Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

Ii3. országos ülés 1902 semmiféle okot nem látott arra, hogy június 20-dikán királyi kézirattal berekesztetvén az első ülésszak, a parlamenti működés megkezdése ily késői időpontra tétessék. A t. kormánynak igenis meg lehettek a maga okai arra, hogy igy cselekedett, amiként ez az ok még most is szerepel: hogy t. i. szabad kezet biztositson magának minél hosszabb időre. No, hogy ezzel nem sokat ért el, hogy ebből neki nagyon kevés politikai haszna származott, arról bizony ő nem tehet. Mert a Kossuth-ünnepet a nemzet megtartotta ugy, hogy abból csak a koronának és a t. kormánynak részvétele hiányzott; de megtartotta ugy, hogy az kétségtelenül bizonyította, hogy a kormány magatartása és a dinasztiának felfogása e tekintetben a nemzet érzelmeit nem befolyásolta. És hogy a kormány ezt tapasztalta, még pedig hogy nem valami nagy örömmel, azt bebizonyította a miniszterelnök urnak az ülésszak második napján tett megengedhetetlen és megbocsáthatatlan nyilatkozata. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi pedig a másik okot illeti, a mely miatt szabad kezet kivánt magának biztosítani, t. i. a kiegyezési tárgyalást: no hát, t. ház, hogy ezzel mit ért el, azt majd beszédem későbbi folyamán leszek bátor jelezni, kötelességemhez képest. Denique t. képviselőtársam — és mivel eddigelé a vita folyamán csak az ő felszólalásához volt szerencsénk a túloldalról, és mert ő olyan kimagasló tagja a t. többségnek, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Derültség.) azt hiszem, hogy a t. többség teljesen azonosítja magát az ő felfogásával — azt a felhívást intézi az egész házhoz pártkülönbség nélkül, hogy változtassuk meg a költségvetés tárgyalásának eddigi menetét. Ez nem először merült fel a t. házban. Ez a párt sürgette ezt; nem várta a kezdeményezést a t. többségtől. Pedig felfogásom szerint ebben is a kezdeményezés kötelessége a t. többségé, és az azt vezető kormányé. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur kilátásba is helyezte azt, ha jól emlékszem, hogy a második ülésszak elején a költségvetés beterjesztése alkalmával valamely alakban javaslatot fog tenni ezen vitának reformálása iránt. Nem emlékszem arra, hogy pártunk részéről történt-e e tekintetben nyilatkozat; de megelőző magunktartásából és megelőzőleg tanúsított felfogásából pártomnak, a t. miniszterelnök ur biztosítva láthatta magát, hogy e tekintetben a mi részünkről nagy nehézségekkel nem kell megküzdenie. Mert én, a magam részéről legalább, ugy vélem, hogy e részben igenis szükséges, hogy a tárgyalási módot helyesebb mederbe tereljük, természetesen a parlamenti vitatkozás és a szólásszabadság minden sérelme nélkül. Ha a felfogás, a melyből a kilátásba helyezett reform kiindul, e két feltétlenül domináló szemponttal nem ellenkezik, a magam részéről legalább biztosithatom a t. miniszterelnök urat, hogy részünkről ez nehézségekbe nem ütközik. Ezt tudta a t. miniszterelnök ur; és a helyett, hogy a költségvetésnek idejekorán való előterjesztésével együtt kezdeményező lépéseket tett volna a költségvetési vitának ily irányban való reformja tekintetében, azzal jön hozzánk, hogy indemnityt kér. Ily körülmények közt egyáltalán nem jogosult az ebből a szempontból ellenünk emelt vád sem. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagy Ferencz igen t. képviselő ur szemére veti az ellenzéknek, hogy mi a t. szabadelvű párt kebelében megnyilatkozó ellentéteket kihasználjuk. Azt mondja, nem ismer olyan pártot, a melynek kebelében ellentétek fel ne merülhetnének. Hivatkozik a mi pártunkra is. T. képviselőház, önállóan gondolkozó férfiak közt nagyon természetes, hogy lehet nézeteltérés, de egységes elvek alapján alakult politikai pártnak kebelében, a mely még hozzá többségénél fogva a kormányzatot vezeti és vezetni köteles, engedelmet kérek, elviekben ellentétet megengedni és eltűrni nem szabad. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Ez áll az ellenzéki pártokra, áll az én t. pártomra nézve is. De az én pártomban elvi ellentéteket ugyan t. képviselőtársamnak felfedeznie nem sikerül. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert lehet eltérés az eljárás egyikmásik módja tekintetében, de az elvek dolgában ellentétek közöttünk nincsenek és nem is lehetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minket az elvek egysége tart össze. Elmondhatja ezt magáról a t. többség? Ha mondaná is a t. többség, sok tapasztalat megezáfolná. T. képviselőtársam maga konczedálpi, hogy igenis vannak ellentétek, de, úgymond, a míg azok kifelé nem nyilatkoznak, nem tartoznak senkire. Bocsánatot kérek, a t. kormánypárthoz és a kormányhoz igen közelálló jeles sajtó-orgánum épen tegnap mondotta azt, hogy azok az ellentétek, a melyek létezését Nagy Ferencz t. képviselő ur is konczedálta, sokszor kínos explóziókra adtak alkalmat. Ezeknek a kínos explózióknak egyszer s máskor a t. ház is lehetett tanuja, és talán ezek a kinos explőziók is alkalmasak voltak arra, hogy a múlt költségvetési vitát szertelenül hosszura nyújtsák. Hiszen ezek nem benn a maguk pártjában, az értekezletek során, de az ország szine előtt, a plénumban történtek, a nagyon messze, szélesen elválasztó szempontok taglalásai alkalmából. Emlékezzünk csak vissza Pubinek és Sándor Pál t. képviselőtársaink hatalmas tornájára, a mely több izben ismétlődött itt a t. ház előtt! (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja azonban Nagy Ferencz t. képviselő ur, hogy az ily ellentétek jogosultak, mert a szabadelvüségnek (Mozgás a szélsőbaloldalon.) mindent összefoglaló erejében egyek és hatalmasak ők. Hogy a közgazdasági politikában nem szabadelvűek, az nem tesz semmit, hiszen a közgazdasági szabadelvüség és a politikai szabadelvüség, az nem kongruens két irányadó felfogás.