Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

300 U3. országos ülés 1902 folytat erőteljesebb harczot, hosszabb vitátj? Szerinte ez nem indokolt, mert egy bosszú vitának következménye esetleg az az állapot lehet, a mit ő meg is jelölt azzal a bevett elnevezéssel, hogy ex-lex. T. képviselőház, én ezt a szemrehányást jogosultnak nem tartom; nem tartom különösen a jelenlegi politikai helyzetben. Mert hiszen akkor, a mikor a t. kormány a maga részére az évnek bezárta előtt jó idővel és a következő esztendőnek egy egész harmadára kér a törvényhozástól szabad kezet, és mikor a t. kormány politikája ebben az országban olyan helyzetet teremtett, a melyet beszédem későbbi folyamán mint álláspontomnak indokát kénytelen leszek vázolni: akkor, t. ház, nem lehet azt kívánni az ellenzéktől, hogy ő azon kérdésnek bírálásában: vájjon az imdemnitynek megszavazása vagy meg nem szavazása a politikai bizalomnak lehet-e egyik szempontja, hogy a doktrínák tévutjára tévedjen és latolgassa a parlamenti teória szempontjából, vájjon csakugyan helyén van-e tehát az ideiglenes költségvetéssel szemben a bizalmi kérdés felvetése vagy sem. (ügy van! Ugy van! a szélsőbalok! álon.) E tekintetben az ellenzékre nézve egyedül az lehet irányadó, t. képviselőház, hogy vájjon, ha megkapja a tisztelt kormány azt a szabad kezet, a mit neki a törvényjavaslat megszavazása megadhat: a kormánynak eddigi magatartásából remélheti-e azt, hogy politikája azt a bizalmat, a melyet eddig megteremteni nem tudott az ellenzékben, meg fogja teremteni azután ? Én tehát, a mint mondám, ezen első ellenvetést magunktartásával szemben jogosultnak egyáltalában nem tartom. De azt mondja Nagy Ferencz igen t. képviselő ur, hogy annál kevésbbó jogosult az ellenzék részéről a mostani t. kormány ellen indított erősebb támadás, mert hiszen nem lehet elvitatni, hogy a mostani t. kormány a magyar politikai életet magasabb etikai alapokra emelte. Nem akarok azzal a kérdéssel foglalkozni ezúttal, hogy micsoda lesújtó kritika foglaltatik ebben a nézetben ugyancsak a t. többség kebeléből kikerült előbbi kormányok irányában, (Ugy van! ügy van! a széls'baloldalon.) hanem egyszerűen rá akarok mutatni arra a kétségtelen tényre, hogy nem ugyan Nagy Ferencz igen t. képviselő ur, — mert tudomásom szerint ő nem volt a törvényhozásnak tagja azelőtt — hanem igenis a t. többség ép ugy támogatta, árkon-bokron keresztül, mondhatnám per fas et nefas ép ugy követte az előbbi kormányokat és különösen azt, a melynek helyén most Nagy Ferencz t. képviselőtársam szerint oly kormány ül, mely etikai alapokra emelte a magyar politikai életet. (Ugy va n! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A bizonyítás terére is rálép az igen t. képviselő ur, és különösen két törvénynek megalkotásával igyekszik dokumentálni, hogy igenis ezen magasabb eiikai alapot elfoglalta a t. kormány. Az egyik a curiai bíráskodásról szóló törvény, november 10-én, hétfőn. a másik pedig az inkompatibilitási törvény. (Halljuk! Halljuk!) Hát, hogy a curiai birás^ kodásról szóló törvény a gyakorlatban mennyire vált be, arról most én beszélni nem akarok. Az igen t. igazságügyminiszter urnak egy nyilatkozata áll előttünk, a melyből legalább is következtetni lehet annyit, hogy bizony nagyon sok oly dolog merült fel ezen judikatura terén, a mi megfon toland óvá teszi a törvényhozásra nézve, hogy ha eljö annak az ideje, mikor ennek a törvénynek hatálya lejár, meg-megujitsák-e avagy nem? A mi pedig az inkompatibilitásról szóló törvényt illeti, bocsánatot kérek, arra csak akkor hivatkozhatnék teljes joggal az én igen t. képviselőtársam, hogyha a képviselők imkompatibilitásáról szóló törvénynyel parallel megalkották volna már a főrendiház tagjainak inkompatibilitásáról szóló törvényt is, vagy legalább kezdeményezte volna már a t, kormány. Azonban igéretét látjuk csak a t. kormányelnök urnak erre vonatkozólag; de arra nézve, hogy ennek az Ígéretnek beváltására nézve bármit is tett volna, hogy komolyan foglalkoznék ezen ígéretének beváltásával, eddigelé legalább semmiféle jelenséget nem tapasztalunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De legyen bármiként, előttem szinte hivalkodás-számba megy az, mikor a magasabb etikai alapra való helyezkedést ennek a két törvénynek meghozatalával igyekszik t. képviselőtársam bizonyítani, mert hiszen egyik sem a t. kormánynak és a t. többségnek érdeme, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldohn.) mert mindakettőt a választások tisztasága érdekében, valamint a törvényhozás tagjainak függetlensége és hozzáférhetlensége érdekében az ellenzék és különösen ez a párt követelte. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Akkor, a midőn a parlament akkori helyzetében, melyből a kibontakozást az u. n. paktum szülte, ezen pártközi egyezményben sarkalatos feltétel gyanánt szerepelt mindkét törvény meghozatala és életbeléptetése, és mikor a paktumba e két törvény megalkotása az ellenzék eminens követelése folytán jutott: akkor ezt annak bizonyítékául, hogy a kormány magasabb etikai alapra emelkedett és hogy ennélfogva érdemli meg a bizalmat különösebben, és ennélfogva nem szolgált volna reá az ellenzéknek és pártomnak támadására, a magam ré-zéről el nem fogadhatom, (ügy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Egy harmadik indoka a t. képviselő urnak arra nézve, hogy az erősebb és hosszabb vita ezúttal nincs helyén, az, hogy ő hivatkozik arra a tapasztalatra, hogy a háznak költségvetési vitái rendszerint sokkal hosszabb időt vesznek igénybe, semmint remélni lehetne, hogy a rendelkezésünkre álló másfél hónap, vagy két hónap alatt megállapítható volna a költségvetés. Hát, t. ház, ez megint nem szolgálhat a t. kormánynak a mentségére; és pedig a saját magatartása, a saját ténye folytán azért, mert én és pártom