Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

244 íh(). országos ülés Í902 november 6-án, csütörtökön. Semmi egyéb, mint az, hogy azok a porosz katonák a porosz szabadságért küzdöttek, (TJgy van! a szélsőbaloldalion.), küzdöttek a német nemzeti egység diadaláért, mig ezek a katonák az osztrák császár katonái voltak. (TJgy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Még csak egy példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Egy hozzánk nagyon is közel eső példát. Mi adott egy fél századdal ezelőtt erőt a semmiből létrejött honvéd hadseregnek ahhoz, hogy néhány hónap leforgása alatt Ausztriának évszázadok óta konszolidált haderejét tönkre verjék? mi adott annyi erőt, hogy tisztán és kizárólag a magyar honvédség vezetőinek rosszakaratán múlt, hogy a párndorfi csatából nem parádé-marsban mentek Bécsbe, mint a hogy ezt Mátyás király tette ? (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Semmi egyébb, mint hogy azon a nemzetiszínű zászlón, a mely alá egyként tolongott agg és gyermek, a magyar haza szabadsága volt felírva. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Ellenben az ellenség semmi egyéb nem volt, mint az esküszegő kiráZy zsoldos katonasága. (TJgy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Jól mondta Napóleon, hogy az a hadsereg, a mely a veszély óráiban a nép közérzületével szemben áll, cadaver, hulla és ezért volt annyiszor hulla évszázadokon át az osztrák hadsereg és attól tartok — ne adja az Isten, — hogy hulla lesz a jövőben is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De csak hadd legyen !) . . . Nem, az ártana nekünk is. Ez a hadsereg jelenlegi formájában egy hadgyakorlatra alkalmas, császári és királyi szemeket gyönyörködtető fenséges csecsebecse. Belátom, hogy testtartásukon meglátszik a katonai fegyelem nyoma, tudnak mesés egyöntetűséggel pontosan masírozni, tudják a fejet jobbravetni és a sapkához is mint villám repül a kéz, a disztüzet is egyszerre adják, de már hét-nyolczszáz lépésre nem talál a Repetier-G-ewehr; a fegyver gyakorlatok alkalmával is eligazodnak a harcztéren, feltéve, ha nem arra mennek, a merre a General-Stab küldi őket, (Derültség.) hanem arra, a merre az útszéli tót vagy a jámbor oláh útbaigazítja. Ilyen előzmények után megkezdődik a csata; mesés egyöntetűséggel, mintha csak czeruzával húzták volna ki, kifejlődik a Eront-Linie, megkezdődik a roham, a levegőt betölti a lovasság hurráh-ja és a távoli distáncziäkból elhozza az ágyuk hangját a reggeli szellő, szóval megy kitűnően, pompásan minden, mint az óramű. Megy ez igy heteken keresztül, hiszen oly olcsó a mulatság és a népnek igen kevés verejtékébe kerül, hanem ha aztán egy-egy ilyen hadgyakorlat után összeállnának és azt kérdeznék, hogy mi is tulajdonképen az eredmény: meglátnák, hogy az eredmény néhány penzióba kergetett tábornok, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaleldalon.) rendszerint azok, a kikben a legtöbb önállóság és a legtöbb akaraterő van, (Egy lianq a szélsöbaloldalon: Frigyes föherczegnek megkellett verni Lobkoivitzot! Meg kellett nyernie a csatát! Zaj.) egy pár frissen hantolt sir, a hová az idegenből zokogó árvák és hitvesek jajszava sem hallatszik el. Egy pár nyakaszegett paripa, a mely párájának kilehellésével fizette meg a színes komédiát. Letarolt mezők, elpusztított földek, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mintha az Isten áldása helyett jégverés látogatta volna meg a védtelen vidéket. De van még egy más eredmény is. Egy legfelsőbb parancs, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) a mely évről-évre elmondja, hogy a csapatok mesésen tudnak menni, lőni, a hadvezetőség, az meg épen ideális, szóval, miként a népkonyhában a levessel, itt is mindennel rendkívül meg vagyunk elégedve. (Élénk derültség a szélsőbal- oldalon.) Én nem akarom megzavarni, t. ház, azt a fenséges szimfóniát, a mely egy ilyen költséges színjátéknak fináléjakónt eljátszatik évről-évre; csak egytől tartok. És ez az, hogy, in tempestate, a zivataros órában az első ütközet után az ellenség hadvezére azt ne mondja majd, hogy ezzel a csapatkiképzéssel, ezzel a Generalstabbal mégis én vagyok a legjobban megelégedve! (Elénk derültség és taps a szélsöbaloldalon.) A bur hadjáratnak nagy tanúságait igyekeznek levonni a hadseregeket tartó nagy államok. Hát mit is látunk ott? Hiszen ennek a bur hadseregnek nem volt G-eneralstabja, nem voltak kiczirkalmazott haditervei, sőt valószínűleg még masírozni sem tudott és disztüzet sem tudott adni ugy, hogy egy közönséges osztrák káplárnak e tekintetben támasztott magas igényeit ki bírták volna elégíteni és mégis a világ leggazdagabb, bátor, hatalmas, vitéz hadseregével szemben esztendőkön keresztül vívtak olyan csatát, a melyet lélekzetét visszafojtva, ámulattal kÍBért az egész világ. Mi volt ennek a sikernek a titka? Semmi egyéb, csak az, hogy a_ bur katona egy személy volt a bur polgárral. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez az, t. ház, a mit ugy neveznek, hogy a legjobb katonai nevelés. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Én ismerem a kaszárnyák világát lent és ismerem a hadsereg szervezetét fent a magasabb régiókban is. Ki hallott egy kaszárnyában a magyar királyról és a magyar haza szeretetéről beszélni ? Megtanítják ott azt a szerencsétlen, a pusztából oda került fiút, hogy ki az az allerhöchster Kriegsherr; megtanítják, hogy ki a Corps-Commandáns, hogy ki a Truppén-Divisionär, hogy ki a Generálmajor és ki a Herr Oberst, ki a Herr Hauptmann, ki a Herr Oberlieutenant, és ki a Herr Lieutenant, (Élénk derültség a szélsöbaloldalon.) de arról, hogy mi a magyar haza és ki a magyar király, ott nem beszélnek soha. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig azokat az érzéseket, a miket minden egyes közvitéz a hadsereg világába belevisz, azokat a vágyakat, a melyeket lelkünkbe csöpögtetett otthon a család, az iskola és később saját gondolkozásvilágunk, azt