Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

242 ikO. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. ország érdekét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a javaslatok, t. képviselőház, a miket a t. honvédelmi miniszter ur benyújtott, feltétlenül ezt igazolják. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! En felvetem a kérdést, hogy indokolt-e ma Magyarországon az ujonczlétszám felemelése? Minden egyes államban, mely hadsereget tart fenn, kétségtelenül a katonaság intézménye az a rendkívül súlyos kiadás, a mi az állampolgárokra a legnagyobb teherrel jár. Kétszeresen is igénybe veszi ez, t. képviselőház, a nemzet áldozatkészségét; igénybe veszi egyrészt vérrel, másrészt pénzzel. Nincs annyi diadalmas csata és nincs annyi hadisarcz, a mely kárpótolni tudja azt a tenger könnyet, a mit azok hullatnak, a kiknek kényé rkeresőjét rabol ja el évről-évre aha äseregéIgaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A militarizmusnak ezt az átkát és súlyát nagyon is erezik és nagyon is tudják más államokban azok az államférfiak, a kik nem pusztán csak a felülről vett parancsok teljesítését szokták hivatásuknak tekinteni, hanem a nép javával és a nép érdekeivel is törődnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt tovább megyek, t. képviselőház. Más államok a militarizmusnak ezt a nagy hátrányát tényleg be is ismerik és azzal védekeznek, hogy egy nagy és hatalmas hadsereg fentartására szükség van azért, mert ez a hadsereg háborúban a nemzeti államnak egy megvivhatatlan sziklavára, békében pedig egy összeforrasztó kapocs, a mely a hadsereg minden egyes tagját a nemzeti állam tiszteletére tanítja meg. (Igaz! Ugy van! Tetszés a szélsőbaloldalon.) És ez más államban tényleg így is van. A német katonának a szeme előtt ott lebeg a német nemzeti egység vezérgondolata, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.); az olasz katona nem pusztán csak királyának esküszik hűséget, hanem arra is, hogy megtartja becsületesen hazája törvényeit és alkotmányát. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A franczia katona lelkében a revans eszméje nem pusztán azért él, mert a boszuért liheg, nem, t. képviselőház, ilyen alacsony forrásokból nem fakadhatnak azok a nagy indulatok. Mindezen államokban, minden egyes közvitéz előretolt őrszeme a nagy nemzeti aspiráczióknak; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a hadsereg és állam törekvése összefolyik, mint mikor sok kis patak vize összeolvad a nagy folyó kebelében; az ilyen államokban teremnek, t. képviselőház, a Bismarck-ok, a Cavour-ok, a Napoleon-ok. Mindegyik név egyegy kiszakitott darab hazájának történelméből, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a kik nagyok lettek azért, mert kezükben a hadsereg eszköz volt arra, hogy megvalósítsák azt, a mi a nép millióinak szivéhez forrott. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a szélsöbaloldalon.) Az unita Itáliát Cavour, a német nemzeti egységet Bismarck, t. képviselőház, nem azért tudta megteremteni, mert azt a hadsereg igy akarta, hanem azért, t. képviselőház, mert ezt a német és olasz nép milliói igy akarták. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És a revans eszméjét is nem azért fogja majd valóra váltani a jövő Napoleon-ja, mert ez az eszme a franczia hadsereg lelkében él, hanem azért, mert ez a franczia nép millióinak szivében él. Az erő, t. kéjrviselőház, nem a hadseregeknél, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem a népeknél van. (Elénk tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) És csak azon hadsereg lehet hatalmas, t. képviselőház, a mely a népek aspirácziójának megvalósítására törekszik. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Az a hadsereg, t. képviselőház, a mely azt akarja megvalósítani, a mit az édes anyának dajkateje és a haza szeretete oltott belénk. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Felteszem a kérdést: ez-e a helyzet minálunk ? Ebben a komoly órában, t. képviselőház, a midőn a t. honvédelmi miniszter ur a nemzeti áldozatkészségnek egy ujabb tetemes igénybevételét czélozza, meri-e állítani, meri-e az ország szine előtt nyíltan kimondani, hogy mindaz, a mit ő akar, pusztán és kizárólag a magyar nemzeti állam megerősítésére, a haza szabadságának és függetlenségének biztosítékaira fog tényleg fordíttatni ? (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Ha ezt mondja a t. miniszter ur, akkor, ne legyen egy perczig sem kétségben, a magyar katonaság számára megkapja az igénybe vett emelést. De, t. képviselőház, az a hadsereg, a melynek emelésére ő tőlünk támaszt kér, a magyar nemzeti eszmének nem gyámola, sőt ellenkezőleg áthághatatlan akadály, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melylyel összeforr minden olyan törekvés, a mely a magyar nemzetnek idegen. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Hiszen, t. ház, évekig tartó keserves, valóságos sziszifusi munkát folytat ez a nemzet, hogy a magyar alkotmány épségének és erősségének tiszteletére tanítsa meg ezen ország idegen nyelvű fiait; volt-e ezen tevékenységünkben csak egyetlen pillanatig is — kezdve a legfelsőbb köröktől, le a legutolsó közkatonáig — segitő társunk a hadsereg? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott volt-e, t. ház, ez a szervezet akkor, a midőn a magyar nemzeti alkotmányt, a magyar zászlót, a magyar nyelvet megvédeni kellett? Nem, t. ház; erre példát soha senki sem tud felmutatni. De én fel tudnám sorolni, t. ház, hogyha a régi sebeket akarnám felszaggatni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A Dienstl-eket, az Uselacokat, a Janszkyakat és most is a »Neue Ereié Presse« hasábjain czikkező Ratzenhoffereket, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a kiknek magatartása nem egyéb, mint következetes lenézése a magyar nemzet