Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-139

214 139. országos ülés 1902 november 5-én, szerdán. Hiszen magyarul mindannyian tudunk. Ott világosan ki volt mondva a Bánfiy-Badeni-egyezségben, hogy 1902. deczember 31-ikéig meg kell csinálni. Volt benne ugyan egy latitüd, azt mondván, hogyha el nem készül, akkor ideiglenes vámtarifát kell csinálni. De akkor, mikor ezt mondja, hogy ez jobban van biztosítva, nincs az a logikus ember, a ki másképen okoskodnék, mint hogy ez még eró'sebb lett azzal, hogy most már nem lehetett azon eshetőségre számítani, hogy ideiglenes legyen, hanem a, fix terminusra annak készen kell lennie. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: A ki nem azt mondja, rosszhiszemű ! Komjáthy Béla: A miniszterelnök ur megint int, hogy nem igy van, majd meglássuk később, igy fog-e inteni. Széll Kálmán miniszterelnök: Fog! Fog! (Zaj a szélsobaloldalon.) Komjáthy Béla: Azt mondja ez a közgazdasági bizottság : »A mi az uj autonóm vámtarifát illeti, arról gondoskodott ugyan a visszavont vámszövetségi javaslat is.« De még többet is mond az a közgazdasági bizottság: »Igy ezen kérdéseknek a jelzett törvényjavaslatban való megoldása most már teljesen helyesnek és megfelelőnek mondható, mert most már megállapítása biztositva van, a mennyiben a kereskedelmi szerződések iránti tárgyalások előtt meg kell alkotni.« Hát nem elég, mikor azt mondta, hogy jobban van biztositva, de még azt mondja, hogy megfelelőbben, helyesebben van; már pedig akkor, a mint az előbb mondtam, két fix terminus változáson nem ment keresztül. Ismétlem, a józan ész és a helyes logika más következtetést nem tür. (Ugy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) [ Már most én igenis abban a nézetben vagyok, hogy daczára annak, hogy a határidő 1907-re kitolatott, az autonóm vámtarifa elkészítésének ideje 1902-től nem tolatott ki. Mivel a miniszterelnök ur el van arra készülve, hogy mindig inteni fog a fejével, hogy nincsen ugy, bár én azt hittem, hogy majd belátja mégis, hogy tévedett, hát menjünk a bizonyítás terén tovább, (Halljuk!) A miniszterelnök ur 1899. év január 22-iki beszédében miket mondott ? (Olvassa) : » Kellett még egy más esetről is gondoskodni, arról, hogy, ha a szerződések általában nem jönnek létre, akkor, mint méltóztatik tudni, mérvadó — mert hiszen védtelenül nem hagyhatja magát a monarchia a külfölddel szemben — az autonóm vámtarifa.« Hozzáteszi, hogy »feltétlenül szükség van reá a külfölddel kezdendő tárgyalásoknál.* Majd később világosan kimondja, miszerint »a külfölddel kezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj tarifával helyettesítendő.« Végül hozzáteszi, hogy »nemzetközi szerződéseket hosszabb időre nem szabad kötni, mint 1907-ig, hogy a vámtarifát ujjal kell kicserélni.« Hát, t. miniszterelnök ur, mi következik ebből, a mit felhozott? Azt mondja első sorban, hogy egy másik esetről kellett gondoskodni, ha a szerződések nem sikerülnek. Nagyon helyes, kötelessége volt; természetes, hogy egy államférfiunak, a ki kötelességét teljesíti, a ki feladatának, hivatásának tudatában van, s a ki a szükséges képességekkel is bir, annak tudnia kellett, hogy a kereskedelmi szerződések 1903-ban lejárnak, esetleg akkor is, ha mi fel nem mondjuk, mert a külföldi hatalmasságoknak is joguk van felmondani; nagyon helyesen mondotta tehát, hogy azon eshetőségre is kell gondolni, hogy akkor azon államokkal szemben zavarba ne jöjjünk. Tehát az autonóm vámtarifának készen kell lennie. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez annyira evidens, igen tisztelt miniszterelnök ur, hogy ezt megczáfolni az én felfogásom szerint teljesen lehetetlen, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert arról, hogy a szerződések 1903-ban járnak le, kétség nem marad fenn, mert ez az általam felolvasott adatok mindegyikében tökéletesen körvonalazva van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De hát, kérdem a miniszterelnök urat, hogy nem gondol-e arra az eshetőségre, a mire később vissza akarok térni, ha esetleg küláílamok mondják fel a szerződést, mert a múltkor már nyilatkozott erről a miniszterelnök ur, mert a mikor ezt a kérdést a pénzügyi bizottságban Kossuth Ferencz t. barátom és én bátrak voltunk előhozni, a miniszterelnök urnak bőséges áradatu ékesszólása majdnem csődöt mondott, mert erről azután bajos frázisokkal beszélni; és akkor azt mondotta, hogy igen, azon eshetőséggel szemben rövid idő alatt az autonóm vámtarifa meglesz. Azonban, ne felejtsük, hogy ily nagy kérdésben hevenyészett munkát csinálni hazaellenes dolog. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igen, de erre a miniszterelnök ur azt mondja, hogy: nem. Ezek már a lapokban is szellőztetve voltak. Én az én igazságom tudatában kerestem segédadatokat, hogy az igazságról teljesen meggyőződjem, hogy lehetetlenség, hogy tévedtem; mert én nekem az a szokásom, t. miniszterelnök ur, hogy szombaton is ugy gondolkodom és okoskodom, mint hétfőn. (Derültség a szélsobaloldalon.) És utána néztem és azon hivatalos interpretáczió mellett, a melyet az előbb a miniszter ur beszédéből nyilvánvalóvá tettem, egy másik hivatalos nyilatkozathoz fordultam. Felütöttem az ország 1899-iki közállapotairól szóló jelentést, a melyet az akkori kereskedelemügyi miniszter a saját resszortjára vonatkozólag kiadni méltóztatott. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy az ilyen jelentéseket, t, miniszterelnök ur, nem lehet csak ugy könnyedén oda lökni. Kossuth Ferencz: Kár pedig oly sokat összeírni! Komjáthy Béla: Ezek komoly dolgok, az or-