Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

Ik3. országos ülés 1902 november ÍO-én, hétfőn. 305 (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogyha ezen követeléseket nem követte a t. kormány részéről az alkudozásoknak a megszakítása, nem követte a vámsorompók felállítása iránti javaslatnak az előterjesztése, akkor, t. képviselőház, joggal tehető az a szemrehányás, joggal táplálhatjuk azt a feltevést, hogy a t. kormány igenis ezen felfogásából engedett és az alkudozásoknál a Bánffy-Badeni egyezség megváltoztatásába belebocsátkozott. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagy Ferencz t. képviselőtársam a tekintély bizonyításának a fegyverével is élt. En teljes mértékben elismerem az ő kiváló szaktekintélyét. Azt mondja, hogy a nemzetközi jog terén ő is bír valamelyes jártassággal és megint akadémikus tételként állítja fel azt, hogy a mit mi az autonóm vámtarifa létesítésének terminusára nézve bizonyíték gyanánt felhozunk, az nem felel meg a nemzetközi jog felfogásának, nem azért, mert helytelenül mondjuk ki azt, hogy a nemzetközi szerződések felmondásával egyidejűleg felajánlandó az ujabb szerződések megkötésére irányuló készség és a tárgyalások ezen felajánlás szerint a felmondással egyidejűleg megkezdendők. Ilyen nem létezik a nemzetközi jogban, mondja igen t. képviselőtársam. Hát ér őt az akadémikus, tudományos vita terén nem követem. Elismerem, hogy joggal bizonyít ezen a téren a maga tekintélyével. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Azonban én nagyon szerettem volna és szeretném, hogyha a t. képviselő nr vagy a t. többség nemcsak a tekintélylyel argumentálna velünk szemben ezen a téren, hanem preczedens példákkal igazolná a nemzetközi kereskedelmi szerződések tárgyalása tekintetében azt, hogy a felmondással egyidejűleg a tárgyalások nem micziálandók. Az én igénytelen tudomásom szerint, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a gyakorlat eddigelé mindig az volt, hogy bármely részről történjék is a felmondása a nemzetközi kereskedelmi szerződéseknek, ezen felmondással egyidejűleg felajánlandó az ujabb tárgyalásra való készség, (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mi — szerintem — egyebet, mint a tárgyalások megkezdését, nem jelenthet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: Vagy legalább a képesség, a mely vámtarifa nélkül nem lehet! Bakonyi Samu: Ezt máskép nem értelmezte az igen t. miniszterelnök ur sem. Nem értelmezhetné másképen most sem, t. képviselőház, mert hiszen a külkereskedelmi szerződéseknek sok egyéb sérelmes intézkedései között van egy különösen, a mely nekünk nagyon fájó pontja az olasz kereskedelmi szerződésnek: a borvámklauzula. Erre nézve a t. miniszterelnök ur azt a kijelentést tette az ellenzék részéről hozzá intézett kérdésre, hogy nem fogja fentartani a borvám-klauzulát. KÉPVH, NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. Nos, t. képviselőház, ez a kijelentés nagyon természetesen implicite magában foglalja legalább is az olasz állammal érvényben levő kereskedelmi szerződésnek a módosítását, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tehát a felmondását, következésképen — az én igénytelen tudomásom szerint, az eddigi gyakorlat szerint — a tárgyalások megkezdését . . . Barta Ödön: És junctim a, francziával! Bakonyi Samu: Miután pedig, t. képviselőház, e tekintetben nincsen mi közöttünk és a t. miniszterelnök ur felfogása között különbség, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy a tárgyalások megkezdése előtt igenis létesíteni kell az autonóm vámtarifát, ha a f. minisztez'elnök ur most is ragaszkodik ahhoz a nézetéhez, hogy az olasz borvámklauzulát fenn nem tarthatja, ennélfogva az olasz kereskedelmi szerződés megváltoztatása czéljából a felmondást eszközölnie, a felmondással tehát az eddigi gyakorlat szerint a tárgyalások megkezdését inicziálnia kell. Ennélfogva, t. képviselőház, ez bizonyítja a mi abbeli felfogásunknak a helyességét, hogy igenis az autonóm vámtarifa a felmondással nagyon is összefügg és hogy a felmondását megelőzőleg annak létesíttetnie kell, ezen felmondás pedig nem halasztható későbbre, mint 1903 január elseje. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De most már a legutóbbi napoknak egy tapasztalata folytán nagyon is erős kétségben kell lennünk, t. képviselőház, az iránt, hogy vájjon a t. miniszterelnök ur ezt a felfogását ma is fentartja-e vagy nem, mert akkor, a mikor az ellenzék részéről ez iránt hozzá először intéztetett kérdés, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) még szép meleg tavaszi napoknak örvendhetett a t. miniszterelnök urnak politikai helyzete; most azonban, mikor Szederkényi igen t. képviselőtársam intézett hozzá kérdést ez iránt, a válaszszal adós maradt, a mi azt mutatja, hogy legalább is nagyon habozőba esett a tekintetben, vájjon fentartja-e az olasz borvámklauzula, tehát az olasz kereskedelmi szerződésnek a felmondására vonatkozólag, akkor, mindjárt a kérdés után, hirtelenében, közvetlenül kijelentett felfogását ? (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) De hát akkor, t. képviselőház, jobb idők jártak a t. miniszterelnök úrra; akkor vidám, mosolygó arczczal láttuk őt, elmondhattuk róla, mint a Niebelungok hőséről, hogy »derült kedélyű hős volt jó Siegfried, s gondtalan.« Ez idő szerint ezen magatartás folytán joggal mondhatnók, hogy nem a Niebelungok költőjének a jellemzése áll már reá, hanem igenis áll jó Csokonay Vitéz Mihálynak az a felfogása, melylyel elmondhatja magáról a t. miniszterelnök ur: »Tavaszom, vigságom, téli búra válts (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a 39