Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

Ií2. országos ülés 1902 noi miszerint mindkét államnak jogában áll a lejárattal biró kereskedelmi szerződések felmondását azon módon követelni, a mint azt a törvény elrendelte; a lejárati határidővel nem biró kereskedelmi szerződések pedig a két állam bármelyikének kívánságára az 1903-ik évre felmondandók.« így folytatja azután: »Hát, t. miniszterelnök ur«, — mondja ő — »valami uj az, a mit Bécsből tetszett hozni ajándékba, és nem volt az mindig ugy?« — T. i., hogy jogunk van felmondani. — »Mi közöttünk, Ausztria és Magyarország között az a törvény, hogy egyik a másikkal szemben hat hónappal előbb tartozik bejelenteni, ha felmondással akar élni. Jogilag tehát hogy áll a kérdés ? Minden ily szerződést, mely igy van kötve, felmondhatunk; ez világos a vámtörvényből, a melyre a t. miniszterelnök ur hivatkozik. Mert ha fel nem mondjuk a Bzerződést, másnemű szerződéssé válik, t. i. lejárattal nem biró szerződéssé. »Azt állitani«, — mondja azután tovább — ^hogy vívmány az, hogy a szerződések felmondhatok, helytelen; ez inkább jogfosztás, ez inkább jogfeladás. Magyarországnak ez a joga mindig megvolt, azt nem kellett törvényben biztosítani. Ez nem vívmány, hanem a jog kétségessé tétele és az ellen tiltakozom.* T. ház! Itt van világosan, Komjáthy Béla t. képviselőtársunk is szem előtt tartja egyenesen azt a lehetőséget, hogy azok a szerződések nem fognak felmondatni és nem kell, hogy felmondassanak, és ezen lehetőség szem előtt tartásával kikél az ellen, hogy ez nem uj, ez megvolt eddigelé, erre jogunk eddig is volt. Ezt nem mondhatta volna, ha az ellenkező meggyőződésben lett volna.. (Igaz I Ugy van! jobbfelöl.) Ezzel egyáltalában nem akarom a t. függetlenségi pártnak a jóhiszeműségét kétségbe vonni, De én a tényekből, a melyek előttem fekszenek, következtetek; én másra nem hivatkozom. A t. miniszterelnök ur bizonyára ki fog erre terjeszkedni, a ki maga készítette a törvényjavaslatot és részt vett benne. Ez nem feladatom nekem, de nem is tehetném. Azonban a mi előttem fekszik, abból én csak azt a konklúziót vonhatom le, hogy a t. függetlenségi párt azokat a tételeket, a melyeket most a törvénybe bele interpretálni akar, akkor sem paktumban nem kötötte ki

;/ sem ugy nem érthette. (Helyeslés jobbfelöl.) És nem érthette különösen azt, hogy a viszonosság megsértése esetében okvetlenül az önálló vámterület állítandó fel, vagyis, hogy a törvény 5. §-ának az a retorzionális intézkedése, a melyet bátor yoltam felolvasni, okvetlenül ugy magyarázandó, hogy az önálló vámterület állítandó fel. Annak bizonyságául, hogy ezt nem ugy gondolhatta a t. függetlenségi párt, hogy ki van zárva ennek bizonyítása, hivatkozom Mezőssy Béla t. képviselőtársamra, a ki már akkor is igen szép beszédet mondott, a melyhez méltóan csatlakozik legutóbbi beszéde, a ki erről a törvényjavaslatról beszélt és, mondom, igen alapovember 8-án, szombaton. 287 san beszélt, igen éles módon bírálta a törvényjavaslatot, épen a retorzionális klauzuláról a következőket mondja (olvassa): »Bocsánatot kérek, t. ház,« — Mezőssy Béla mondja — »ez az én szememben« — az t. i., hogy utasittatik a kormány a kellő intézkedések megtételére — »semmi egyéb, mint egy frázis. Mit jelent az, ha utasittatik a kormány, hogy az ország érdekeinek a megóvására javaslatokat terjeszszen elő? Hisz ez nem egy kötött marsruta, ez a szabad kéz politikája. Ezen a czimen, ha a kormány 1907-ben akarja, akár az ischli klauzulát is beterjesztheti, akár abban a pillanatban is, a mikor a viszonosság megsértetik. Én azt hiszem, t. képviselőház, — folytatja — hogy ez a törvényjavaslat nem vonta le jól a konklúziót, viszonyítva a preambulumhoz, mert a preambulumban« — és ez nagyon tanulságos, Mezőssy Béla t. képviselőtársam éleselméjüségének igen fényes bizonyítékát adja ezzel, el kell ismerni, a mikor azt mondja — »a preambulumban az van, hogy Magyarország az önálló vámterület jogi állapotába jut. Mi következik ebből? Az, hogy a nemzet az önrendelkezési jog alapján teszi meg intézkedéseit. Meddig? Addig, a míg a viszonosságot és a létező állapotokat Ausztria fentartja. Ha nem tartja fenn, mi lehet erre nézve a konkrét konklúzió ? Csakis az, hogy a jogi állapot átváltozzék tényleges állapottá, vagyis önálló vámterületté. Nagyon örülök, t. ház«, — mondja a helyeslés folytán, mely következett — »hogy a túloldalon is ezzel a nézettel találkozom. De miért nem méltóztatik ezt bevenni expressis verbis a törvényjavaslatba, a mikor annyiszor volt eset rá, hogy a törvénynek világosabb kifejezései is elhornályosittatnak, miért nem méltóztatik óvatos intézkedéseket tenni arra nézve, hogy az a jövőben be ne következzék?* Rakovszky István: Ez előrelátó volt! Nagy Ferencz: T, képviselőház, Mezőssy Béla t. képviselőtársam és én azt hiszem, hogy a t. függetlenségi pártnak többi tagjai kellően honorálták párttársuknak felszólalását — határozott tudatával birt tehát annak, hogy az az önálló vámterület mint okvetlenül beálló retorzionális következmény abban a törvényben nincs benn. Már most, t. ház, ha ő tudja, hogy nincs benn, hogy ott más lehetőségek is vannak, akkor elképzelhető-e az, hogy, ha a paktumban benne van az, hogy önálló vámterület és csak az, vagy ha ők értették ugy, hogy csak ez, hogy akkor Mezőssy Béla fel nem szólalt volna ilyen irányban? Hiszen ő maga követelte, de nem követelte a paktum alapján, hanem követelte, mint bármely más törvényjavaslat megszavazánál, akármelyikünk követelhet valamit, ugyebár ? Mert hisz az nagy különbség, ha ő egyszer ugy követeli, mint bármely képviselő, a ki egy törvényjavaslatot bírál és azzal szemben javítást akar és ha ugy beszél, mint a paktum alapján. Akkor ez két egészen különböző dolog.