Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-141
268 Í f i1. országos ülés 1902 november 7-én, pénteken. akkor már lehet tudni, hogy most jön ő Felsége Budapestre. Egy fél nappal előbb kiszáll a budavári palotába, utána érkeznek a többi vonatok, kocsik, stb. és a mik azokon érkeznek, Franz Wunderbaldinger ur pedig leszedeti a kocsikról a tejet, beledugja az ujját, megkóstolja, hogy elég édes-e, azután megszagolja a húst, hogy elég jószagu-e, megnézi a konyhaeszközöket, hogy elég tiszták-e és ha nem, akkor megparancsolja, hogy bécsi schmirglivel egy kissé tisztítsák le. Azután gondoskodik róla, hogy azok a Bécsből hozott lovak az istállóban megkapják a bécsi zabot, bécsi szalmát és hogy bécsi almon aludjanak, mert még azoknak sem esik jól a fekvés, hogy ha nincsen bécsi alattuk. A budapesti vásárcsarnok egyáltalában nem érzi meg, hogy ő Felsége Budapestre jött. de a bécsi sem érzi meg, mert még a vizet is Bécsből szállítják. Azt, hogy a mosdás czéljára való vizet is Bécsből hozzák-e, nem tudom, de az igaz, hogy a budapestit mosdásnál egyébre használni nem lehet. Eljött az uralkodó kíséretével, a kikre panaszkodni nem akarok. Itt van, ebédeket és bálokat ad, a mikor pedig eltávozik, nem marad nemzeti közérzületünkben egy felemelő érzés, egy ujabb akarat, a mely onnan felülről indul ki, mely a nemzet erejét egy bizonyos irányban előbbre vigye, nem marad itt nagy alkotásoknak vágya, hanem itt marad az alom, mely a lovak alól megmaradt és itt marad a Smólen Tóni adóssága! (Derültség.) Hát ki ez a Smólen Tóni? Pichler Győző: Ez arról hires, hogy Pesten mindig adós marad. Lengyel Zoltán : Ez a Smólen Tóni Bécsben Anton Smólen, Dévénynél átjön és átvedlik Smólen Tónivá. Eddig őt a világ nem ismerte, azonban ma már történelmi nevezetességű ember. Hát, t. ház, réges-régen tagadják a miniszterelnök ur elődjei minden alkalommal kivétel nélkül, hogy magyar udvar nincsen, állítják tehát, hogy van. 0 Felsége fő- és székvárosának nevezte el nagy magyarán Budapestet, és a főváros dicsőséggel hordja is ezt az elnevezést: azonban vannak a világon másféleképen gondolkozó emberek épen ő Felsége közvetlen környezetében, a kik, ugy látszik, minderről nem tudnak semmit, Magyarországról sem tudnak semmit és magyarul sem tudnak, de azért mégis ő Felségének hivatalos emberei. Hát, t. ház. én hálát adok ennek h, Smólen Tőninak, hogy a múlt téli nagy zsurok alkalmával Budapesten méltóztatott lenni, mulatni méltóztatott, adósságot méltóztatott csinálni és nem fizetett. Ez a leiblakáj bepereltetett a budapest I— III. kerületi járásbíróságnál. (Derültség.) Természetes, hogyha valakit beperelnek adósságért, azért perlik be, mert nem akar fizetni, s megpróbál minden módot, hogy elkerülje a fizetést. Smólen Tóni, vagy az ügyvédje előállott és azt mondta, hogyha én adós vagyok is, de budapesti lakos nem vagyok, fütyülök a magyar bíróságokra; adósságot rajtam be nem hajthattok , mert én bécsi lakos vagyok. Megkérdezték azután-a K. u. K. Oberstallmeisteramtot egy hivatalos, német nyelvű átirattal. Hát, hogy egy magyar bíróság, mely a magyar király nevében ítél, mely más nyelven tudni, mint magyarul nem tartozik, ilyent tesz, az eléggé különös. Tehát a magyar király bírósága átir az Oberstallmeisteramt-hoz és azt a kérdést intézi, hogy az a Smólen Tóni »Leiblakáj « miféle lakos, nem is tételezvén fel, hogy a magyar királynak szolgája más országnak is lehet lakosa, mint Magyarországnak. Erre az Oberstallmeisteramt átírt egy németnyelvű átiratban augusztus 27-dikén az I— III. kerületi járásbírósághoz ilyképen: An das königlich ungarische egy-három Stadtbezirks Bezirksgericht. (Derültség.) A mi németül van irva, azt kénytelen vagyok én is németül olvasni, de a mi numerus, azt magyarul is mondhatom. Hát ez az Oberstallmeisteramt a következőket irta. Mind egy kaptafára van csinálva az ilyen irat, tehát minél kevesebbet veszek belőle át. Ezt mondja: »der Leiblakai Anton Smólen seinen Dienst während des grössten Theiles des Jahres in Wien versieht und nur fallweise während des allerhöchsten Séjours in Budapest zur Versehung des Dienstes dorthin commandiert vrird.« Ennek az átiratnak másolatát, fordítását nem, leteszem ezennel a ház asztalára, hogy a jövendő nemzedékeknek is megmaradjon ez a történelmi nevezetességű okmány. Mit látunk ebből az okmányból? Látjuk azt a kellemetlen dolgot, t. miniszterelnök ur, hogy ime vagy a magyar királynak nem volt igaza és nincs igaza akkor, a mikor Budapestet székesfővárosnak nyilvánitotta, vagy pedig Köszler urnak nincs igaza, a mikor azt mondja, hogy ő Felségének lakája az év legnagyobb részében Bécsben tartózkodik és csak esetről-esetre ő Felségének sejourjaira kommandirozzák Budapestre. Mert a sejour ellentéte az udvartartásnak; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) kirándulás, vagy üdülőhely. A mikor az előbb vázolt kommandókat kiadják, ő felsége sejourra megy; de ha udvartartásra megy, akkor nem adnak ki kommandót, akkor minden hivatal tudja a kötelességét. Bartha Ferencz: El kell csapni az istállómestert. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Igen örvendetes, hogy a t, honvédelmi miniszter ur is megjelent, mert ugy tudom, elég bizalmas viszonyban van ő Felségével. Megmutathatja neki a levelet. Úgyis van ő Felségétől egy kedves levele. Megmutathatja és megmondhatja ő Felségének: Felséges uram, vagy Köszlernek nincs igaza, vagy Smólen Tóni-. nak, vagy nekem nincs igazam. (Derültség a szélsobaloldalon.) Rákosi Viktor: Csak lassan. Zoltán. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Ez az egy folyóiratban először közölt és itt másolatban
