Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

304 H3, országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn. a nyilatkozatokra pártom kimagasló tagjai már .reá mutattak, azokat azonban meggyőződésem szerint eléggé ismételni, eléggé kiemelni soha sem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) De, hogy feleslegesen ne bocsátkozzam ismétlé­sekbe, csak egyetlenegy nyilatkozatát idézem a t. miniszterelnök urnak. (Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Megindult a börze odaát! (Mozgás jobb felöl.) Bakonyi Samu: Ezt bizonyosan nem jól esik hallani a t. túloldal egyik vagy másik tag­jának, de hát hiába, ennek elmondását nem mulaszthatom el. 1899. június 14-ikén, a mikor az 1899 : XXX. t.-czikket előterjesztette a t. miniszterelnök ur, azt a nyilatkozatot tette, hogy az általa benyújtott törvényjavaslat az Ausztriával fennálló viszonyokat »azzal a tarta­lommal, azzal a lényeggel, azzal az egészszel« rendezi egy bizonyos időpontig, a mely a ház előtt fekvő javaslatokban van. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) »Azzal az egészszel«, t. kép­viselőház ! Tehát az a nyilatkozat nem jelent­het egyebet, mint hogy magára nézve azon ja­vaslatok tartalmát az utolsó szóig, az utolsó betűig kötelezőnek tartja a t. miniszterelnök ur. Ezt máskép értelmezni rosszhiszeműség nél­kül meggyőződésem szerint nem lehet. Ezen javaslatokban pedig mi van benne, t. képviselő­ház? Félreérthetetlenül benne van az autonóm vámtarifa megalkotásának végső terminusa. Erre nézve fix és el nem magyarázható kötele­zettséget vállalt a t. kormány akkor, midőn a most vita tárgyává tett törvényt megelőző ja­vaslatot ide a házba beterjesztette. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen obiigója alól a t. kor­mány nem szabadul semmiféle doktriner és el­ismerem, bármily magas értékű fejtegetések árán sem. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, ebben a nyilatkozat­ban még egyéb kötelezettség is foglaltatik a t. miniszterelnök ur részéről: foglaltatik nevezete­sen az a kötelezettség is, hogy az 1899 : XXX. t.-cz.-ben nem lát a maga részére megadva semmi­féle olyan meghatalmazást, a melynek alapján a ház asztalára letett törvényjavaslatoknak tar­talmát ujabb alkudozás, ujabb egyezkedés tár­gyává tehetné az osztrák kormánynyal. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az 1899 : XXX. t.-cz. ezen nyilatkozat után különösen nem tartal­mazhat tehát más utasítást .< a t. kormány ré­szére, mint azt, hogy az azon törvényjavaslat­ban foglalt megegyezést az osztrák tartomá­nyoknak törvényhozásával vámszövetség erejére emelni kisértse meg. (Ugy van! a szélsőbalol­dalon.) A t. kormány részéről azonban ez a törek­vés egyáltalában nem sikerült; ellenben azt ta­pasztaljuk, hogy ezen világos kötelezettségét is megszegte a Széli-kabinet akkor, midőn alkudo­zásokba bocsátkozott olyan irányban is az osz­trák kormánynyal, a mely alkudozások a Bánffy­Badeni-féle egyezségben részünkre kicsikart elő­nyöket illuzóriusokká teszi és alkalmasak ezt az egyezséget az osztrák tartományoknak javára megváltoztatni. Hogy micsoda lejtőre gurult a mi érde­keinknek képviselete ezen kötelezettségnek meg­szegésével, azt tudjuk azokból, a mik a köztu­dat és a közvélemény megvitatása, hozzászólása elől légmentesen elzárt ezen alkudozásoknak me­netéből mégis kiszivárogtak és a mik ez ideig előttünk minden megczáfolás nélkül állanak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák kor­mány immár a bankparitást akarja megváltoz­tatni és vissza akarja csinálni az előbbi, reánk nézve kedvezőtlenebb helyzetet. Az osztrák kor­mány az állatforgalmi kérdésekben meg akarja ölni állatforgalmimknak, állattenyésztésünknek érdekeit. (Ugy van I a szélsöbaloldalon-) Pedig, hogy mennyire jutottunk ezen törekvés nélkül is ezen a téren, azt az a szomorú helyzet, a melyről gazdáink méltán panaszkodnak, már eléggé illusztrálja. De ón tudok egy más bizonyítékot is fel­hozni a mellett, hogy a közfelfogás nemcsak itt, hanem odaát Ausztriában is ezen Bánffy-Badeni­féle törvényjavaslatokat tekintette olyanoknak, melyek az uj tárgyalások során igenis a ma­gyar kormány részéről a vámszövétségre emelés szempontjából kellett, hogy megóvassanak. Itt van a kezemben egy igen érdekes röpirat, a mely annak idején a ház tagjai részére is megkülde­tett. Ez egy Zukunfts-Vision-nak nevezett irat, a melyben az a helyzet van vázolva, mely az írónak nézete szerint be fog állani akkor, hogy ha a vámsorompók felállíttatnak és Magyaror­szág az önálló vámterületnek tényleges állapo­tába eljut. Ö a szakadásnak az okát abban látja, hogy a Lajtán túl, vagyis itt Magyaror­szágon a parlamentnek a többsége (Maliink! Halljuk!) ahhoz ragas-kodott szilárdul, hogy a BáDffy-Badeni-íéle kiegyezés Magyarország ré­széről tehető engedményeknek a végső határait képezte. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.} Barfa Ödön: Ugy is volt mindig mondva! Bakonyi Samu: Hogy tehát ezeket az osztrák kormánynak és az osztrák parlamentnek válto­zatlanul el kell fogadnia, különben a vám­sorompók felállítására kell a sornak kerülnie. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez van abban a röpiratban szórói-szóra. Az osztrák felfogás ezzel szemben azonban az volt, hogy a Bánffy-Badeni-féle kiegyezés »reformbedürftig« reformra szorul és különböző irányokban meg kell azt változtatni, hogy az osztrák parlamentben elfogadható legyen. Barta Ödön: In pejus! Bakonyi Samu: No hát, t. képviselőház, az alkudozások szerint ez a felfogás érvényesült, mert hiszen az osztrák követelésekre nézve azt a felfogást kellett volna a t. kormánynak ér­vényre juttatni, a mely felfogását az 1899: XXX. t.-cz. beterjesztése alkalmával mondott beszédéből, az imént idézett szavai bizonyítják.

Next

/
Thumbnails
Contents