Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-139

139. országos ülés 1902 november 5-én, szerdán. 219 megcsinálva, az a törvény értelmében a viszonosság megsértése lévén, az 1899: XXX. t.-cz, hatályát veszti. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De minthogy az 1907-ig való kitolással bizonyos chlumi-köddel veszi magát körül a t. miniszterelnök ur . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Eszében sincs! Komjáthy Béla: .... és úgy magyarázza azt a dolgot, hogy a mikor a törvényhozás beleegyezett a kitolásba, akkor aztán minden kitolható addig, erre nézve meg kell jegyeznem, hogy ebben a t. miniszterelnök urnak egészen határozottan tévedni méltóztatik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy ebben az irányban is elmondjam nézetemet. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy az 1899 : XXX. t.-czikknek mi volt a czélja? Nagyon örvendenék, ha a t. miniszterelnök ur ebben velem egyetértene. Az volt a czélja, hogy, ha lehet, 1903-ig kössünk Ausztriával vám- és kereskedelmi szövetséget. Ha pedig addig — tehát kérem meghatározni, 1903-ig, — nem sikerül Ausztriával nekünk a kereskedelmi és vámszövetséget megkötni, ebben az esetben a közösségnek 1907-ig való kitolásával csak a Magyarország és Ausztria közötti szabad forgalmat akarta az 1899:

XXX. t.-cz. biztosítani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ezt nem magamtól mondom, hanem az •előadó ur mondta. Ott ült az előadói széken, egész beszédének az értelme ez volt, akárki utána nézhet. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi volt a törvény czélja, akkor állítsuk fel a mérleget, hogy miféle eshetőségek következhetnek be, még pedig felfogásom szerint megczáfolhatatlanul. (HalljuJc! Hallyul!) Először is előállhat, a mi ugyan már ki van zárva, hogy ha 1903-ig sikerül megkötni az országnak Ausztriával, vagy Ausztriának sikerül megkötnie velünk a kereskedelmi- és vámszövetséget, az 1899 : XXX. t.-cz. abban a perczben hatályát veszti. Igaz-e ez, vagy nem? Ez az egyik eshetőség. Lengyel Zoltán: Most már nem mer nyilatkozni ! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor nyilatkozom, a mikor nekem tetszik! Lengyel Zoltán: Fél, hogy ráczáfolnak! (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Komjáthy Béla: A másik eshetőség az, hogy a vámszövetség nem jön létre 1903-ig, azonban a közös autonóm vámtarifa elkészül, — mert ezt az eshetőséget veszem. Ebben az esetben a közösség, — ez előtt tényleg meg kell hajolni, mert a törvényben igy van — 1907-ig annyiban marad fenn, hogy a szabad forgalom Ausztria és Magyarország között biztosítva van; a külszerződéseket azonban — és erre nagy súlyt fektetek — Magyarország, mint Önálló egyed, köti meg, de a törvény szerint a külügyminiszter befolyásával, a ki azonban ebben az esetben, mint Magyarországnak külön felkért megbízottja fog eljárni. Azt hiszem, ez is igy van. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Van azután egy harmadik eshetősége a törvénynek és ez az, hogy 1903-ig nem köttetik meg a vám- és kereskedelmi szövetség Ausztria és Magyarország között, hogy nem készül el az autonóm vámtarifa, és ez esetben az 1899: XXX. t.-cz. megint hatályát veszti és feléled Magyarországnak joga az önálló vámterületre. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Nehogy azt mondják, hogy egy merész okoskodással igy csoportosítom az érveket, nézzük meg, vájjon nem igy gondolkozott-e magának a törvénynek indokolása is, mikor azt mondta : »A javaslat nem eléggé dicsérendő szerencsés intuiczióval megtalálta a kivezető utat, biztosította egyrészt a forgalom érdeke szempontjából nélkülözhetetlen minimális állandóságot, de biztosította egyúttal, hogy a külfölddel kötött, vagy kötendő szerződések hatálya nem terjedhet túl az Ausztriával való gazdasági viszony rendezésének határidején.« Hát ez tökéletesen megegyezik egészben azzal, a mit itt az előadói székből akkor Rosenberg Gyula képviselő ur mondott, mikor az egész törvényjavaslatot csak azért ajánlotta elfogadásra, csak azt látta benne, hogy a szabad forgalom Ausztria és Magyarország közt fenmaradjon. De azt hiszem, hogy még az is helyes, ha kissé szellőztetjük, hogy 1903-on túl 1907-ig a vám- és kereskedelmi szövetséget nekünk Ausztriával megkötnünk nem lehet. És ezt én bizonyítani óhajtom magából a törvénynek határozott intézkedéséből. Ha 1903-ig a vámszövetség Ausztria és Magyarország között létre nem jön, akkor a törvény értelmében Magyarország már külön, a külügyminiszter közvetítésével szerződik a külállamokkal. Ha tehát nem is jön létre a vámszövetség, de meg van az autonóm vámtarifa, már külön szerződünk. Már pedig abból indult ki mindig a törvényhozás, hogy oda kell törekedni, hogy a vámszövetség lejártának és a kereskedelmi szerződések lejártának ideje összeessék, minthogy pedig, ha nincs vámszövetség, mi a kereskedelmi szerződóseket meg fogjuk kötni 1903-tól 1907-ig, ez akadályául szolgálna annak, hogy Ausztriával vámszövetséget kössünk. És mikor a törvény kitolta a közösség határidejét 1907-ig, abból indult ki, hogy ezen idő elég legyen arra, hogy megtegyük a szükséges előintézkedéseket az önálló vámterület minden baj nélküli felállítására. Nézzünk ennek az egész kérdésnek a velejére. Miért tartja most a miniszterelnök ur azt, hogy az ő interpretácziója helyes, mikor még 1902. január 1-én nem igy látta? Ennek két oka van. Meg akarta a miniszterelnök ur — ez szent meggyőződésem, — csinálni a vámszövet28*