Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-139

139. országos ülés 1902 zésnek, mely létesülni akar, azzal a tartalommal kell birnia, melylyel birtak azok a javaslatok, melyek a ház asztalán feküsznek. Azzal a tartalommal kell birnia azért, mert ennek a háznak minden tagja át volt hatva annak a tudatától, hogy uj kiegyezési tárgyalásokat kezdeni nem volna czélszerü, nem volna helyes, sőt talán lehetetlen is. Az a kiegyezés fentartatott az utolsó rendelkezésig, apró, stiláris változtatásokon kivül, és összes rendelkezései azon javaslatoknak a mi kiegyezésünkben intakté benne vannak. A mit javaslok, teljesen identikus azzal, a mi a progranimban Ígérve volt, és benne volt azon szerződésszerű megállapodásokban is, a melyeket paktum névvel nevezünk.« T. miniszterelnök^ur, ezek az ön saját szavai. Én megsérteném a t. miniszterelnök urat, ha ezen szavaknak értelmét bővebben akarnám magyarázni, mert a ki magyarul tud, a ki gondolkozni képes, s különösen a ki ismeri a miniszterelnök ur nagyon is fegyelmezett eszét, — a ki nagyon meg szokta gondolni, mit, mikor, hol mond — ebből nem érthetett mást, mint a mit én és mindenki értett, hogy a BadeniBánffy-féle javaslat egész terjedelmében, a mint volt, fentartatott. Ha már most ez igy van, — mert máskép éi-teni nem lehet, — akkor nézzük meg, hogy az a Badeni-Bánffy-féle kiegyezés mit tartalmazott? Már a tegnapi napon Kossuth Ferencz t. barátom hivatkozott ennek a javaslatnak második szakaszára, a mely következőleg hangzik — ne méltóztassanak rossz néven venni, ha felolvasom, de itt minden szóra súlyt fektetek, hogy a végkonzekvenczia annál inkább bizonyithatóbb legyen: »Tekintettel arra, hogy a külállamokkal kötött kereskedelmi és vámszerződések lejárati határideje 1903. deczember 31-ére, ezen vám- és kereskedelmi szövetség érvényességének tartamán belül esik, a két kormány arra kötelezte magát, hogy tárgyalásokba bocsátkozik egy uj, általános vámtarifa megállapítása iránt, és azt közös egyetértéssel, idejekorán, legkésőbb 1902. év végéig létre fogja hozni.a Tehát, t. képviselőház, ebben a BadeniBánffy-féle javaslatban két fix terminus volt: Az egyik a külállamokkal való kereskedelmi szerződéseknek az 1903. évi lejárata, a második volt az autonóm vámtarifa elkészítésének határideje, vagyis 1902. deczember 31-ike. De hogy még jobban meggyőződjünk, — mert súlyt fektetek arra, hogy minden szó mikép értelmezendő, — ne elégedjünk meg a törvénynek szövegével, hanem nézzük, mit mondott erre vonatkozólag az a két bizottság, a mely ezen Badeni-Bánffy-féle kiegyezést tárgyalta. Azt mondja a közigazgatási bizottság: »Döntő befolyással volt a bizottság elhatározására — t. i. a javaslatot helyesli — egy uj általános vámtarifa létesítésének megfelelő biztosítása az 1903. deczember 31-én lejáró kereskedelmi szerződéseket megelőzőleg.« Tehát itt a november 5-én, szerdán. 213 közgazdasági bizottság másodszor említi fix terminusképen, hogy a külállamokkal való szerződések 1903-ban fognak lejárni. Ugyanily értelemben nyilatkozott a hát pénzügyi bizottsága is. Tehát azzal ma már tisztában vagyunk, hogy ha igaz, — a minthogy igaznak kell lenni — a mit a miniszterelnök ur mondott, hogy minden fentartandó a ház asztalán fekvő javaslatokból az ujabb kiegyezésben, akkor két terminus meg van állapítva: az egyik a kereskedelmi szerződések határidejének lejárta, a másik az autonóm vámtarifa elkészítésének határideje. De közbejött az 1899 : XXX. t.-cz. megalkotása ; minthogy pedig akkor tárgyait a képviselőház és vitát folytatott, tehát lehet, hogy ellenkező állást foglalhatott volna el, azért nézzük, hogy ezen törvényjavaslatnál mi történt. (Halljuk ! Halljuk!) Mikor beterjesztette a miniszterelnök ur a törvényjavaslatot, ebben a javaslatban egész határozottan ismételtetett, hogy: »a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesitendő«. Minthogy pedig, a mint előbb hivatkoztam reá, a Badeni-Bánffy-szövetségben a kereskedelmi szerződéseknek lejárati ideje 1903-ra volt meghatározva, józan észszel, helyes logikával, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mikor itt naptárilag nem beszélt ezen javaslat, hanem csak azt mondta, hogy a kereskedelmi szerződések lejárta előtt, — mást nem lehetett érteni, mint hogy igenis meg kell csinálni 1902. deczember 31-éig. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hát ne maradjunk a józan ész és a helyes logika mellett, hanem menjünk egy kicsit tovább, mert itt csak azt mondhatnák, hogy én igy okoskodom, a miniszterelnök ur akképen okoskodik. Hát már most nézzük az akkori hivatalos okoskodást. Mikor a törvényt a miniszterelnök ur jelenlétében, - és erre, kérem, tessék súlyt fektetni, — a közgazdasági bizottságban tárgyalták, neki tudomása volt, tudomásának kellett lenni arról, hogy milyen álláspontot foglalt el a közgazdasági bizottság. Azok, a kik annak tagjai voltak, igazságot adnak nekem, hogy ott az élőszóval elmondottakból csak azt lehetett következtetni, hogy annak a bizottságnak minden tagja, a miniszterelnök ur előtt kijelentette, hogy a törvényt akképen fogja fel, hogy 1902. deczember végéig az autonóm vámtarifát el kell készíteni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Majd még inkább szembeállítom a miniszterelnök úrral, mert a miniszterelnök ur tagadólag int; hát tessék, menjünk rá, A közgazdasági bizottság már nem élő szóval, hanem jelentésében mit mond! ? Azt mondja: »És csak azt emeljük ki, hogy a mezőgazdasági érdekeknek megfelelő uj autonóm vámtarifa a javaslat negyedik bekezdése által I még jobban biztosítva van.« Mit jelent az miI niszterelnök ur, hogy jobban van biztosítva?