Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

274 lí2. országos ülés 1902 november H-án, szombaton. november 6-án tartott ülésében letárgyalta Krasznay Ferencz (írom. 201), Molnár Jenő 'írom. 202j, Eremits Pál (írom. 203, Pavlovics Ljubomir (írom. 204), gr. Forgách Antal (írom. 205), Olay Lajos (írom. 206), Boncza Miklós (írom. 207), Óváry Ferencz (írom. 208), Lovászy Márton (írom. 209), Holló Lajos (írom. 210), Pichler Győző kétrendbeli (írom. 211, 212) —, Eötvös Bálint (írom. 213), Kubinyi Géza (írom. 214), Luby Géza (írom. 215). Győrffy Gyula (írom. 216) és Udvary Ferencz (írom. 217) kép­viselő urak mentelmi ügyét. Midőn az ide vonatkozó jelentéseket tisz­telettel bemutatom, kérem, méltóztassék azok kinyomatása, kiosztása és napirendre tüzese iránt intézkedni, Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és azoknak napirendre tűzése iránt a ház annak idejében fog intéz­kedni. László Mihály képviselő ur, mint az összeférhetlenségi bizottság tagja, kivánja az esküt letenni. Rátkay László jegyző (olvassa az eskümin­tát. László Mihály képviselő leteszi az esküt). Elnök: T. ház! Napirend előtt Visontai Soma és Nessi Pál képviselő urak kivannak a tengerszem ügyében, illetőleg az ország határá­nak megvédése érdekében felszólalni. Visontai Soma: T. képviselőház! A midőn legutóbb az u. n. tengerszem ügyében a t. ház­ban interpellácziómat előterjesztettem, már ugyan­akkor hangsúlyoztam, hogy mindaddig, a mig ez az ítélet, a mely ebben az ügyben meghoza­tott, a maga módja szerint végrehajtva nem lesz, vagyis mindaddig, a mig a magyar parla­mentnek módjában lesz a beczikkelyezés alkal­mával az ítéletről nyilatkozni, addig a magyar kormánynak kötelessége azt a területet, mint Magyarországhoz tartozót, megvédeni és minden támadással szemben megoltalmazni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hangsúlyoztam már akkor azt is, hogy a mi közjogunk érdekében ezt az íté­letet a végrehajtás előtt az ország törvényei közé be kell czikkelyezni. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És habár akkor a t. minisz­terelnök ur még nem foglalta el ezt az állás­pontot egészen határozottan, de rövidre rá a félhivatalos lapokban, olyanokban, a melyek hozzá, ugy tudom, közel állanak, megjelent egy közlemény, a mely szerint most már a t. minisz­terelnök ur is ezen ítélet beczikkelyezését köz­jogi követelménynek ismeri el, sőt ugyanezen hírlapi közleményben szükségesnek tartotta a t. miniszterelnök ur azt is különösen hangsúlyozni, hogy ő maga is érzi azt a kötelességet, hogy mindaddig, a mig ez a határváltozás a magyar törvények közé beczikkelyezve nem lesz, addig ő neki, mint a magyar közigazgatási hatalom egyik fejének ott rendet kell fentartani és a magyar területet minden eszközzel meg kell védenie és meg kell oltalmaznia. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Annak daczára, t. képviselőház, napról­napra a legnagyobb megdöbbenéssel kell olvas­nunk, hogy ott a legnagyobb botrányok tör­ténnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Olyan botrányok, a melyek igen szomorú világot vetnek a magyar hatalom képviselőjére, olyan botrányok, a melyek azt a meggyőződést keltik, hogy senki sincsen ebben az országban, a ki a magyar állam hatóságainak hatalmát, tekintélyét i képviseli. Olyan jelenségek vannak ott minden nap, a melyek olybá tüntetik fel Szent István koronájának egyik-másik területét, mintha az akárkinek prédájává válhatnék, ha fegyveres csapatokkal oda behatol, mert hiszen azt olvassuk, hogy ámbár ezen Ítélet végrehajtva még nincsen, mindazonáltal a szomszédos osztrák határtulaj­donos személyes vezérlete mellett, fegyveres csa­patok egyenesen berontanak a magyar határ­területre, egész vandál módon azt teszik, a mi nekik tetszik és senki sincs, t. képviselőház, ebben az országban, a ki útját állana ezen törvénytelen és törvénytipró betöréseknek, Kossuth Ferencz: A középkorba jutottunk vissza! Visontai Soma: Valósággal azt a benyomást teszi ez a helyzet az emberre, a mit itt közbe­szólva igen t. képviselőtársam, Kossuth Ferencz I mond, mintha olyan korba volnánk áthelyezve, ! a melyben még az államrendi kialakulások nem i történtek meg és mintha teljesen uratlan terü­letnek a meghódításáról volna szó. Thaly Kálmán: Foglaljanak a muszkától, ne mi tőlünk! Visontai Soma: T. képviselőház! Ezt az I állapotot tovább tűrni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És épen azért, mondhatom, érthetetlen az, hogy hogyan tör­| ténhetett, vagy mi annak az oka, hogy midőn ; pedig az érdekelt magyar határterületnek a tu­; lajdonosa, a mint a lapokban megjelent számos ; táviratból kitűnik, hogy midőn maga az osztrák I határterület tulajdonosa és az ő vezérsége mel­í lett fegyveres emberek behatoltak a magyar j határterületre és áthidalták a most még magyar határvonalat képező Bialka folyót és a magyarok az alispánhoz segélyért, fegyveres erőért folya­modtak, az alispán hivatkozott a t. miniszter­elnök urnak valamiféle rendeletére, a mely ő neki megtiltja, hogy ő csendőrsegitsóget adjon az ott megtámadott és szorongatott magyar tu­lajdonosnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) T. képviselőház! Mi ugy tudjuk, hogy ak­kor, a mikor a csendőrségnek igénybevételéről van szó magyarokkal szemben, hogy akkor nem ezt a tépelődést szokták tanúsítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vájjon a csend­őrség golyója által hány ezren pusztultak el az utóbbi években? Vájjon a rendkívül kegyetlen csendőri szabályzatok folytán hány embernek szegezték neki a csendőrök a szuronyokat és hány embert teritettek le fegyvereikkel 1? Mintha

Next

/
Thumbnails
Contents