Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-139

224 139. országos ülés 1902 november 5-én, szerdán. magyar bortermelést csirájában megöli, továbbfejlődését lehetetlenné teszi és előidézi azon katasztrófát, melyre ismételten rámutattam, s a melyre most is rámutatok, hogy Magyarországon a közgazdaság egyik fontos ágát még talán a filloxeránál is súlyosabb veszély fenyegeti, mert a filloxera elvitte azt, a mi volt, ez az ujabb katasztrófa pedig elveszi a gazdától a szőlőkulturájába ujabban belefektetett tőkének hasznát A miniszterelnök ur kijelentésében mindezen veszélyt nemcsak elismerte, de még statisztikai adatokat is hozott fel, kétségtelenül azon jó szándékkal, hogy ezt hallják meg Olaszországban is, és értse meg az olasz kormány is, hogy a magyar és az olasz szőlőkultúra nem egy, a viszonyok nem azonosak, és igy a miniszterelnök ur tulajdonképen innen igyekezett kapaczitálni Prinettit, az olasz külügyminisztert, hogy az olasz borvám tekintetében készüljön arra, hogy a magyar kormány azt jövőre fen tartani nem fogja és nem akarja. A miniszterelnök ur kijelentette, hogy az uj szerződéseknél ezen uj borvám-klauzulát teljesen törölni fogják. Egy pillanatra a t. miniszterelnök ur ezen nyilatkozata megnyugtató volt. Azonban a szőlősgazdák később aggodalmaskodni kezdtek. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a nyár folyamán több kongresszus is volt és ezen kongresszusok kebelében ismételten is elhangzott az olasz borvám-klauzula elleni panasz. Az az aggodalom merült fel, hogy daczára annak, hogy a miniszterelnök ur azon van, hogy ezen olasz borvám-klauzula szűnjék meg, és meg is igérte, hogy ezen munkálkodni fog, az még sem fog megszűnni és igy ezen kongresszusok ujabb nyilatkozatokat tettek és ujabb felterjesztéseket, a melyekben a kormányt sürgetik, hogy végre is tartsa szem előtt az országnak ezen fontos közgazdasági ágát és bármi úton-módon ezt a borvám-klauzulát, mely nemcsak a magyar borkereskedelmet teszi lehetetlenné, hanem a magyar szőlőtermelést is, szüntesse meg. Én, t. ház, nem szándékozom belebocsátkozni most annak a fejtegetésébe, vájjon a borvám-klauzula megszüntethető-e a mostani kereskedelmi szerződések viszonyai között. A miniszterelnök ur szava az, hogy ő ezt a borvámklauzulát a szerződésbe többé fel nem veszi. Csakhogy itt egy baj van, az a baj t. i., hogy ha a kereskedelmi szerződések és ezek között az olasz is fel nem mondatnak és azok automatice egy évre tovább is épségben maradnak, akkor nagyon természetes, a veszedelem az, hogy a borvám-klauzula marad, automaticze az is meghosszabbittatik egy évre, azután ismét egy évre, és ha az Isten is ugy akarja, akár 10 évig évről évre. Időközben a bortermelők a maguk körében az úgynevezett borszövetkezetekre nézve nagy mozgalmat fejtenek ki. Belátták a bortermelők, hogy maguknak kell valamit tenni arra, hogy a bor értékesítését előmozdítsák és szövetkezeteket igyekeznek alapítani. Mi is igyekeztünk Egerben egy szövetkezetet alapítani, a mely szövetkezet nagyon természetesen egyesek részéről áldozatokat kíván. Már most azt hiszem, hogy nekünk is, a törvényhozásnak, kötelességünk tájékozni a közönséget arról, hogy főleg kereskedelmi érdekből mire számolhat a jövőre, kötelességünk megmondani nekik, hogy vagy menjenek bele az ő számításukba, és alapítsák a borszövetkezeteket a klauzula megszüntetésére, vagy pedig arra ne számítsanak. Ezzel tisztába kell jönni, mert itt egyeseknek anyagi áldozatáról van szó, arról van szó, hogy az egyesek részéről hozott áldozatot ujabb veszélyeztetésnek ne tegyük ki. Ha már a szőlő kultúra, lehet mondani, a veszély küszöbén áll, ha az adott kölcsönök maholnap nem árverés, de árlejtés alá kerülnek, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ha már áriejtik a szőlőket és agrárkölcsönökkel együtt adják, ugy a mint veszik: 3000—5000 forint kölcsönnel terhelt szőlőt megvesznek pár száz forintért, ha már ez történik, legalább ujabb alakulásoknak ne adjunk teret azzal, hogy oly kilátásokat nyújtunk a szőlőtermelők részére, a melyek nem teljesülnek, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tisztába kell tehát jönni azzal, vájjon a borvám 1903-on túl fenn marad-e vagy nem? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a bortermelőkre nézve életkérdés, ez nemcsak magát a bortermelést érdekli most, de az illetőknek, a kik ennek a gazdasági ágnak a fejlesztésébe tovább is akarnak befolyni, a kik anyagi áldozatokat kivannak hozni, felvilágosítására szolgálna, hogy mennyire mehetnek, mily áldozatokba bocsátkozhatnak, és mily számításokat tehetnek főleg a kereskedelmi szerződések irányában. Ennélfogva tehát szem előtt tartva, hogy ez kötelesség, mert egyesek anyagi érdekéről van szó, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Az ország érdekéről!) egyesek pénzéről van szó, itt vagy tudunk segíteni, vagy nem. Ha nem tudunk, akkor figyelmeztessük őket, hogy ujabb csalódások elé ne menjenek. Én tehát a következő kérdést vagyok bátor intézni a t. miniszterelnök úrhoz. Nessi Pál: Mondja fel az olasz szerződést! Szederkényi Nándor (olvassa): »Kérdés a tisztelt miniszterelnök úrhoz. F. év június 11-iki ülésben válaszolt a t. miniszterelnök ur az olasz borvám ügyében hozzá intézett kérdésre. A miniszterelnök ur válaszában maga elismerte, hogy a kérdéses vámzáradék a magyar bortermelést végzetes veszélylyel fenyegeti, és ennek folytán kijelentette, hogy a kormány el van határozva, a szerződés tárgyalása alkalmával ezen borvám-záradékot megszüntetni. Hogy mikópen? Erre nézve kérte a házat, hogy internaczionalis szempontból a további fejtegetéstől mentse fel. E nyilatkozat daczára, a bortermelők aggodalma főleg azon irányban nem szűnt meg,