Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

ÍM. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. 233 gezni azt a tisztítási munkát, a mi azonban mindeddig meg nem történt. T. képviselőház ! Ha én az általános politikai helyzetet tekintem, ezt is oly bonyolultnak látom, hogy valóban nem tudom, mi fog ebből az útvesztőből kivezetni. Tagadhatatlan, hogy az ország egy igen nagy gazdasági válságban van, és a mikor ezt még a kormány maga sem tagadja, azt látjuk, hogy folyvást és folyvást jönnek ide költségvetésekkel, a melyek expanzivek; nem elégednek meg ezen emelkedő költségvetéssel, hanem — mint ma is legnagyobb bánatunkra kellett meggyőződnünk — hoznak ide olyan törvényjavaslatokat, a melyek követeléseikkel már a szertelenségen is túlmennek. Katona, véradó, pénzadó, mintha nem is volna határa a nemzet teljesítési képességének! Én azt hiszem, hogy a kormány vagy gyenge, vagy kötelességét nem teljesítette. Én inkább az elsőt hiszem, mert nézetem szerint a kormánynak a legerélyesebben kellett volna fellépnie és ilyen javaslatokkal nem lépni a ház elé. De ha már elkerülhetetlenek voltak ezek a javaslatok, arra kellett volna gondot fordítania, hogy ha az egyik vállra, a mely már roskadozik, nagyobb terhet ró, a másik vállról vegye le a terheket. Én ezen katonai költségeket rendkívül túlzottaknak tartom; és nem hiszem, hogy be lehetne igazolni, hogy ezek arányban lennének az országnak teherviselési képességével. A t. kormánynak nem volt szerencséje a kiegyezési tárgyalásokkal sem. A kiegyezés kéthárom év óta húzódik; tárgyalnak a t. miniszter urak és a vége mégis az, hogy a kiegyezés megfeneklését konstatáljuk. Már magában véve az, hogy a kiegyezés nem megy előbbre, elég indok arra, hogy ne szavazzuk meg az indemnityt, mert a kiegyezésnek meg nem kötése oly bizonytalan gazdasági helyzetet teremt, hogy a gazdasági depressziónak egyik indokát erre is vissza lehet vezetni. De nemcsak ily irányban kártékony ez, hanem abban is, hogy az egész politikai helyzetet is összekuszálja, bizonytalanná teszi. Mi nem tudjuk, meddig marad ezen kuszált, és bonyolult politikai helyzettel szemben a t. miniszterelnök ur a helyén, feltéve, hogy az ellenzék hajlandó lenne megszavazni neki az indemnityt, hol van az a garaczia, hogy valóban ő is fogja exequálni? Hol van a garanczia, hogy ha mi ezt megszavazzuk neki, utóda ugyanabban a szellemben viszi tovább a kormányzatot, a melyet ő, mint a jog és törvényes igazság szellemét hirdeti ? Erre — a mit a t. miniszterelnök ur maga is kénytelen bevallani — elég intézményes garancziák nincsenek. (TJgy van! a néppárton.) Ez egy személyes hitel, a mely ideig-óráig tart, ez a személynél magánál is elpusztulhat, de annál inkább pusztul el akkor, ha a személy helyett egy más jön. (ügy van! a néppárton.) És most, t. képviselőház, engedjék meg, hogy kitérjek az u. n. paktumra, (Halljuk! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, VIII. KÖTET. Halljuk!') és azokra a fejtegetésekre, magyarázatokra, a melyeket ehhez fűztek. Elismerem, hogy mai feladatom legkényesebb és legnehezebb részéhez érkeztem. Mindig kényes helyzet egy ellenzéki férfiura, mikor a kormány felfogás mellé kénytelen állani, mindig kényes álláspont az ellenzékre, mikor azt a feladatot vállalja magára, a melyet a kormányelnök ur kiváló tehetségeinél fogva talán sokkal jobban megoldhatna. De ha ezt teszem, teszem azon egy oknál fogva, mert nekem is részem volt benne, és teszem ezt azért, mert szemeim előtt lebeg egy eset, amely velem történt meg még a régi házban, a hol hasonló helyzetben a kormánypadokról jött direkt felhívásra a kormány igaza mellé állottam. Mintha ma lett volna, ugy emlékszem arra a gyűlésre, a mely egy igaz embernek kivégeztetésére volt rendelve; és akkor, mikor én kevés elvbarátaimmal együtt egyedül álltam szemben a házzal, az az egy érzet élt bennem, ha igazam van, ha az igazat akarom, engem le nem gyűrhet senki

v (Mánk tetszés és éljenzés a néppárton.) Én ma még itt állok, a hol álltam akkor ott; hol vannak az akkori szereplők ? És azt akarom ma is tenni, hogy én a miniszterelnök ur igaza mellé állok. A miniszterelnök ur által adott magyarázatok tökéletesen megfeleltek annak a törvénynek, megfeleltek annak, a mit ő nekem és Molnár János barátomnak akkor mondott, mikor Bécsből lehozta a törvénynek módosítását. És itt sajnálom, hogy állást kell foglalnom a t. függetlenségi párttal szemben . . . Thaly Kálmán: Csak rajta! Rakovszky István: Teszem is^ azt, t. Thaly Kálmán ur engedelme nélkül is. Én kijelentem, hogy én is daczára annak, hogy a 67-es alapon állok . . . Thaly Kálmán : 47-es alapon! Rakovszky István: . . . . elismerem és megvédem azt, hogy Magyarországnak feltétlen joga van az önálló vámterületre. Én ezt nemcsak a 67-es törvényből védem meg; én nemcsak azért állok a mellé, mert ez az állami szuverenitásnak egy elengedhetetlen korolláriuma, de azért is, mert mindig egy hatalmas fegyver a kezünkben, a melyet gyengíteni nem akarok. (Helyeslés a néppárton.) Ez az én álláspontom . . . Kecskeméthy Ferencz: Csak németül mondaná, hogy az ember legalább értse, mit mond. (Zaj.) Rakovszky István: De, t. képviselőház, akkor, mikor én előttem egy törvénynek tiszta szövege áll, s ezzel szemben a t. miniszterelnök urnak magyarázata, más előkelő politikusok magyarázata, Rosenberg Gyula képviselő ur magyarázata, a melyre Komjáthy Béla t. képviselő ur tegnap hivatkozott: akkor előttem a kérdés nagyon egyszerű. Ha tiszta a törvény, akkor magyarázatra nem szorul; ha nem tiszta a törvény, miért nem ügyeltek arra, hogy ez a törvény nem tiszta ? Én ügyeltem rá, és a 30