Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-140
246 Í40. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. jutalék felemelését kétéves szolgálati idő nélkül, újból kijelentem, lehetetlennek tartom. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De lehetetlennek tartom, különösen Magyarország anyagi viszonyai közt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a néppárton.) Nézzen szét bárki is ebben a szerencsétlen országban, olyannak látja-e ennek a közállapotait, hogy az ujonczjutalék felemelését elbírhatja? Hiszen a t. pénzügyminiszter ur a múlt hetekben terjesztett ide egy fényes programmot, a mely tulajdonkép nem is programm volt, hanem az Ígéreteknek egy hatalmas halmaza. Én nyíltan kijelentem, t. ház, hogy a kormány Ígéreteiben már abszolúte nem bizom, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbal-oldalon.) mert én már nem ígéreteket szeretnék látni, hanem a beruházások terén végre-valahára tetteket. Épülnek már azok a székely vasutak ott a határszélen, hogy megmentsék attól a szégyentől magyar véreinket, hogy Brailáhan és Galaczban hatóságilag elrendelt könyörmunkát, favágást kell végezniök? A magyar gyárakban folyik már lázasan a munka, mely a kormány beruházási programmja nyomán fakadt? Az Alföld utain, melyek mizerábilisak, ott csattognak már az ásók és a kapák, hogy véreink idegenbe ne menjenek munkát keresni ? A tisztviselők fizetése rendezve van már? Hiszen itt van, kapunk előtt áll a tél, és kétszeres erővel kopogtat a nyomor. Hát mindezeket az Ígéreteket a kormány már beváltotta, és miután beváltotta, legégetőbb, legsürgősebb feladatnak ismeri, hogy az ujonczjutalék létszámát szaporítsa ? Kubik Béla: A czivillistát emelgesse ? Mezőssy Béla: A t. honvédelmi miniszter ur a bizottságban Bakonyi Samu t. barátomnak azt vágta oda, hogy ezt az ujabb teherfelemelést az ország könnyen meg fogja birni. T. ház, ez nekem Shakespeare-nek Sbylock-ját juttatja az eszembe, a ki Antóniótól nem kórt egyebet, csak egy font húst a. szive tájékáról. Mi volt az a font hus Shylockra nézve? Semmi egyéb, csak egy jelentéktelen, egy értéktelen húsdarab, de mi volt Antónióra nézve? Maga az élet, vagy a halál. (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Egy éve annak, hogy Magyarországnak két, általam nagyon tisztelt vezérférfia körülbelül egy és ugyanazon eredményre jutott. Apponyi Albert gr. igen t. elnök ur jászberényi beszédjében mondotta, hogy a katonai terhek emelésének határt kell szabni. Pár hónappal később pedig a magyar katholikus világ egyik fenkölt lelkű főpapja, Samassa József 50 éves lelkipásztorkodásának jubileumán egy hatalmas szózatot bocsátott ki híveihez, a melyben így szólt: »a fiatalság szine-java a földmivelés, ipar és kereskedelem s minden más hasznos foglalkozás teréről elvonva zászló alá kényszerül. S mindennek nyomában az állami kincstár kimerülve, a polgárok javaikban megfogyatkozva, a magánjólét megingatva: e fegyveres béke már-már az elviselhetetlenségig nyomasztó. A népek roskadoznak a vállukra rakott terhek alatt, a melyeknél már a háború csapásai is alig lehetnének súlyosabbak.« így beszélt a nemesszivü főpap. Igaza van! A magyar nemzet lelkéből beszélt, mindnyájunk köszönetét és elismerését fogadja az igaz szó bátor kimondásáért, a mely bizonyára kárpótolja azt a késedelmet, a melylyel az üdvözlő sürgöny Schönbrunnból Kissingenbe eljutott. De mit ér az üdvözlet még a legfelsőbb helyről is, ha a nemzet közóhajának tolmácsolása után ilyen törvényjavaslatok alakjában érkezik meg a válasz. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Azt mondják: a fejedelem kívánja, hogy a javaslatok változatlan formájukban elfogadtassanak. Meg kell tehát hajolnunk, mert igy követeli azt a lojalitás. Jöjjünk már egyszer ezzel a sokszor elhangzott érvvel, t. képviselőház, tisztába. (Sálijuk! Halljuk!) Mi az a lojalitás ? Hűség a királyhoz. Én ennél az érzésnél még egy sokkal nagyobbat, fenségesebbet ismerek, mely minden más érzést és vágyat kell, hogy háttérbe szorítson, és ez: Hűség a hazához ! (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Boldog idők, a hol és a mikor e két érzés az alattvalók lelkében harmonikusan összeférhet és egyként teljesítheti az ember a királya és hazája iránti kötelességeit. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) De, ha ugy fordulna a sors kereke — a mifc nem kívánok nemzetemnek, ne adja az Isten, hogy megtörténjék, — hogy e két kötelesség közül csak az egyik teljesítésére lehet vállalkozni: én a király iránti lojalitás fölé helyezném mindig hazám iránti kötelességeimet. (Taps és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Mert a ki a királya iránti lojalitást szegi meg, az hűtelen lesz királyához, de a ki a hazája iránti kötelességeit szegi meg, az hűtelen lesz hazájához, az hazaáruló! (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) En épen azért, mert az adott esetben abban a hitben vagyok, hogy e törvényjavaslat sérti hazám alkotmányát, sérti nemzetem érdekeit : azt el nem fogadom. (Hosszas éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra még többen vannak feljegyezve. Miután a tegnapi megállapodás szerint fél kettőkor Nessi Pál interpellácziójára térünk át s most már negyed kettő van, azt javaslom, hogy a tárgyalást most ne folytassuk, (Helyeslés.) hanem térjünk át Nessi Pál interpellácziójára. (Helyeslés.) Ha ehhez hozzá méltóztatnak járulni, akkor határozatképen kimondom, hogy a mai napon félbeszakított tárgyalásnak folytatása lesz a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjének tárgya. (Helyeslés.) Most pedig az ülést öt perezre felfüggesztem és azután Nessi Pál képviselő ur fogja interpelláczióját előterjeszteni.
