Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

280 Itó. országos ülés 1902 november 8-án, szombaton. jelentőséget a kormány iránti bizalmatlanság megokolására annak az argumentumnak sem, a melyet gr. Zichy János t. képviselőtársunk különösen az indemnityre nézve és az indemnityvel való kormányzati rendszerre nézve előadott. Hiszen az indemnityvel való kormányzást, ka külön rendszerré fejlődik, ha nemcsak egyes kivételes esetekben, hanem majdnem állandóan történik, sem én, sem más és maga a kormány és e párt egyik tagja sem fogja helyeselni. Ebben tökéletesen egyetértünk. De más kérdés az, hogy ennek a rendszernek meghonosítása a kormány által történik-e, a kormánynak vagy ennek a pártnak a hibája-e ? r (Egy hang balfelöl: Hát az ellenzéké!) Én nem mondom, hogy csak az ellenzéké; ez az összes pártok hibája. (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ez egyszerűen a mi budget-tárgyalásunk rendszerének következménye; és ennek megváltoztatása nem a kormányon múlik, hanem múlik ezen a házon magán, múlik azokon, a kik ebben a házban ülnek; (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) mert a költségvetés letárgyalására több idő, mint két-három hónap az uj évig, soha nem állhat rendelkezésre. (Zaj.) A dolog természeténél fogva nem lehetséges az, hogy előbb tárgy altassék a költségvetés, mint őszkor, mert hiszen a költségvetést előbb összeállitani nem lehet, mint mikor az előző évnek zárszámadásai elkészültek ; mert hiszen méltóztatnak jól tudni, hogy előbb meg kell nézni azt, hogy minő eredménye volt a megelőző évi költségvetési gazdálkodásnak, és csak ennek alapján lehet biztosan felépiteni az uj költségvetést. A zárszámadás pedig tavasz vége előtt nem igen készülhet el. Május előtt egy zárszámadást elkészíteni lehetetlen. Most következik magának a költségvetésnek összeállítása a minisztériumok részéről. Minden egyes minisztériumnak bizony ez elég nagy gondot okoz. A miniszternek állást kell foglalnia minden fontosabb kérdésre nézve, a mi esetleg igen sok megfontolást követel. Aután ha az a minisztérium meg is állapította a maga költségvetését, ez még nem végleges; most jön a pénzügyminiszterrel való összeegyeztetés. A pénzügyminiszter előjön azzal, hogy lehetne, szép volna megcsinálni ezt va^gy azt, de az ország financziái nem engedik. És akkor esetleg egy igen kínos alkudozás következik, a melynek végén azután megvan a költségvetés, de már mikor? Szeptemberben. Tehát ősz előtt nem lehet a költségvetést tárgyalni, és marad az a rövid idő, a mely még újévig van. No már most ennyi idő alatt a költségvetést igenis le lehet tárgyalni; és ha önök azt mondják, hogy az indemnityvel való kormányzás rendszere rossz, hát ez helyes; de akkor tessék lehetővé tenni, hogy az a költségvetés az alatt a két-három hónap alatt okvetlenül letárgyaltassék. Nessi Pál: Nem rajtunk múlik! Pozsgay Miklós: Olyan költségvetést kell benyújtani! Nagy Ferencz: Kérem, lehet a képviselő uraknak mindenre nézve a maguk megjegyzéseit, a maguk kritikáját előadni, ezt megakadályozni senki nem kívánja; hiszen ez a budgetjognak magának megsértése volna; erről tehát nem lehet szó. Lehet azonban ezt mind rövidebb idő alatt is megcsinálni, nem szükséges a költségvetésben egy fő általános vita és azután még 8 —10 fiók általános vita, (Ugy van ! a jobboldalon.) és nem szükséges az általános vitában de omnibus et quibusdam aliis beszélni, hanem csak magáról a költségvetésről ; és az egyes tárczáknál nem szükséges megint általános vitát csinálni, hanem mindjárt a részletekről kell beszélni. (Zaj balfelöl.) A normál budgetnél át lehet menni a bizottsági tárgyalásra, a mint ez Angliában igen jól alkalmaztatik a nélkül, hogy az angoloknak eszükbe jutna a budget-jog megsértése miatt panaszkodni. Kossuth Ferencz: Az egész parlament bizottsággá alakul! Nagy Ferencz: Hiszen 1848 előtt nálunk is ez volt a tulajdonképeni parlamenti rendszer, hogy t. i. a kerületi ülésben, a mely quasi bizottsági tárgyalás volt, konczentrálődott a parlament működése. Hát csináljuk meg ezt és akkor nem lesz indemnityre szükség, és meg vagyok győződve, hogy újévre a költségvetés el is fog készülni. Hát a mikor ez így van és a mikor tőlünk függ, hogy ezt megcsináljuk és nem is törvény kell hozzá — mert akkor azt mondhatnák önök, hogy tessék a kormánynak ilyen törvényjavaslatot beterjeszteni, hanem a házszabályoknak reformjával is meg lehet ezt csinálni: hát csináljuk is meg, t. ház! (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogyha ebben vállvetve egyetértünk, ez az országnak sokkal nagyobb hasznára lenne, mint hogyha mi az ország drága idejét és drága pénzét nagy beszédekkel folytonosan elpocsékoljuk, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Még egy argumentuma van t. képviselőtársamnak, a mely miatt a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetik, a mely argumentumot azonban ép oly kevéssé tekintem jelentőségesnek és ránk nézve hatásosnak: azt t. i., a mikor ő a szabadelvű pártnak egységéről beszél, (Halljuk ! Halljuk!) és utal azokra az ellentétekre, a melyek a szabadelvű pártban léteznek, arra, hogy a szabadelvű pártnak és kormányának nincsen határozott közgazdasági programmja, hogy csak kompromisszumokkal kormányoz stb. Hát, t. képviselőház, én olyan pártot, a melyben minden kérdésre nézve tökéletesen egyetértenek, olyan pártot a világon nem tudok elképzelni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Akármilyen kicsiny legyen az a párt, különböző érdekek mindig lesznek abban a pártban, különböző nézetek és felfogások az ügyek elintézése körül. Ebben a tekintetben a szabadelvű párt,