Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

lkú. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. 241 tette-e ezt a kijelentést a t. miniszterelnök ur? Nem tette meg. Széll Kálmán miniszterelnök: Mit tudják önök, hogy én miféle kijelentést tettem? Mezőssy Béla: A tények bizonyítják, hogy nem tette meg. Azzal, hogy a t. miniszterelnök ur a kiegyezési kérdések újból való felvételébe belement, szükségszerüleg a törvényesség álláspontjáról az engedékenység útvesztőjébe került. (Élénk helyeslés a Szélsöbalóldalon.) A t. miniszterelnök urnak az én felfogásom szerint, hivatkozva a törvény erősségére, bárhonnan, még a legfelsőbb helyről jövő nyomással szemben is azt kellett volna mondania, hogy ezt a törvényt a magyar országgyűlés meghozta, ezt a törvényt Felséged szentesitette, ezt a törvényt az osztrák alkotmány kiegészítő részét képező 14. §. alapján a Eadeni-kormány elfogadta, császári Felséged életbe léptettette, nekem nincsen jogom ahhoz, hogy ezen törvény egyetlen betűjének a megváltoztatásához is hozzájáruljak! Nincsen jogom hozzá! (Igaz! r Ugy van! Tetszés és taps a szélsöbalóldalon.) És nem is volt joga a t. miniszterelnök urnak, mert hiszen a BánffyBadeni-féle egyezmény egy pactum bilaterale, az egy kétoldalú szerződés. Hát édes istenem, ki látott valaha egy olyan kétoldalú szerződést, a mely mindig csak bennünket köt, mig ellenben az osztrák fél ugy változtatja a kormányelnökeit, mint más közönséges ember a nyári melegben a fehér mellényét, csak azért, t. képviselőház, hogy a magyar miniszterelnöknek ma Gautsch-sal, holnap Thunnal, holnapután pedig Körberrel kelljen tárgyalnia a felett, a mi felett a magyar országgyűlés már határozott? (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbalóldalon.) Igenis, t. képviselőház, ha a miniszterelnök ur az ország érdekeit meg akarta volna óvni, akkor csak egy válasza lehetett és ez az, tessék letárgyalni azt a vámszövetséget, ha elfogadja Ausztria parlamentje, hát akkor lesz vámszövetség, ha nem fogadja el, akkor meglesz az önálló vámterület. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Major Ferencz: Ebben teljesen igaza van! Ez teljesen igy van! Mezőssy Béla: Én tudom, vagy legalább is sejtem, t. képviselőház, a t. miniszterelnök urnak két közbeszólásából, hogy ő mit fog erre válaszolni. Azt fogja mondani a t. miniszterelnök ur, hogy ő a Bánffy-Badeni-féle egyezségnél rosszabbal ez elé a ház elé nem fog állani soha. De, t. képviselőház, ki fogja azt megítélni, hogy ez a kiegyezés, a mit majd a t. miniszterelnök ur a ház szine elé terjeszt, jobb-e, vagy rosszabb-e a Bánffy-Badeni-féle egyezségnél? Meg fogja ítélni az a sajtó, a mely már ab invisis, látatlanul előre mondja, hogy feltétlenül jobb? (Derültség a szélsőbaloldalon) Meg fogja ítélni az a parlamenti majoritás, a mely tudvalevőleg rendszerint mindent megszavaz? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. VIH. KÖTET. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, én felajánlok a t. miniszterelnök urnak egy propozicziót: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) méltóztassék itt a ház szine elé terjeszteni az összes kiegyezési tárgyalásoknak anteaktáit, (Helyeslés a baloldalon.) méltóztassék beterjeszteni, hogy lássuk meg abból, mi volt a magyar kormány eredeti álláspontja és mi volt az, a mit abból a kiegyezési tárgyalások folyamán engedett ? (Helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Hadd lássuk, hogy mit követelt az osztrák kormány, mit kapott tőlünk és mit konczedált nekünk. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbalóldalon.) Ezt, t. képviselőház, jogunk van követelni. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Hogyne!) Jogunk van követelni, méltóztassék meggondolni, — hivatkozom a mélyen t. szabadelvű pártnak volt nemzeti párti tagjaira. — hiszen egy hatalmas obstrukczió indult meg, a mely a Bánffy-kormány bukását eredményezte, csak azért, mert a kormány a kiegyezési kérdésekben nyilatkozatokat tenni vonakodott. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) Hát, t. képviselőház, mikor tájékozott bennünket a Széli-kormány a kiegyezési kérdések tárgyalásában elfoglalt álláspontjáról? Bizonytalanság, homály az egész vonalon. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a kiegyezés kérdésével már elég részletesen foglalkoztam (Élénk felkiáltások a bal- és a szélsöbalóldalon: Halljuk! Halljuk!) és fognak mások is vele még részletesebben foglalkozni és talán fentartom magamnak a jogot, hogy később szóljak e kérdéshez, akkor, a mikor a t. miniszterelnök ur az én kérdéseimre a választ megadja. És most, t. képviselőház, a magam bizalmatlanságát a kormánynyal szemben megindokolandó, áttérek azokra a javaslatokra, a melyeket Fejérváry t. honvédelmi miniszter ur a mai nap benyújtott. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbalóldalon.) Áttérhetek egészen nyugodtan, t. képviselőház, mert én nem voltam annyira kíváncsi azokra a javaslatokra, mint Rátkay László t. képviselőtársam, mert hiszen a »B,eichswehr« közölte annak lényeges tartalmát és meg vagyok győződve, hogy az. a mit a »Beichswehr« közölt, az ezzel a törvényjavaslattal egy és ugyanaz. T. képviselőház! A bizalom a politikában épen olyan, mint a természetben a harmat; az nem tűr kényszerítést; önként, magától kell annak teremnie. (Ugy van! Ugy van! a bal-és a szélsöbalóldalon.) És ez a kormány a nemzetnek iránta olyan fényesen megnyilatkozott bizalmát tetteivel eljátszotta. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Eljátszotta, t. képviselőház, és nemcsak a miniszterelnök ur megbízhatóságába vetett hitünket renditette meg, hanem kételyt támasztott bennünk az iránt is, hogy nem fogja-e azt tenni ez a kormány is ugy, mint azt elődje tette, hogy a hatalomért cserébe oda dobja Magyar31