Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

Ik2. országos ülés 1902 november 8-án, szombaton. 279 Nagy Ferencz: Nem használna ez semmit. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaoldalon.) Kötelessége lemondani!) Ez a kérdés a legelső napon áll be. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mondjanak let) Hiszen nem lehet azt a kormányt mindjárt megalakítani, aztán az újnak is megtagadható a felhatalmazás, okvetlenül beáll az az eset, hogy az államnak j>roklamálni kellene a maga fizetésképtelenségét. Ez volna az a konzekvenczia, melyet szükségkép" le kellene vonni és én nem hiszem, hogy bármelyike az ellenkező felfogásban lévő uraknak mint jó hazafiaknak ezt a konzekvencziát le merné vonni. (Zaj). Nessi Pál: Hát már igy meg vannak ijedve ? Nagy Ferencz: Szóval én ezt bizalmi kérdésnek nem tekinthetem és helytelennek tartom egyáltalában, hogy ez nálunk meghonosodott. (Helyeslés jobbfelöl.) De ha már felvettetett a bizalom kérdése nagyon természetes, én a bizalom alapján állva, a t. kormány és a t. miniszterelnök ur, mint annak feje iránt teljes bizalommal viseltetvén, érdemesnek tartván őt arra, hogy tovább is támogatásban részesítsük az ő nehéz, felelőségteljes munkájában: a törvényjavaslatot ezen alapon is megszavazom. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Az előttem szólt képviselő urak különböző argumentumokkal igyekeztek támogatni azt a bizalmatlanságot, a melylyel a kormány iránt viseltettek. Ezek közt az argumentumok közt van bizony sok olyan, a mely reám és a mi pártunk minden tagjára nagyon csekély hatást gyakorol és a melyek bizonyára ennek a pártnak egyetlenegy tagját sem fogják megingatni a kormány iránt való bizalmában. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Ilyen pl. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam abbeli nézete, hogy milyen nagy veszély és mennyire nem előnyös az országra nézve, ha a kormány élén egy nagyon nagy tehetségű férfiú ül. Én elismerem, hogy ebben van bizonyos hátrány, de ez a hátrány legfeljebb az ellenzékre nézve hátrány, (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) mert hogy az országra nézve hátrányos lenne, azt én el nem tudom képzelni, hiszen minél tehetségesebb az, a ki az ország ügyeit vezeti, annál nagyobb képessége van arra, hogy megítélje, mi áll az érdekében, annál jobban tudja megbírálni, melyek a leghelyesebb, legczélszerübb eszközök és módok arra, hogy az ország érdekei kellően megvalósíttassanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Endrey Gyula: Azért nem kell a mamelukoknak gondolkozni. Nagy Ferencz: Csak egy esetben fogadnám el Kossuth t. képviselőtársamnak ezt a felfogását és ez az volna, ha a nagy tehetséggel az erőszak és az erkölcstelenség volna egyúttal párosulva . . . Nessi Pál; A nagy eszét rosszra használja! Nagy Ferencz: . . . Vagyis, a mint szokták mondani, az a kormányférfiu macchiavellista karakterrel birna. Lehet-e ezt a vádat a mai kormány és annak feje ellen emelni? Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy épen a t. miniszterelnök ur az, a ki egész magaviseletével a kormányon és azelőtt is az erőszak politikája ellen nyilatkozott és cselekedett . . . (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Kubik Béla: Például az ex-lex-ben! Elnök: Kérem a t. házat, szíveskedjenek a szónokot türelemmel meghallgatni. (A szélsőbalhoz fordulva:) Önök, a kik a következetességet ismerik el a legfőbb erénynek, a túloldalt mindig arra szólították fel, hogy vegyen részt a vitában; tessék tehát most a túloldali szónokot meg is hallgatni. (Elénk helyeslés jobbról.) Rákosi Viktor: Nem vagyunk hozzászokva, hogy szóljanak! Széll Kálmán miniszterelnök: Jó lesz, ha hozzászoknak! Nagy Ferencz: . . . hogy épen a t. miniszterelnök ur az, a ki kormányzati módszerébe a koncziliáns, egyeztető eljárást vitte be, épen ő az, a ki kormányzati rendszerét magasabb etikai alapokra helyezte. Hiszen ezt önök maguk is elismerték már akkor, mikor egyáltalában lehetővé tették azt, hogy a jelenlegi kormányelnök a maga székét elfoglalja. Azóta ebben a tekintetben nem változott semmi. Ma is ugyanaz a kormányzati módszer és a kormányzati rendszerben ugyanazok az etikai elvek vannak érvényben, és pedig nemcsak beszédben, nemcsak nyilatkozatokban, hanem tettekben is. Hiszen csak a múlt választásokra kell visszatekinteni és akkor felesleges a további bizonyitás. (Helyeslés jobbfelöl.) Rátkay László: Tanúságot tehetek róla, hogy nem igy van. Nagy Ferencz: T. ház! Ha azokat a törvényeket nézzük, melyek a jelen kormány uralma alatt ebben a házban megszavaztattak, ott találjuk a curiai bíráskodásról szóló törvényt, ott találjuk az uj összeférlietlenségi törvényt, a melyek mind azon etikai princzipi ura oknak folyományai, a melyeket a kormány feje és ez a párt magáévá tett. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ezeknek a törvényeknek megalkotásában önök nem ugy vettek részt tulajdonképen mint ellenzék, hanem vettek részt ugy, mint a kik ezen törvényieket maguk is kívánták, sőt követelték. Ez etikai alapokon nyugvó, koncziliáns kormányzati rendszernek köszönheti igenis ezen szabadelvű párt, hogy a volt nemzeti párt, a mely azelőtt külön állt, ebbe a pártba, és pedig elveinek minden feladása nélkül, beléphetett, ebben a pártban jól érzi magát, ezzel a párttal egy lett és összeolvadt. Kubik Béla: Hallottuk őket nyilatkozni, hogy nem érzik ott magukat jól! (Zaj.) Elnök: Kérem Kubik képviselő urat, szíveskedjék a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni. Nagy Ferencz: Nem tulaj donithatok elég