Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

286 142. országos ülés 1902 november 8-án, szombaton. tátva, a háznak az irományait, naplóját figyelmesen elolvastam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az a paktum, a melyet én, mondom, közvetlenül nem ismerek, lehetetlen, hogy azt tartalmazta volna, a mi a t. függetlenségi párt részérői állíttatik, vagy hogy ugy értelmezték volna ők, mikor azt a paktumot megkötötték. Én ezt be akarom, és he tudom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbcdoldalon.) Mikor a miniszterelnök ur az 1899. évi XXX. t.-czikk javaslatát beterjesztette a házban, előzetes ünnepélyes nyilatkozatok történtek az ellenzéki pártok részéről feleletül a miniszterelnök urnak bevezető beszédére. Elsőnek nyilatkozott azon oldalról Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, a függetlenségi pártnak vezére. Mit mondott ő, mikor ez a törvényjavaslat előterjesztetett ? (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Azt mondta, t. képviselőház: »Az a párt, a melyhez tartozom, nem fogadta el a pártközi egyezménynek azt a részét, a mely a vám- és bankügyek rendezését czélozta, és ez a párt nem fogja elfogadni azokat a módositásokat sem, a melyeket a miniszterelnök ur előterjesztett, mert a mi elvünk tűrhetetlenül az, hogy az önálló vámterület és az önálló nemzeti bank feltétlenül felállítandó.« (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) »De örömmel teszünk tanúságot a mellett, hogy a t. miniszterelnök ur teljesen korrektül járt el velünk szemben,« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Most nem! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) »és mérlegelve a miniszterelnök előterjesztésében mutatkozó előnyöket és hátrányokat, pártom nevében kinyilatkoztatom, hogy a benyújtott törvényjavaslatot olyannak tekintjük, mint a mely a pártközi egyezményt nem sérti.« Bakonyi Samu: Akkor! Nagy Ferencz: Ezt mondotta Kossuth Ferencz, és utána felállott Ugron Gábor és a következőket mondotta: »Elismerésemet kell nyilvánítanom a miniszterelnök ur eljárása iránt; a szerződést, a melyet a pártok megkötöttek, nemcsak megtartotta, de annak legkisebb változtatását is előbb a szerződést kötött pártok azon tagjaival, a kik azt létrehozták, közölte. Őszinteséggel, nyíltsággal járt el, a mihez mi eddig szokva nem voltunk.« Rakovszky István: ügy van! Nagy Ferencz: Nyilatkozott Rakovszky t. képviselőtársam is, de azt nem tartom szükségesnek felolvasni, nem az iránta való kisebb tisztelet miatt, mert az ugyanolyan, mint a többi felszólaló urak iránt, de egyszerűen azért, mert ő nem az ellenkező állásponton áll és nyilatkozata ezzel tökéletesen kongruál. Lehetséges-e már most feltételezni, hogy akár Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, akár Ugron Gábor t. képviselőtársam ilyen módon nyilatkoztak volna, ha ők abban a törvényjavaslatban nem találták volna kifejezve azokat a megállapodásokat, a melyek a különböző pártok közt létrejöttek, vagy pedig, ha más interpretácziója lett volna a t. ellenzéknek, mint a kormányelnöknek, / a ki azt a törvényjavaslatot beterjesztette? Én, őszintén megvallva, ezt nem tudom jól elképzelni. De azt lehetne mondani, hogy ez talán egy kicsit meglepetésszerű volt. Mikor a törvényjavaslat beterjesztetik, az ember annak horderejét rögtön nem ismeri. Megengedem; de következett ennek a törvényjavaslatnak az érdemleges tárgyalása és erre az érdemleges tárgyalásra a t. ellenzéknek épen a vezérférfiai igen alaposan készültek. Abban az érdemleges tárgyalásban igen hosszú beszédek tartattak arról, hogy a t. függetlenségi párt miért tartja helyesebbnek a külön álló vámterületet és miért tartja károsnak a közös vámterületet? Én nagy érdeklődéssel olvastam ezeket a beszédeket ós szívesen elismerem, hogy igen sokat tanultam belőlük. De egyet kerestem és nem találtam. Egyetlenegy beszédben, sem Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, sem Komjáthy Béla t. képviselőtársam, sem Polónyi Géza volt képviselő ur beszédében nem láttam, nem találtam azt, mintha a paktum ugy szólna, vagy ugy értetett volna, hogy a szerződések pedig okvetlenül felmondandók 1903-ig, hogy az önálló vámtarifát 1903. január 1-éig okvetlenül meg kell csinálni, hogy az önálló vámterületet a viszonosság megsértése esetében okvetlenül fel kellene állítani. Itt van példának okáért Kossuth Ferencz t. képviselőtársam beszéde, melyet az érdemleges tárgyalásnál tartott. Ebben a beszédben van egy passzus, mely egyenesen azzal a lehetőséggel számol, hogy hátha a szerződések fel nem mondatnak. (Halljuk.' Halljuk! jobb felöl.) Világosan a következőket mondta Kossuth Ferencz (olvassa): »Ezen törvényjavaslatban az van mondva, hogy olyan szerződések, a melyek 1903ban lejárnak, felmondandók, illetve tudnivaló, hogy egyetlen szerződés sem jár 1903-ban le, hanem minden szerződés ugy volt kötve, hogy egy évi felmondás szükséges azért, hogy 1903ban lejárjon. Tegyük fel, hogy mi ezen szerződéseket fel nem mondjuk vagy pedig csak évről-évre akarjuk fentartani.« Hát kérem, t. ház, lehet-e igy beszélni, ha azok a szerződések okvetlenül fel volnának mondandók? (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Itt van világosan, hogy Kossuth Ferencz maga számol azzal a lehetőséggel, hogy nem fognak felmondatni, hanem évről-évre prolongáltatni fognak. Biró Lajos: Hol van Kossuth Ferencz? Nagy Ferencz: De ott van Komjáthy t. képviselőtársunknak beszéde. (Halljuk! Halljuk !) O is bizony számol azzal a lehetőséggel, hogy mi nekünk jogunk van felmondani, de nem vagyunk kötelezve, nem kell felmondanunk. Azt mondja Komjáthy Béla t. képviselőtársam: »Egy nagyon lényeges másik biztosíték a t. miniszterelnök ur előadása szerint az, hogy kikötöttük,