Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

ihO. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. 243 államjogának, megvetése, kigunyolása nyelvünknek, zászlónknak, önállóságunknak, szóval mindannak, a mi szent nekünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. Ház! Mig más országokban, a franczia, az olasz, a német hadsereg minden tagja egyegy előretolt őrszeme azon ország kultúrájának: addig minálunk a hadsereg nem velünk, hanem ellenünk dolgozik; (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a magyar nemzeti állam gyengeségét a közös hadsereg erőssége képezi. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogyha ez igy áll, t. ház, és hogyha ez a hadsereg már a békében sem teljesiti azt a hivatását, a melyet minden más nemzet hadserege betölt, ugy az a kérdés, hogy vájjon teljesíteni fogja-e azt a feladatát, a mely a háborúban vár reá,? E tekintetben teljesen egyetértek Beöthy Ákos igen t. képviselőtársamnak a múlt hetekben tartott nagyérdekü felszólalásával, a mely beszédében a történetíró ecsetére méltóan vázolta ennek a hadseregnek múltját, arra a következtetésre jutva, hogy valamint a múltban nem tudott e hadsereg diadalokat érni, épen ugy vereséget fog szenvedni a jövőben is. (Ugy van! Ugy van a szélsobaloldalon.) T. képviselőház, ez szomorú dolog, de én nekem is ez a hitem, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és igyekszem álláspontomat megindokolni. A jövő háborújában az én nézetem szerint csak az a hadsereg arathat diadalokat, a melyben a nemzeti szellem a lehető legerősebben van kifejlődve; (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) az a hadsereg, t. ház, a mely egy élő szerv; a melyben egy történelmi múltnak és a nemzeti vágyaknak hatalmas vérkeringése lüktet, (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon-) ellenben az a hadsereg, a mely pusztán vak mechanizmus, egy gépezet, az szükségszerüleg vereséget, kell, hogy szenvedjen. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! Nem állítom én azt, hogy p. o. a hadi fegyvereknek tökéletessége, vagy a masszáknak súlya egy háború eldöntésénél szerepet nem játszhatik; az kétségtelen tény, de azt hiszem, hogy annyit még a legelfogultabb katona is konczedál, hogy az anyagi áldozatoknak azt a horribilis mértékét csak nem akarhatják kicsikarni ettől a különben is a politikai és anyagi züllés szélén álló monarchiától, hogy a hadsereg száma tekintetében is versenyezni tudjunk — tegyük fel: az orosz kolosszussal. (Ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez képtelenség. Hiszen talán azt sem képzelik, t. ház, hogy a technikai vívmányok tisztán és kizárólag a mi hadseregünknek a .titkai. Hiszen az pusztán csak pénz és idő kérdése, a mit bármely nagyhatalom utánunk csinálhat. Mi tehát az, a hol mi az ellenségeinkkel szemben felvehetnők a versenyt? Csak egy és ez az, a mit Napóleon, a világ egyik legnagyobb hóditója szenthelénai emlékirataiban igy fejezett ki: a háborúk sorsát csak j kivételesen döntik el a masszák, rendszerint az erkölcsi rugók. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mennyi fényes példa van erre a történelemben ! Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogyha egy-két példát idézek, (Halljuk! Halljuk !) még pedig épen az osztrák hadsereggel szemben. Teszem ezt, t. képviselőház — előre kijelentem — czélzatosan teszem azért, mert én az osztrák hadsereg megszámlálhatatlan vereségeinek kulcsát nem katonáinak a gyávaságában találom, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) hiszen ezeknek a katonáknak hősiességét és vitézségét legádázabb ellenségeik is mindig elismerték, hanem találom és keresem e vereségek kulcsát két dologban. (Halljuk! Halljuk!) Először a vezetőség határtalan tudatlanságában (Helyeslés a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelb'l.) és találom abban, hogy az osztrák hadsereg a maga szervgzetét évek óta egy puszta mechanizmusnak tekinti, a melyből minden nemzeti érzést mesterséges eszközökkel igyekszik kiölni, (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez az osztrák hadsereg vereségének a kulcsa, mert háborúk sorsát első sorban nem a maszszák, hanem az erkölcsi rugók döntik el. Hát mi adott egy Napóleonnak erőt ahhoz, hogy 24.000 rongyos, kiéhezett franczia katonával a felsőolaszországi hadjáratában egy év alatt Ausztriának 300.000 emberét verje tönkre? Mi adott erőt azoknak a laudi gránátosoknak, hogy az Abda folyó hidján még akkor is keresztülmentek, a mikor 24 ágyú torka szórta reájuk a halált ? Semmi egyéb, mint az, hogy azok a franczia katonák a franczia szabadságért küzdöttek és az osztrák katonák a császárért, azért a császárért, »a ki elküldte katonáit a harcztérre azért, hogy vérük özönével oltsák el a szabadság fáklyáját, a melyet a franczia forradalom lángra gyujtott.« (Tetszés a szélsobaloldalon.) Lehet-e csodálkozni e felett az eredmény felett? Vagy azt mondhatná valaki, hogy Bonaparte egyénisége, szemben az osztrák General-Stabbal_ maga egy egész hadsereg? Ezt akczeptálom. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) De átmegyek egy másik térre, a szadovai harcztérre, a mely már pl. a t. honvédelmi miniszter ur előtt sem ismeretlen. (Halljuk! Halljuk !) Mi adott erőt egy egyszerű porosz tábornoknak ahhoz, hogy 14 zászlóaljával és 24 ágyujával 128 osztrák ágyú és 43 zászlóalj ellen a szadovai erdő sötét lombjai között öt órán keresztül ellenálljon ? (Tetszés a szélsobaloldalon.) Mi adott erőt annak a Francecki tábornoknak ahhoz, hogy akkor, a mikor már 12.000 embere közül 2000 részben halva feküdt, részben sebesülve harczképtelenné vált, végiglovagolt a katonái sorai előtt és azt mondta, hogy: *Fiuk, mi ebben az erdőben vagy megállunk, vagy meghalunk.« (Tetszés a szélsobaloldalon.) Es megálltak és a hatszoros erő ellen megnyerték a csatát. Mi volt ennek a sikernek a titka? 31*