.-hez képest, hanem sokkal barbárabb, sokkal felháhoritóbb, (Ugy van! Ugy van ! a szélsobalóläalon.) mert azonkívül, hogy súlyosabb intézkedéseket tartalmaz, egyúttal csúfot üz a nemzeti közvéleménynek követelményeivel, a mikor azzal akarja kiszúrni a szemét, hogy íme a kormány mennyire meghajol a nemzetnek jogos követelései előtt, mert e szerint három esztendeig szolgálhat a póttartalékos, s azután még két fegyvergyakorlatot lesz kénytelen kiállani. (Nagy mozgás a szélsobalóläalon.) De, t. ház, én most e javaslatok tartalmának a részletes bírálatában tovább menni nem akarok. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóläalon.) Ennek most sem helye, sem ideje nincsen. Fel kellett hoznom csak azért, hogy a kormány politikáját miért tartom olyan rossznak, hogy ez a felfogásom engem a leghevesebb és legkíméletlenebb támadásra is méltán indíthat. Elkövetkezik, fájdalom, nagyon rövid idő alatt, mindjárt ma délután, a mikor érdemleges kifogásaimat ezekkel szemben előadhatom, de bírálatot ezen javaslatok felett egy más szempontból mégis teljesítenem kell, nevezetesen abból a szempontból, vájjon az a forma, a melyet a katonai követeléseknek érvényesítésére a kormány most választott, nem világos alkotmányjogi sérelem-e eddigi törvényeinkkel szemben ? Meggyőződésem szerint világos sérelem. Nevezetesen, t. képviselőház, az 1867. évi XII. t.-czikk 15. §-a világosan megmondja, hogy miképen kell védtörvényeinket megalkotni, hogy azokra nézve egyöntetű eljárás kötelező az osztrák törvényhozással azonban, (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóläalon,) tudjuk, ez teljesen lehetetlen. (Az elnöki széket Tallián Béla alelnök foglalja el.) Miképen a quóta megállapítására nézve, a gazdasági kiegyezés létrehozására nézve teljesen csődöt mondott az Ausztriával fennálló kapcsolat, ugy csődöt mondott védrendszerünk kifejtése tekintetében is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már most a t. kormány jól tudja, hogy az 1889 : XVI, t.-czikk megváltoztatását, revideálását Ausztriában nem lehet teljesen alkotmányos utón keresztülvinni. Az 1889 : VI. t.-czikk 14. §-a pedig azt rendeli, hogy 10 évről 10 évre állapítandó meg az ujonczlétszám. Minthogy ez, — jól tudja a t. kormány — Ausztriában lehetetlen, most oly formát választ a kormány az 1889 : VI. t.-czikk 14. §-ának megváltoztatására, hogy a mit az ujonczjutalék megajánlása, illetve az ujonczjutaléknak évről-évre való megszavazása tekintetében követett, azt most átviszi magának az 1889 : VI. t.-czikk 14. §-ának megváltoztatására. Vájjon, t. képviselőház, sikerülhet-e a t. kormánynak így szabadulni attól az őt nyomasztó gondtól, hogy az 1889 : VI. t.-czikk osztrák alakjában odaát u. n. Staatsgrundgesetz lévén, annak a megváltoztatása czéljából kétharmad többségnek elnyerése szükséges és arra nézve az u. n. császárparagrafus nem érvényes? Hiszen, t, képviselőház, ez a törvény odaát