Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

240 1Í0. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. és azt mondhassa, hogy a közös vámterületi állapotokat továbbra is fentartom. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.} T. képviselőház! Ezzel én körülbelül megadtam azt a választ, a melyet igy egyszeri hallomásra t. képviselőtársamnak nyújthattam. És most bátorkodom áttérni magának a szőnyegen lévő kérdésnek tárgyalására és fejtegetni kívánom a kiegyezés kérdését olyan vonatkozásában, a melyet, nézetem szerint, pártom t. elnöke és Komjáthy Béla t. barátom még nem világított meg, mert a mit ő ebben a tekintetben az 1899: XXX. t.-cz. magyarázata szempontjából mondott, azt feltétlenül aláírom. T. képviselőház! Az indemnitási törvényjavaslatnak elfogadásánál vagy visszautasításánál a kormány iránti bizalom kérdése a döntő. Az kétségtelen tény, hogy a Széli-kabinetet a mikor kormányra jutott, akkor egész Magyarországon meleg szimpátiával üdvözölték, és ezt az ő programmjának köszönhette. Ez a programm két részből állott: az első rész a belkormányzati rész, a másik a kiegyezési kérdések. Belkormányzati szempontból a t. miniszterelnök ur Ígéretet tett, hogy meg fogja tisztítani a magyar közigazgatást attól a salaktól, a mely ahhoz az önző, párturalmi politika szolgálatában tapadt. Én beismerem, hogy a t. miniszterelnök ur kormányzata e tekintetben a múlthoz képest előhaladást jelent. A kiegyezési kérdések tekintetében pedig határozott ígéretet tett a t. miniszterelnök ur, hogy Ausztriával való közgazdasági viszonyainkat — szó szerint idézem — az 1867 : XII. t.-cz. redelkezéseinek megfelelően nem provizórikusan, hanem állandóan fogja rendezni. Ez az az igéret, melyet a t. miniszterelnök ur nem váltott be, mert akkor, mikor ő kormányra került . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Melyik az az ígéret, ha szabad kérnem ? Mezőssy Béla: Az az ígéret, hogy közgazdasági viszonyainkat Ausztriával szemben nem provizórikusan, hanem állandóan az 1867 : XII. t.-cz. rendelkezéseinek megfelelően fogja rendezni. Széll Kálmán miniszterelnök: Azon vagyok ma is! Mezőssy Béla: Ezt az igéretét nem váltotta be, mert nézetem szerint a magyar közjog érteimében ennek az ígéretnek beváltása csak két dolgot jelenthet: vagy letárgyaltatja az alkotmányos Ausztriával a törvényben előirt módok és feltételek mellett megkötendő vámszövetséget, vagy ha ez nem sikerül, akkor áttér az önálló vámterület jogi állapotából a lehető legkisebb rázkódtatás nélkül &z "önálló vámterületnek tényleges állapotába. (Élénkhelyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogy ez igy van, azt mi sem igazolhatja inkább, mint az, hogy a t. miniszterelnök ur — a mire már Komjáthy Béla t. barátom is hivatkozott — már ez év elején gróf Andrássy Gyulának nagjérdekü újévi beköszöntőjére kijelentette, hogy a tizenkettedik óra ütött. Hát bocsánatot kérek, a tizenkettedik óra nem január elsején ütött, hanem deczember 31-én fog ütni. Es ha akkorára a t. miniszterelnök ur vagy a törvényben előirt feltételek melletti vámszövetséget meg nem köti, vagy pedig az önálló vámterület életbeléptetését czélzó intézkedéseket megnem teszi, akkor, nézetem szerint, ennek a kormánynak kiegyezési politikája felett ütött az utolsó óra, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert akkor látjuk, hogy ez a kormány sem kívánja a kiegyezési viszonyokat állandóan rendezni, hanem az ő kiegyezési politikája is semmi egyéb, mint a Bánffy-féle Éortwursteln-politikának fentartása (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a kiegyezési provizóriumokkal való további kormányzás. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Az én nézetem szerint az igen t. miniszter ur már eddig is egy nagy mulasztást és egy helyrehozhatatlan hibát követett el a nyár folyamán. (Halljuk! Halljuk!) Helyrehozhatatlan hibát követett el, t. képviselőház, akkor, a mikor a Bánffy-Bdeni-féle egyezményeknek a revíziójába belement. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Ezt, t. képviselőház, semmi körülmények között és semmi feltételek mellett megtennie nem lett volna szabad. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Egy hang: A törvény ellenére!) ISfem lett volna szabad, t. képviselőház, mert a miniszterelnök ur tudta és kormányának is tudnia kellett, hogy a Körber-féle minisztérium nem azért kívánta a Bánffy-Bádeni-féle kiegyezési javaslatok felett az újból való tárgyalást, mert Magyarországnak annál előnyösebbet akar felkínálni, hanem kívánta, t. képviselőház, azért, hogy az ujabb tárgyalások folyamán kicsikart eredményekkel lehessen kiengesztelni az Ausztriában már évek óta engesztelhetetlen gyűlölettel szított nemzetiségi viszályokat. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a t. miniszterelnök urnak tudnia kellett. Széll Kálmán miniszterelnök : Honnan tudja, hogy én mit tudtam ? Mezőssy Béla: A t. miniszterelnök ur beismeri, hogy tudta, annál jobb tehát, ha tudta. Széll Kálmán miniszterelnök: De kettőn áll a vásár! Mezőssy Béla: Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy tudta, de kettőn áll a vásár! Bocsánatot kérek, hogyha az tény, pedig tény, hogy Ausztriában ma az a hangulat, hogy a Bánffy-Bádeni-féle kiegyezést az osztrák parlament semmi körülmények között el nem fogja fogadni soha, akkor a magyar kormányelnöknek, ha Magyarország érdekeit meg akarta védeni Ausztriával szemben, csak egy válasza lehetett, és ez az, a mit az önérzetes férfiú egy tolakodó emberrel szemben tehet, hogy azt mondja: hátrább az agarakkal, mert a magyar parlament pedig más kiegyezést, mint ezt, nem fog elfogadni soha. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az a kérdés, t. képviselőház, hogy meg-