Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-143
302 U3. országos ülés 1902 Hát hogy egyek a szabadelvüségnek az összefoglaló erejében és ebben hatalmasak! T. képviselőház ! A t. többség ma is szabadelvű pártnak nevezi magát. Ez az elnevezés az én igénytelen meggyőződésem szerint sohasem volt jogosult a t. kormánypárt részéről. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem volt jogosult különösen addig, mig azokkal a nemzeti követelésekkel, a melyek a szabadelvüség nevében, a nemzet üdvére, a 48-as politikának hamisítatlan tradiczióiként ezen padokról hangoztattak állandóan és kitartóan, az a t. többség, a mely magát akkor is szabadelvűnek nevezte, mindig szembeállott, és soha ezeknek megvalósítására semmit sem tett. (Igás! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hanem igenis bekövetkezett egy politikai helyzet, mikor a magát szabadelvűnek nevező t. többségre nézve a politikai létezésnek és a hatalomnak kérdésévé vált az, hogy azokat az elveket, a szabadelvüség azon posztulátumait, a melyeket ezen padokról hirdettünk és követeltünk, magáévá tegye. így áll tehát a t. többség a szabadelvüség dolgában. Hogy ezt a szabadelvüséget azóta mennyire őrizte meg a t. kormány, én azt most vita tárgyává tenni nem kívánom; pártunk részéről erre többször volt alkalmunk rámutatni. Nézzük már most, mennyire igaz az, a mit Nagy Ferencz t. képviselő ur mond arra nézve, hogy a politikai és gazdasági szabadelvüség nem azonos. Az bizonyos, hogy lehetnek olyan helyzetek, a mikor a doktriner liberalizmusnak a gazdasági téren nem lehet és nem szabad, a nemzet anyagi exisztencziája miatt, egyes társadalmi osztályok érdekének különösebb előtérbe tolása utján érvényesülni. Azonban, t. képviselőház, ha a közgazdasági téren a nép védelmének, a kisemberek védelmének a szempontjaival együtt merülnek fel olyan törekvések és felfogások, a melyek bizonyos kozmopolita áramlatból keletkeznek, a melyek annál veszedelmesebbek, mert a naczionalizmusnak mezébe öltözve jelennek meg az ország szine előtt, és igy tévesztik meg a közfelfogást, és mikor az e közgazdasági politikát magáévá tevő t. szabadelvű párt nem gondoskodik arról, hogy a politikai szabadelvüség szempontjai tisztán megóvassanak és a mikor épen Nagy Ferencz igen t. képviselőtársam részéről az a felhívás intéztetik hozzánk, hogy ezen közgazdasági politikának megvalósítása érdekében fogjunk kezet egyes osztályok védelmére: erre a felhívásra éu a magam részéről azt vagyok bátor felelni, hogy osztályok érdekének védelmére soha, (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) mert a közgazdasági politika, ha nem akar kiengesztelhetetlen ellentétbe jutni a politikai szabadelvű seggel, soha sem tűzheti ki maga elé osztályérdekeknek a védelmét, hanem mindig az egész nemzet gazdasági érdekeinek védelmét kell tekintetbe vennie. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hanem miért nem intéz hozzám igen t. képviselőtársam felhívást november 10-én, hétfőn, az iránt, hogy szakítva a doktriner közgazdasági szabadelvüséggel, a nemzet érdekeinek vedel? mére egyesüljünk, s a közgazdasági politikában térjen át a nemzet a saját érdekeinek védelmében az önálló védvámos politikára? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Miért nem hiv fel bennünket arra, hogy valósítsuk meg a közgazdasági politikának a nemzet érdekeivel egyedül megegyező azt a rendszerét, melyet mi az önálló vámterület politikája gyanánt követelünk ? (Helyeslés a szélsőhaloldalon) Biztosithatom igen t. képviselőtársamat, hogy akkor mi nem fogjuk éles megvitatás és doktriner distinkczió kérdésévé tenni a politikai szabadelvüség és a közgazdasági szabadelvüség közti ellentéteket. Kár volt tehát kihegyezni ezen teoretikus ellentéteket, mert ebből az igen t. többség és az igen t, kormány az én nézetem szerint semmiféle politikai hasznot nem meríthet még a tekintetben sem, hogy azok a nyíltan bevallott ellentétek, melyeket ez a közlönye a t. kormánysajtónak, melyre az imént czéloztam, egészen helyesen nevez a t. többség egyik fájó problémájának, bármi tekintetben elsimulnának vagy összeegyeztethetők lennének. A t. képviselő ur beszéde további folyamán áttér azoknak a czáfolatára, a mik ezen párt részéről az 1899 : XXX. t. cz.-nek a magyarázata körül felvettettek. Ezekre az ellenvetésekre majd leszek bátor beszédem folyamán reflektálni. Én azt hiszem, hogy az országnak jelenlegi helyzetében nagyon is jogosult és indokolt, hogy az ellenzék a maga ellenőrző kötelességót felelőségének teljes tudatában minél hatályosabban teljesítse. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Épen azért én is teljesíteni akarom ezt a kötelességet ; számot vetve lelkiismeretemmel, én is részt akarok venni ebben a harczban, a melynek meggyőződésem ós az igazság szerint a t. kormány megérdemelt vereségével kell végződnie. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy milyen rendkívüli időket élünk, hogy milyen komor felhők gyülekeznek a magyar közélet egére, annak bizonyítására nem szükséges nekem bővetben kiterjeszkednem. De hogy ezen u. n. indemnity-vita során egyéb kérdésekkel is foglalkozunk, mint a melyek legszorosabban függnek össze magával a törvényjavaslattal, arra minket egyenesen a t. kormánynak magatartása szőrit azáltal, mert ő maga foszt meg bennünket az igazi alkalmaitól annak, hogy legvitálisabb exisztencziális kérdéseinket a maguk keretében tehessük szóvá. Ebben a helyzetben még igenis meg kell beszélnünk az Ausztriával folyamatban levő gazdasági kiegyezési tárgyalásoknak a kérdését, meg kell beszélnünk a katonai javaslatok, helyesebben a dinasztikus követelések által (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ez országra nézve támasztott válságos helyzetet, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) meg kell világitanunk azt a kérdést, hogy micsoda közállapotokban érnek bennünket ezek a