Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

240. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön, 245 ideig-óráig lehet béklyóba szorítani, de kiirtani soha. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kitör az, mint az istenség — és eget kér, mert: nescio quod: natale solum dulcedine trahit — nem tudom miért, de a hazai föld a legédesebb. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Ezzel az úttal szemben ellentétes irányt követnek. (Halljuk ! Halljuk!) Átalakíthatják azt az egész országot kaszárnyává, szavazhatnak meg milliókat az ujonczjutalék felemelésére, a végeredmény mégis az lesz, hogy a veszély órájában ez a hadsereg megint vagy nem fog tudni, vagy nem fog akarni harczolni a szive szerint. (Igaz! Ugy van! a szélsö'baloldalon.) Be fog következni újból az a régi nóta, a mely bekövetkezett Olaszországban és Königgrätz előtt, hogy a világ legvitézebb katonája, a huszár, nem azt mondta: »fiuk eló're«, hanem azt mondta: »tartsátok készen a fehér zsebkendőtöket.« (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az ujonczjutalék emelése nem vezet czélhoz, de nem vezet czélhoz különösen most, a mikor senki sincs, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a ki be nem látná, hogy a nemzet ezt az ujabb áldozatot semmi körülmények között meg nem adja. Ki kell elégíteni a nemzet jogos aspiráczióit: és akkor lesz egy hatalmas hadsereg, a melyet a poklok kapui se dönthetnek meg. De, t. képviselőház, nem járulhatnék az ujonczjutalék felemeléséhez abban a formában, a melyet a »B,eichswehr« már tegnapelőtt előterjesztett, és a melyet, gondolom, a t. honvédelmi miniszter ur most lefordított. Nem járulhatnék hozzá azért, mert ez a javaslat az én nézetem szerint közjogunk határozott kijátszása, megkerülése. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1867: XII. t.-czikk 11., 12., 13. és 14. §-a azt mondja, hogy mindaz, a mi a hadsereg vezényletére és belszervezetére vonatkozik, az ő Felsége fentartott joga. Madarász József: Hossz! Mezőssy Béla: Persze, hogy rossz, de ez még rosszabb. A mi azonban ezen kereten túl esik, az, azt hiszem, Madarász József t. bátyám is el fogja ismerni, tisztán és kizárólag a két nemzet országgyűlésének lett fentartva. Madarász József: Igaz! Mezőssy Béla: Fenn lett tartva akként, hogy közös elvek alapján alkotmányosan tárgyaltassék. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! A védtörvény megszavazása és az ujonczjutalék megállapítása között junktim volt. Egyszerre kellett megállapítva lennie a véderőtörvénynek és egyszerre kellett megszavazva lennie az ujonczjutalék számának is 10 évre. Ha tehát ily kerülő utón a t. honvédelmi miniszter urnak sikerül csak egy árva katonával is az ujonczjutalék számának a felemelése, ki biztosit minket arra nézve, hogy a lejárt véderőtörvényt itt tárgyaltatni fogják? Ki biztosit arról, hogy nem fognak-e époly véderő provizóriumot teremteni, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Van!) — van, de nem felemelt kontingenssel, — ki biztosit arról, hogy nem fognak-e teremteni provizóriumot olyformán, a mint a t. miniszterelnök teremtett közgazdasági téren. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vagyis: megszavazták a quótát, de nem fogadják el a kiegyezést, itt meg meg fogják szavazni az ujonczjutalék felemelését, de nem fogják tárgyaltatni a véderőtörvényt. Pedig, t. képviselőház, a véderőtörvény tárgyalása nélkül az én hitem és meggyőződésem szerint a magyar nemzet törvényhozásának az ujonczjutalék felemelésébe belemennie nem szabad. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megmondom azt is, hogy miért nem szabad. Hiszen más államok, oly államok, mint Francziaország és Németország, a hol pedig a legeilen tétesebb gyúanyag van felhalmozva arra nézve, hogy esetleg háború egykönnyen kiüthet, hogyan reformálta és reformálja véderejét? Akként, hogy a hároméves szolgálati időt leszállította két évre. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az én meggyőződésem szerint a véderő-törvény reformja nélkül, a nélkül t. i., hogy a szolgálati idő leszállittassék, a magyar nemzet az_ ujonczjutalék felemelésébe nem mehet bele. (Elénk tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) Molnár János: Mi is azt mondjuk! Rakovszky István: Helyes! Mezőssy Béla: Nem uj dolog ez, hiszen az 1899: VI. t.-cz. tárgyalásánál javaslat tétetett e tekintetben. Rakovszky István : Németországban megvan! Mezőssy Béla: Akkor a honvédelmi miniszter ur azt mondta, kérem, ez egy ugrás lenne a sötétbe, ezt mi nem reszkírozhatjuk meg. T. képviselőház, Francziaország és Németország már ugrott, mi akadályoz bennünket abban, hogy egyszer a jó példát is utánozzuk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen itt az élő példa rá, épen a t. honvédelmi miniszter ur vezetése alatt álló honvéd-hadsereg: élő példa arra, hogy a kétéves szolgálati idő mellett is lehet harczképes hadsereget teremteni. Én ezúttal nem akarok kiterjeszkedni a honvéd-hadsereg szervezetének hátrányaira, csak jelzem, hogy lesz erre alkalom, akár tetszik a túloldalnak, akár nem, hogy arra is ki fogok terjeszkedni, de az kétségtelen tény, hogy a honvédség, daczára annak, hogy emberanyag tekintetében a legrosszabbat kapja, hogy lóanyag tekintetében a legrosszabbhoz jut, mert a beszerzési ár csekélyebb, mint a közös hadseregnél és mégis a saját közvetlen tapasztalataim alapján mondhatom, hogy áll a harczképességnek azon fokán, mint a közös hadsereg. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi tehát az indok arra nézve, hogy milliókat dobjunk ki egy kis kényelemszeretet miatt? Én az ujoncz-