Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

306 1Í3. országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn. bekövetkezendő események folytán talán mihamarabb elmondhatja azt is: >Eégi jó világom méltatlanra szállt.* (Uqy van! Ugy van! Tetszés a szélsobáloldalon. Hulljuh! Halljuk!) T. képviselőház! Nagy Ferencz t. képviselőtársam kiterjesztette a maga czáfolatát (Halljuk! Halljuk!) arra is, hogy hiszen az önálló vámterület nincsen benne, vagy nincs egyedül benne, az 1899: XXX. t.-cz.-ben; csak mint egyik alternatíva áll benne és az ő felfogása szerint, Magyarországnak a gazdasági érdekeit meg lehet más alternatívával is védelmezni, nevezetesen a gazdasági kapcsolatnak a fentartásával. (Egy hang a szélsobáloldalon: Hogyne! Be is kell olvasztani Ausztriába!) Oly különbség van közöttünk, hogy én őt ennek a vitatásában követni nem is akarom. Hanem igenis ugy áll a dolog, hogy az 1899: XXX. t.-cz. betűszerinti szövegében mint egyedüli megoldás csakugyan nincsen benne az önálló vámterület. (Egy hang a szélsobáloldalon: Az elejében még az is benne van!) De, t. képviselőház, hogy az oly hozsannával üdvözölt Széli-kormány politikája micsoda visszaesést jelent Magyarország érdekeinek a védelmében, (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) hogy micsoda zsákutczába vitte ő Magyarország gazdasági érdekeinek az érvényesülését, (Ugy van! Ugy van! a szé's'baloldalon.), hogy mennyivel rosszabb ez a kormány gazdasági érdekeink védelmében minden őt megelőző kormánynál . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) László Mihály: Persze! ismerte az előbbi kormányokat! Bakonyi Samu: . . . . azt, t. képviselőház, nyomban igyekszem bebizonyítani. László Mihály: Sohasem bizonyítja azt be! (Egy hang a szélsobáloldalon: Hallgassa meg!) Bakonyi Samu: Magyarország, mint azt már előttem igen sokan bizonyították erről az oldalról, a. mint más alkalommal én is rámutatni szerencsés vagy inkább szerencsétlen voltam, a maga érdekeit Ausztriának a túlsúlyával szemben, és a dinasztiának a követeléseivel szemben, (Halljuk! Halljuk!) csak tettekkel, csak fegyverrel kezében tudta (ügy van! ügy van! a szélsobáloldalon.) mindeddig megvédelmezni, (ügy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Egyebekben jogfentartó törvényeknek az alkotására volt szorítva, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyekkel tele van a mi törvénytárunkA t. miniszterelnök ur az 1899 : XXX. t.-czikknek a főértékét más alkalommal — épen a mai helyzetben talán ezt nem hangsúlyozhatná olyan erőteljesen — abban látta, hogy ez a nemzetnek önálló rendelkezéseihez való jogát sokkal világosabban kidomborította, mint bár mely ezt megelőző, szintén jogfentartást tartalmazó törvény. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már t. képviselőház, fájdalom, ez nem áll. Hogy nem áll, azt semmi sem bizonyítja károsabban és az ország érdekeire nézve hátrányosabban, mint épen az a posthumus magyarázat, a melylyel most látja el ezen törvényjavaslatot a t. miniszterelnök ur. (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) De hogy micsoda visszaesés ez csak az 1898 : I. törvényczikkhez képest is, azt az 1898 : I. törvényczikknek ós az 1899 : XXX. törvényczikknek összehasonlítása kétségtelenné teszi. (Halljuk! Halljuk! ügy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Az 1898-iki I, törvényczikk szövegében az 1867 : XII. t.-cz. 68. §-áravaló utalás mint szánkczió foglaltatik. Az 1898 : I. t.-cz. ezzel a hatályos utalással magáévá teszi az 1867 : XII. t.-cz.-nek azt a felfogását, a melyet a nemzet elejétől fogva mindig ugy értelmezett, hogy az alkotmányos utón való megegyezés lehetetlenségének esetére megvalósul a nemzetnek a vámsorompók felállítása iránt megóvott joga. Ezt a magyarázatot azonban a t. Szélikormány egészen kiirtani igyekszik a nemzet köztudatából, és ezzel akiiitásra irányuló törekvéssel meg akarja fosztani a nemzetet attól a hitétől, a melyet ugyan mi — ez a párt —• soha sem tápláltunk, hogy az 1867 : XII. t.-cz. alkalmas a nemzet érdekeinek megóvására. Azzal a felfogással ugyanis, a melyet Nagy Ferencz t. képviselőtársam hangoztatott, hogy az 1899: XXX. t.-cz.-ben nincsen benne az önálló vámterület, természetesen azt is lehet mondani, hogy ez nincs benne az 1867 : XII, t.-czikkben sem. Azonban hivatkozom, t. képviselőház, az összes parlamenti anteczedencziákra, a melyek abból az időkből származnak, mig az alkotmányos tárgyalás Ausztriával immár hat esztendő óta teljesen lehetetlennek nem bizonyult. Volt-e számbavehető, jelentőséggel bíró nyilatkozat, a mely azt tartalmazta volna, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 58., 61. és 68. §-ait másképen lehetne értelmezni, mint ugy, hogy: ha a 25. §. követelése szerint a teljesen alkotmányos Ausztriával, — tehát teljesen alkotmányos utón való tárgyalás meghiúsul: akkor csorbítatlanul helyreáll, menten mindenféle prókátoroskodástól, a nemzetnek az önálló vámterülethez való joga. (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) T. képviselőház, Széll Kálmánnak azzal a nagy hozsannával fogadott politikája a t. többséget már belevitte abba a felfogásba, hogy az önálló vámterülethez való jogunk egyik jogfentartó törvényünkben sincs benn. De én bízom a nemzet életerejében, és látom állapotainkat, a melyek azt bizonyítják, hogy a közszükségből származik az a köztudat, tehát a nemzetnek legkevésbbé elmagyarázható felfogása és követelése, hogy igenis, a mint meghiúsul, — már pedig meghiúsultnak kell tekintenünk, mert hat esztendő óta tart ez a helyzet,— az alkotmányos Ausztriával való tárgyalás lehetősége: — az 1867 : XII. t. ez. föl-