Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

276 142. országos ülés 1902 november 8-án, szombaton. a legnagyobb éberséggel őrizzünk, annál is inkább, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen semmi sem lehet olyan szent és sérthetetlen, mint egy ország határa, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Törvényeink is intézkednek e tekintetben, de ott van maga a királyi eskü; ott van maga a királyi hitlevél, a melyet törvénybe beczikkelyeztünk és a mely szerint ő Felsége Magyarország és társországai jogait, alkotmányát, függetlenségét, szabadságát és nemzeti épségét szentül és szigorúan megtartani igérte. A királyi eskü azt mondja, hogy: Magyarország és társországai jogait^ és területi épségét sértetlenül fentartandjuk. Én a tényleges állapotokat ezen királyi eskü szentségével, ezen magyar törvényhozás-alkotta törvénynyel megegyeztetni nem tudom. (Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) De a midőn mi oly óriási költséggel tartunk fenn két hadsereget, a midőn fentartjtik a közösnek csúfolt hadsereget és fentartjuk a magyar honvédséget, kérdem, mire valók ezek, ha nem arra, hogy az ország határát őrizzék és megvédjék. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hogy intimidálja a képviselőket!) Az 1889 : VI. t.-cz. azt mondja, hogy »a közös hadsereg a monarchia mindkét állama területének külellenség elleni megvédésére és a belvédelemre, béke idejében pedig a belrend és a biztonság fentartására hivatott,« a 4. §-a pedig azt tartalmazza, hogy : »a honvédség háború idejében a közös hadsereg támogatására és a belvédelemre, béke idejében pedig kivételesen a belrend és biztosság fentartására is van hivatva.« Midőn tehát mi a közös hadsereg fentartására évenkint 55 millió forintnál nagyobb összeget fordítunk, midőn mi a honvédség fentartására 17 millió forintnál többet áldozunk, akkor azt hiszem, hogy elvárhatja mindenki a kormánytól, hogy azokat az eszközöket, a melyeket neki a törvényhozás adott, felhasználva, az országnak területi integritását megvédelmezze. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Sokkal fontosabb, t. ház, ez a tárgy, semhogy ehhez még többet hozzá kellene tennem és azért egész röviden, tisztelettel kérdezem a t. miniszterelnök urat, ugy is mint belügyminisztert — hivatkozással arra, a mi a lapokban megjelent, hogy Szepes vármegye alispánja a kért támogatást épen a miniszteri rendeletre való hivatkozással taga.dta meg, — mivel tudja indokolni a t. miniszterelnök ur azt, hogy a kért támogatást a magyar állampolgároknak nem adta meg, mivel tudja indokolni azt, hogy nem szándékozik az ország területi integritását megvédeni és intézkedni, hogy az ország határain ilyen betörő bandák ellen a tulajdon szentsége meg legyen védve és ha szükséges, miért nem veszi igénybe a fegyveres erőt, a mely rendelkezésére áll? (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) De ha még ez a nagy költséggel fentartott fegyveres erő nem is volna meg, ott van a csendőrség, állítson őrszemet oda, — hiszen Kolozsvárott oda tudtak állitani a Grotterhalte miatt egy század csendőrséget és azt meg tudták védeni egy század csendőrséggel, — de mikor Magyarország földjéről, ennek az ezer évvel ezelőtt vérrel szerzett és nagy áldozatok árán megtartott földről van szó, akkor nincsen a miniszterelnök urnak hatalma, akkor nem tud semmit csinálni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Oda jutottunk a miniszterelnök ur négyévi kormányzása alatt, hogy a külföld meg fog vetni bennünket, a nemzetiségeink pedig joggal meg fognak támadni, hogy a magyar állam tekintélyét nem tudjuk megvédeni és kidomborítani akkor, a mikor az szükséges. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Épen ezért, a tárgy nagy fontosságára való tekintettel és azért, mert az ország területi integritásáról és arról van szó, a mit a királyi hitlevél és eskü is biztosított, kérem a t. miniszterelnök urat, hogy nyugtasson meg bennünket, mert a magyar képviselőház addig nem képes nyugodtan tárgyalni, a mig tudatában van annak, hogy határait ellenséges rablóbandák támadták meg büntetlenül. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mint már előbb bátor voltam kijelenteni, mindkét hozzám intézett kérdésre, illetőleg napirend előtti felszólalásra igen szívesen adom meg a választ. (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt az előttem szólott Nessi Pál t. képviselő ur által használt egyes kifejezéseket illetőleg kell azt a megjegyzést tennem, hogy nem hiszem, hogy ebben a kérdésben azok helyesen lettek volna alkalmazva. (Ugy van! jobb felöl.) Itt nincs arról szó, hogy én micsoda hatalmat és tekintélyt tudok vagy akarok kifejteni, mert higyje meg a képviselő ur, hogy tudok is, akarok is ott, a hol arra szükség van. (Ugy van! jobbfelöl.) Nessi Pál: Csakhogy nem látjuk ! Széll Kálmán miniszterelnök: A közös hadsereg és a honvédség meg is fogja tenni ós meg is tette kötelességét mindig, a mikor a törvény értelmében és alapján feladatainak egyikére vagy másikára hivatva van az ország belnyugalmának helyreállítására. (Ugy van! jobb felöl.) A. t. képviselő ur ugy tárgyalja ezt a kérdést, mintha annak semmiféle történelmi vagy jogfejlődési előzménye nem volna; mintha itt arról volna szó, hogy határsértés, íagy Magyarország integritása ellen való attentátum történnék és ezt én összetett kezekkel nézem. Pedig nem igy van; hanem ugy, hogy az 1897: II. törvényczikk ezt az évek során vitatott határszabályozási kérdést egy nemzetközi bíróság ítélkezésére bizta. Már most ez megtörtént; az az Ítélet reánk nézve kedvező nem volt, a mint ezt annak idejében a házban ki is fejeztein, és az Ítélet az eddig magyar határnak tartott terület egy részét, nem az egészet, odaítélte Galicziának, odaítélte pedig ugy, a mint a törvény rendelte, egy nemzetközi bíróságnak ítéletével. (Ugy van! jobbfelöl.) Ne méltóztassék tehát a