Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

Í4S. országos ülés 1902 november 8-án, szombaton. 275 ebben az országban nem a király személyében, hanem a csendőri auktoritásban volna megtestesítve az állam minden szuverenitása. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát ha ezt látjuk, akkor miért ez a rendkívüli tépelődés, ez a félénkség, mikor,t. képviselőház, az országba betörő, az országot megrabló osztrák csapatokról van szó. (TJgy van! TJgy van! a szélsőhaloldalon.) T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy itt a törvény kötelezi a t. miniszterelnököt, mint a közigazgatás fejét arra, hogy mindaddig, a mig a törvényes rend ott a határ tekintetében meg nem állapittatik, addig, a mig a törvényekbe beczikkelyezve a határváltozás nincsen, a törvény és alkotmány kötelezi a t, miniszterelnök urat arra, hogy ott addig minden íéktelenséggel szembe szálljon. (TJgy van! TJgy van! szélsöbaloldalon.) íme, a t. miniszterelnök ur ennek az álláspontnak helyességét elismerte akkor, mikor ő maga publikáltatta, közreadta, hogy ő addig, a mig a törvényhozás munkálatát be nem fejezte, és a mig a határváltozás beczikkelyezvo nincs, mindaddig ő igenis kötelességének tartja, hogy a nemzet határterületének integritását megvédje. Én elismerem, t. képviselőház, annak az álláspontnak jogosultságát, hogy az ország nemzetközi hitele sok szempontnak figyelembevételét követeli és hogy ennélfogva, a mikor arról van szó, hogy egy nemzetközi biróság Ítélete számbavétessék azon államok részéről, amelyek ezen Ítélet körül érdekelve vannak, hogy akkor az illető érdekelt államoknak a legnagyobb skrupulozitással kell eljárniok. Ezt én elismerem és elismertem már akkor, a midőn interpelláltam, mert én a nemzetközi jognak segitségülvételével és a legmesszebbmenő kutatásokkal igyekeztem érveket és támpontot keresni azon kérdés eldöntésére, hogy vájjon ez az Ítélet a maga kialakulásában és meghozatalában a nemzetközi jog szabályainak megfelel-e vagy sem. Ez, t. ház, ennek az ítéletnek nem lábbaltaposását, hanem respektálását jelenti, mert hiszen a nemzetközi judikaturát csak addig tudjuk fentartani és annak igazi tiszteletet csak addig tudunk szerezni, a mig megőrizhetjük a nemzetek között azt a tudatot, hogy az az itólet magában véve épen ugy alá van vetve a felülbirálatnak, mint más Ítélet;... Madarász József: Természetes! Visontai Soma: . . . hogy az az ítélet nem áll meg pusztán azért, mert az »Ítélet« szót homlokán viseli, hanem azért, mert a nemzeteknek joguk van bírálni, hogy ez az Ítélet a törvényeknek és a megállapodásoknak megfelel-e ugy, mint más ítélet. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen, ha azt a hitet keltjük és érleltetjük meg a nemzetek között, t. ház, hogy az ilyen nemzetközi ítélet, a mint meghozatott, a közelebbi vizsgálást és a közelebbi mérlegelést nem is birja meg: akkor világos, hogy a nemzetek többé ilyen nemzetközi biróság ítéletének magukat alávetni nem fogják. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elismerem azonban, hogy ezen Ítéletek iránt kellő respektussal kell eljárni: ugyanaz a nemzetközi szempont és a nemzetközi hitel ugyanazon mérlegelése arra is kötelezi a t. miniszterelnök urat, hogy azt a támogatást és azt a segítést, a melyre kötelezve van az állam igazgatása a belföldiekkel szemben, ne vonja meg a t. miniszterelnök ur talán azért, mert ott a hat ár tulajdonos véletlenül nem magyar állampolgár, sőt én azt hiszem, hogy ez a szempont nem is lebeghet a t. miniszterelnök ur előtt, mert hiszen ha ez a szempont lebegne előtte: ez a nemzetközi hitel szem elől tévesztésének épen olyan foka volna, mint a minő ellen épen a t. miniszterelnök ur sikra szállt. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem tehát, t. ház, hogy kötelességet teljesítettem, a midőn ma ezt napirend előtt szóba hoztam, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) annál is inkább, mert, a mint látjuk, tegnap már az osztrák Reichsrath ülésén az az állapot, a mely határunkon uralkodik, ugyancsak szóba került, és ugy vélem, hogy Magyarország tekintélye egyáltalán nem tűrheti meg azt, hogy rendezett állam létére határai körül örökös villongás, fegyveres csapatok felszerelése, felvonulása stb. történjék, (TJgy van! TJgy vau! a szélsöbaloldalon.) és hogy ott akárki önhatalmúlag gyakorolhasson maholnap személyes fenhatóságot, sőt még talán fegyveres katonai erő toborzási jogot is, (Ugy van! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) a mely mégis csak az államnak képezi szuverenitásából folyó jogát. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezért voltam bátor ezeket felhozni; tudom, hogy a t. miniszterelnök ur a házszabályok értelmében az ilyen napirend előtti felszólalásra nyilatkozni nem köteles, de mindenesetre azt hiszem, hogy a tárgy fontossága talán megkívánja, hogy e kérdésre szintén nyilatkozni szíveskedjék. (nAénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én fogok e tárgyban nyilatkozni, de mivel e kérdésben még egy képviselő ur kivan szólani, talán jobb lesz, ha mindkettőjöknek felszólalása után beszélek. (Helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Én is ugyanazon szomorú hirek megdöbbentő hatása alatt állok, a midőn felszólalok, a melyeket t. képviselőtársam emiitett. Három nap óta a lapok tele vannak olyan közleményekkel, hogy Magyarország határát rablóbandák megtámadják ; ott a tulajdon szentségét veszélyeztetik ; betörnek, hidakat vernek és magyar állampolgár tulajdonát képező birtokon az erdőt letarolják. Kossuth Ferencz: És vadászgatnak! Nessi Pál: ISÍem tudom, hogy a t. miniszterelnök ur hogyan tudja ezt megegyeztetni a magyar állam tekintélyével, a melyet annyi belés külső ellenség által megtámadtatva kell, hogy