Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-128

128. országos ülés 1902 október 8-án, szerdán. 15 tehát és méltán, hogy ehhez fűződik akár ma, akár holnap a vita és akkor meg fogom mondani, tehát nem akartam átsiklani és azt mondtam, hogy lesz alkalmam erről nyilatkozni. De hát a t. képviselő uraknak erősebb bizonyítékok kellenek. Bizonyítom, hogy nem akartam átsiklani ezeken azzal, hogy íme, helyt állok most, azonnal. (Halljuk! Halljuk!) Megmondom tehát azt olyan elfogulatlanul, olyan nyugodtan, mint a milyen elfogulatlanul és nyugodtan nyilatkoztam erről a kérdésről a kérvényi bizottságban és Rátkay László képviselő ur erre tanú. Higyjék meg nekem, (Halljuk! Halljuk!) hogy én Kossuth Lajosnak nagy történelmi érdemeit, Kossuth Lajosnak működését, alkotásait, Kossuth Lajosnak fényes nagy alakját a magyar nemzet fejlődésében és alkotmányos történetében csakúgy elismerem, mint önök és elismertem mindenha és mindenkor és erre nagy és személyes bizonyítékokat tudnék állítani és elismerem itt is, ezen a helyen, mert nekem nézeteim és érzéseim sem ebben, sem másban változáson nem mentek keresztül azért, mert ezen a helyen ülök, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor,: Várjunk még! Most jön a »de«, várjuk meg a végét! Széli Kálmán miniszterelnök: Azt tartottam mindig és azt tartottam nemcsak akkor, mikor a kérvényi bizottságban hivatalosan nyilatkoztam és nemcsak ma, de mindig azt tartott am, hogy ebben a kérdésben, a Kossuth egész nagy történelmi működésének megítélésében, köztünk bizonyos nemcsak érzelmi, de történelmi és közjogi nagy eltérések vannak. Kossuth Lajosnak neve ennek a nemzetnek a történetében örök betűkkel van bevésve. Az 1848-iki törvények megalkotása,... (Zaj a szélsöbaloldalon . Halljuk /_ Halljuk!) Rákosi Viktor: Ünnepi beszéd ! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . még ez sem tetszik a képviselő uraknak, akkor már — de hisz különben ugy sem keresem — nagyon nehéz a gusztusukat eltalálni. A 48-iki törvények megalkotása, a mely törvények állami újjáalakulásunk alapjai, a mely törvények a közszabadságnak kutforrásai és a magyar parlamentarizmusnak és alkotmánynak ós a magyar nemzet önállóságának alapjait képezik, vagyis következéseit és kialakulásait az 1791-iki és még régibb történelmi közjogunknak, a népjogoknak, szólásszabadságnak, a föld szabadságának és mindezeknek a becses kincseknek a foglalatjai, ezen törvények megalkotásában Kossuth Lajosnak döntő nagy része van és azoknak megalkotása Kossuth Lajos nevéhez fűződik. Megmondta ebben a kérdésben Deák Ferencz, hogy Kossuth Lajosnak ezen érdemeit elvitatni, kisebbíteni, vagy homályba borítani soha semmiféle magyar ember nem fogja, akár ül a kormány padján, akár pedig az ellenzék padjain. (Helyeslés és tetszés jobbról.) És én a legutolsó vagyok, a ki ezt tenné. Hirdetem és vallom ezt egészen szabadon. De ki kell jelentenem, (Halljuk! Halljuk !) és legyenek a t. képviselő urak objektívek, hogy nemcsak érzelmekről van a politikában szó, hanem egyéb nagy tekintetekről is, törvényes és országos tekintetekről. Ne tessék mást imputálni nekem. Minden nemzet életében vannak oly korszakok, melyek nagy rázkódtatásokat idéznek elő és óriási ellentéteket teremtenek és hoznak mozgásba és ütközésbe. Ezek az ellentétek nagy eseményekben kulminálnak, felrázzák a viszonyokat, felforgatják a helyzetet és korszakot határolnak. Ezek a nagy ellentétek lassankint az időknek enyhitő, simitó és engesztelő erejével szűnhetnek csak meg. Kossuth Lajos nemcsak a 48-iki törvények megalkotásának legnagyobb részese, — mert nem egyedül ő alkotta azokat, de megalkotásuk nagy részese volt és neve fűződik azokhoz. De Kossuth Lajos tovább ment: felállította az összeférhetetlenség tanát a Eabsburg-dinasztia és Magyarország közt. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : De mikor! A kremsiri alkotmány után ! Az államcsíny után! Elnök csönget. Elénk felkiáltások jobbról: Halljuk! Halljuk!) Én nem történelmet írok most, ezt ma és ezen a helyen nem lehet, én választ adok arra, hogy miért nem vettem részt a Kossuth-ünnepélyen, Tudatosan nem vettem részt. Előre megmondtam mindenkinek, a ki kérdést tett ez iránt hozzám ; előre kijelentettem, hogy nem fogok, nem akarok résztvenni. Én, saját meggyőződésemből, nem elbújva, hanem nyíltan, határozottan. Erről akarok számot adni, hát hallgassák meg. (Halljuk ! Halljuk!) Fölveszem a fonalat. (Halljuk! Halljuk '.) Kossuth Lajos lelépett a törvényes térről, az erőszakhoz és fegyverhez nyalt. Beállott az óriási összeütközés és jöttek a szerencsétlen események. Kossuth Lajos az összeférhetetlenség tanát fen tartotta élete utolsó lehelletéig és ezt ő az ő törhetetlen konzekvencziájából kifolyónak tartotta, az ő meggyőződése volt és lelkében ez élt és ő talán az ő vaskövetkezetességénél és múltjánál fogva nem tehetett egyebet. De ezt a tant Magyarorország a maga törvényes rendjének ellene szegezte és az ország ezt a tant a törvényes renddel ellentétesnek találta. Ezt a tant még azok is, a kik közelebb állanak hozzá, magukénak el nem fogadták és Magyarországon sohasem követte senki. (Ugy van! Ugy vari! jobbról. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hiszen önök se fogadhatták el. Kossuth Lajos az ő összeférhetetlenségi tanával szembe szegezte magát Magyarország alaptörvényeivel és törvényes rendjével, a pragmatika szankczióval. (Ugy van! Ugy van! jobb/elöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Kossuth Lajos a mi törvényes, 1723-ból való, kölcsönös és bilaterális szerződés alapján törvényes uralkodóházunkkal az ország boldogulását, jövőjét, exisztencziáját