Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-139
13ÍK országos ülés 1902 november 5-én, szerdán. 223 ják: miért nem méltóztatik arról statisztikát bemutatni, hogy hány ilyen államsorsjegyet árusítunk mi el Ausztriában ? (Felkiáltások a balés a szélsöbalöldalon: Ez volna érdekes!) Igenis, ez volna érdekes; ez mutatná meg, hogy indokolt-e az, hogy mi Ausztriával ilyen tekintetben is viszonosságban állunk. Igenis, ki merem mondani, hogy meg van a kölcsönösség, de ez a kölcsönösség olyan természetű, hogy ők itt hasznot húznak, mi pedig ott nem húzunk hasznot. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalöldalon. Mozgás jobbfelöl.) Azt pediglen, hogy Ausztriában is kibocsátottak volna a jegyzőkhöz ilyen rendeletet, nem hiszem, valamint nem hiszem azt sem, hogy ott olyan lelkiismeretesen végeznék ezt a dolgot, mint a hogy végzi a miniszterelnök ur, a ki egyszerűen ráir a főispánokra, hogy akarom és »tessék yigéczkedni!« Ez ellen volt nekem kifogásom, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbalöldalon.) mert a jegyzőket nem lehet rászabadítani a népre és hogyha már meg is engedjük azt, hogy e sorsjegyek árusítása szép, hasznos, és jótékony dolog, de a jegyzőket a kellő buzgalom hiányáért megfeddeni nem lehet, és nem lehet rájuk parancsolni, s mintegy törvényszabta kötelességükké tenni azt, hogy árusítsák e sorsjegyeket, máskülönben rossz néven veszik tőlük a buzgalom hiányát. Mindezek folytán a miniszterelnök ur válaszát tudomásul nem vehetem. (Helyeslés balfelöl, mozgás a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljak! Halljuk') A kérdés érdemére nézve már volt szerencsém nyilatkozni, több megjegyzést tehát arról már nem kell tennem. De a t, képviselő urnak válaszában volt egy állítás, a melyet nem hagyhatok szó nélkül. (Halljuk ! Halljuk !) £ zt méltóztatott mondani, t. képviselő ur, egészen peremptoricze, a nélkül, hogy tudná a dolgot, hogy csak az osztrákok húznak hasznot, mi pedig nem. Hát nincs nálam a statisztikája annak, hogy mennyi magyar állami jótékonysági sorsjegy árusittatik el Ausztriában és mennyi Magyarországban, de igen szívesen utána fogok nézni. Azonban erősen hiszem, hogy mi több magyar államsorsjegyet adunk el Ausztriában, mint Ausztria Magyarországban. (Helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondások a bal- és a szélsöbalöldalon.) Ezt igenis hiszem, és különben utána is fogok járni. (Ellenmondások a szélsöbalöldalon.) Bocsánatot kérek, ezt apodikticze lehet mondani, már csak azért is, mert ott szélesebb körökben mozog a magyar sorsjegy, mint nálunk az osztrák sorsjegy mozoghat. (Mozgás és zaj a szélsöbalöldalon.) Ismétlem, utána fogok nézni, de előre mondhatom ezt, régi praxisomból ítélve, —mert a régi időkben, a midőn pénzügyminiszter voltam, szintén voltak jótékonysági sorsjátékok — hogy a mi sorsjegyeinkből mi mindig többet adtunk el Ausztriába, mint a mennyit hasonló osztrák sorsjegyekből Magyarországon adtak el. (Elénk, helyeslés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondások a bal- és a szélsöbalöldalon.) Elnök : T. ház ! Felteszem a kérdést. A kérdés az, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök urnak Zboray Miklós ur interpellácziójára adott válaszát. Igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Bravó! Hoch! kiáltások a bal- és a szélsöbalöldalon.) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Szederkényi Nándor képviselő urnak interpellácziója a miniszterelnök úrhoz, az olasz borvám tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Szederkényi Nándor: T. képviselőház! (Halljuk !) Az olasz borvám ügyében a múlt cziklus alatt interpellácziót intéztem a t. miniszterelnök úrhoz, (Halljuk! Halljuk!) és a t. miniszterelnök ur, gondolom, június 11-dikén válaszolt is arra az interpelláczióra. Interpelláczióm a magyar bortermelés sötét jövőjének szempontjából indult ki, és akkor bátor voltam bizonyos statisztikai kimutatásokkal igazolni azt, hogy Magyarország bortermelését egy ujabb katasztrófa fenyegeti azon közgazdasági viszonyok folytán, a melyek Magyarországon részint önállóan, részint pedig a külkereskedelmi szerződések folytán a bortermelés körül előállottak. Rámutattam, hogy míg egy részről a magyar kormány istápolja a bortermelést, a szőlőművelést, kölcsönöket ad és negocziál szőlőültetésre, tehát ezt a maga részéről is elősegíti: más oldalon azonban a kincstár hosszú ujjal belenyúl a bortermelők zsebébe, fogyasztási adók és egyéb terhek révén háromszorosan is visszaveszi azt, a mit más oldalon a kölcsönök utján ad. Ez az egyik része a magyar bortermelők veszedelmének. A másik része főleg a szerencsétlen olasz kereskedelmi szerződésből folyik, a melynek úgynevezett borvám-klauzulája a magyar bortermelés fejlődését és a magyar bor értékesítését lehetetlenné teszi. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nessi Pál: Eel kell mondani az olasz szerződést ! Szederkényi Nándor; A t. miniszterelnök ur június 11-iki beszédében elismerte mindazon bajokat, a melyek ebből a magyar bortermelésre származnak és azt valóságos veszélynek jelentette ki, a mint ez másképen nem is lehet. Mert hiszen, a ki a viszonyokat csak egy kissé ismeri, az tudja, hogy a magyar és olasz szőlőkultúra között óriási a különbség. Egészen mások azok az eszközök, a melyekkel az olaszok kultiválják szőlőiket, azok nem olyan drágák, mint minálunk, az ő szőlőkulturájuk, az ő éghajlatuk mellett, sokkal olcsóbb, mint a miénk, úgyannyira, hogy az olasz borát jó termés esetén hektoliterenkint 5—6 írtért adhatja, mi azonban erre nem vagyunk képesek. így az olasz bortermelés ezen olcsósága, ha vámmal nem védekezünk ellene, a
