Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-141

260 Í4Í. országos ülés 1902 november 7-én, pénteken. a szélsöbalóldalon.) Nemde, t, ház, oda jutok ismét, a honnan kiindultam, hogy, a mit a katonai javaslatok kérdése is bizonyít, itt császári abszolutizmus uralkodik. (Igaz! Ügy van! a szélsöbalóldalon.) Császári abszolutizmus, a mely több katonát kivan, hogy még nagyobb hatalma legyen. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Több katonát kivan, tekintet nélkül népeire, tekintet nélkül gazdasági viszonyainkra, tekintet nélkül hazafias érzületünkre. Több katonát kivan nem hóditó czélokra, hanem, hogy kezében és markában tartsa ennek a birodalomnak minden egyes részecskéjét, (Ugy van! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) hogy meg ne merjen mozdulni, hanem mint porba tiport féreg csuszszéb és könyörögjön meghallgatás végett olyan dolgok iránt, melyeket mint szabad nemzetnek nyíltan és őszintén kellene mondani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Visszavonta a t. honvédelmi minister ur az ő régi javaslatát. Hát nem csodálkozom, hogy ő is közöshadseregbeli katona volt régebben, mert ez alkalommal is megmutatta, hogy még mindig tud . . . Nessi Pál: Retirálni! Lengyel Zoltán:... retirálni. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Azonban nemcsak, hogy retirálni tud, (Egy hang a szélsöbalóldalon: Konczentrálni is!) hanem konczentrálni is tud, még pedig visszafelé. Az abból is következik, hogy egy ujabb javaslatban még többet követel, mint abban a javaslatban, a melylyel megretirált a közvélemény erélyes fellépése elől. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nézem én ezt az országot, látom, hogy feljajdulnak jobbról és balról; mintegy kórusban zúg fel a közvéleménynek a szava, nyomort, ínséget, gazdasági válságot hirdetve mindenütt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon) A nemzet tehetetlen, anyagi ereje nem birja meg azokat, a miket a maga ereje épségének kifejtése mellett kötelessége lenne megbírni. A mikor a pénzügyminiszter bürója elé kerülnek ezek a kívánságok, rövid a válasz: Nincs pénz! (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) De ha eljönnek a katona urak és fényes uniformisban egyet szalutálnak, akkor a t. miniszter ur azt mondja: Nincs pénz, de van Hotschildnak, majd gondoskodunk róla. (ügy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Deficzit van. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát hogy mer akkor a t. pénzügyminiszter ur egy olyan javaslattal előállani, a mely az országra legalább 40 millió korona évi túlterheléssel jár már ez idő szerint (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor, a mikor egyúttal 70 esetleg 80 ezer embernek évi munkájától is megfosztja az országot, a mikor 70—80 ezer családdal többet tesz kenyérkereset nélkülivé. Deficzit van. Akkor azt várná az ország, hogy a kormányzat azon van, hogy takarékoskodik, hogy megszüntesse azt a deficzitet. Szükségletek vannak, nemzeti czéljaink nincsenek kielégítve; akkor azt várná az ország, hogy a kormány oda álljon nemzeti czéljaink mellé s arra fordítsa az utolsó garast is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nem folynak be az adók, az adóvégrehajtásoknak száma oly óriási, hogy megdöbbent minden embert, a ki ezekkel a dolgokkal komolyan foglalkozik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Azt várná az ország, hogy ily körülmények között megszüntetni igyekeznek a nyomort, munkát adnak a munkátlanoknak, kenyeret az éhezőknek, nem veszik ki a párnát a szegény ember feje alól adóban, vagy ha elvisznek valamit, vagy ha kisajtolnak még egy keserves garast ebből a szegény népből, akkor azt olyan czélra fordítják, a mely létérdeke ennek a nemzetnek. És mégis mit látunk? Nemzeti czéljainkra nincs pénz, (Zaj. Elnök csenget.) de a katona urak fényes gombjaira van. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon) Hat hónappal előre kéri az igen t. miniszterelnök ur az indemnityt. Tudta az egész ország, hogy az indenmitynek e korai kérése mögött valami lappang, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) hiszen a miniszterelnök ur a múlt esztendőben bátrabb volt, mint az idén; akkor, ha jól emlékszem, deczember 22-én nyújtotta be az indemnity-javaslatot, és mégis törvény lett belőle; miért kellett tehát ezt a javaslatot most benyújtania; miért kell május elsejéig kérnie az indemnityt? Akkor olyan helyzet előtt álltunk, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) hogy ezen országnak, ennek a nemzetnek közvéleménye azt diktálta nekünk, hogy: »Adjátok meg az indemnityt, ha kell, egy nap alatt is, hogy ne legyen »ex-lex«, mert az ország nehéz helyzet előtt áll«, és a miniszterelnök ur megkapta az indemnityt. Ma hat hónappal előre, két hónappal a amit évi költségvetés lejárta előtt kéri az indemnityt, és megtörténhetik az, hogy a közvélemény olyan helyzetet fog teremteni, hogy nekünk hazafias kötelességünk azt fogja diktálni: »Ne adjatok ennek a kormánynak indemnityt!« (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Talán szabad kezet akar nyerni a kormány erre a hosszú időre ? Igen örülnénk rajta, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) ha olyan czéljai lennének, hogy ez alatt a hosszú idő alatt valamely elhatározó lépéssel járulhatna az ország erejének gyarapításához. De nem így van. Láttuk már, és kétszeres merészséget látunk most, mint azelőtt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Akkor, a midőn az indemnity-javaslatot beterjesztették, már ugy állott a dolog, hogy a múltkori katonai javaslatokat visszavonják, most pedig látjuk, hogy erélyes fellépésünk daczára be merte a t, kormány terjeszteni másodszor is, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) lapjai pedig azt hirdetik, hogy ennek a javaslatnak még e hónapban törvényerőre kell emeltetnie, mert nem akarják hazaengedni azt a szegény póttartalékost, a kit a