Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-128

16 128. országos ülés 1902 október 8-án, szerdán. összeférhetetlennek deklarálta, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Nagy mozgás és ellentmondások a szélsöbaloldalon.) Minthogy Kossuth ezt tette és ezt a tant az utolsó perczig fentartotta, sőt hirdetni és ennek érdekében izgatni meg nena szűnt még 1867 után sem, azért az, a ki ezen a helyen áll, a kinek óvnia és őriznie kell, hogy a nemzetnek érzületébe bele ne menjenek olyan ellenmondások és ellentétek, a mik esetleg nagyon súlyos és komoly következéseket vonhatnak maguk után, (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon. Elénk helyeslés jobbfelöl.) az, bár a megérdemelt kegyeletet a 48-iki Kossuthtól meg nem tagadhatja, politikai meggyőződésének következéseként szükségkép határt kell, hogy vonjon ott és abban, a hol és a miben az országnak törvényes rendje ellen való szegezést és ellentállást lát, mint én látok az inkompatibilitás hirdetésében, melyet Kossuth 1867 után is fentartott, a mikor a multat eltemettük, a mikor a nagy kiengesztelődés ideje beállt és a nemzet és törvényes királya közt teljes kibékülés létrejött. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon.) Az, a ki a fölött van hivatva őrködni, hogy ez a két határvonal el ne mosódjék, a ki a maga felelősségével tartozik azért, hogy ne történjék semmi, a miből az érzületeknek és fogalmaknak összezavarása, összeütközése keletkezhetnék, az csak törvényes felfogásának és meggyőződésének az ország érdekében következéseit vonja le és tudatosan jár el akkor, a mikor — bár az 1848-iki törvények megalkotásáért Kossuthnak elévülhetetlen érdemeit elismeri — fentartja ezt mint határvonalat, a melyen túl a kegyelet már annak a tannak a glorifikáczióját is önkénytelenül és szükségszerüleg tartalmazza, a mely magát az ország alkotmányos rendjével, örökösödési alaptörvényével szembe szegezte, a mely tant ebben az országban, hála Istennek, senki magáévá nem tesz,amelyet önök sem fogadhattak el, — és önök ép oly kevéssé, mint más — mert önök is a törvényes téren állanak. Mindenki — és ezt kimondom bátran — a ki fogékony ezen disztinkeziók iránt, a melyeket felállítottam és a mik az ország nagy érdekeinek legkényesebb szféráiba nyúlnak, ha ezen érzületnek és meggyőződésnek egyensúlyát akarja biztosítani, az igazat fog nekem adni felfogásomban és eljárásomban. Ez válaszom. (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hát az uralkodóház ?) Rátkay László: T. képviselőház! (Halljak! Halljak! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur egyenesen személyemre hivatkozott és azt hiszem, a t. ház meg fogja engedni, hogy neki feleljek. Előre kijelentem, hogy nem veszem sokáig igénybe a t. ház figyelmét, de engedjék meg, hogy válaszoljak a t. miniszterelnök urnak egyenesen személyemhez intézett kérdésére. Széll Kálmán miniszterelnök: Feleltem! Rátkay László: Ezen a czimen szólalok fel! T. képviselőház! A t. kormányelnök ur egy veszedelmes tételt állított fel az ő beszédében, mert azt mondotta, hogy a kormányt abban, hogy a Kossuth-ünnepélyen megjelenjék, az tartotta vissza, mert Kossuth Lajos felállította az imkompatibilitási elvet. T. kormányelnök ur, a történelmet vagy jól kell idézni vagy sehogysem. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ne méltóztassék elfeledni, hogy Kossuth Lajos mikor állította fel ezt a tételt. Akkor, a mikor a körülmények rákényszeritették. Milyen körülmények? A király, az alkotmányellenesen cselekvő király. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Nem felejtendő el ez. (Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: A nemzet nyilatkozata volt, nem Kossuthé!) Nem felejtendő el, hogy ahhoz a nyilatkozathoz, a melyet Kossuth Lajos felállított, hűnek kellett lennie élete utolsó lehelletéig, és épen ez az ő nagysága. A t. kormányelnök ur téved ebben a tekintetben, ez nemcsak nem ok arra, hogy meg ne jelenjék, hanem ez is indok arra, hogy a kormány az ünnepen ott legyen! (Zaj.) De a t. kormányelnök ur lehetetlen helyzetbe is hozza magát a házzal és a t. többséggel szemben. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Hisz azon az ünnepélyen az egész magyar képviselőház ott volt, azon az ünnepélyen a t. túloldal, a t. többség megjelent. Már most a t. többség kötelessége megmondani a kormánynak, hogy ebben a kérdésben hibázott. Barta Ödön: Még valóságos belső titkos tanácsosok is ott voltak. Rátkay László: Ez az önök kérdése a kormánynyal szemben, a mely kormányt önök adnak, mert hiszen a parlamentáris fogalmak szerint az önök többségéből alakult a kormány. Nekünk azonban a kormány e magyarázatát nem szabad elfogadnunk. A t. miniszterelnök ur ama nyilatkozata, hogy a nemzet érzületével szemben csak azért nem jelenhetett meg, mert Kossuth Lajos az összeférhetlenség elvét állította fel, azt mutatja, hogy a kormány azt a helyet, a melyet elfoglal, nem érdemli meg és arra méltatlan. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az előbb felolvasott királyi leiratról van szó. Minthogy szólásra senki sincsen feljegyezve, gondolom, kimondhatom, hogy a ház a királyi leiratot hódoló tisztelettel tudomásul veszi. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Ellenmondások és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem hódolunk!) Én ezeket a közbeszólásokat tudomásul nem veszem, mert ezek a mi alkotmányunkkal és közjogunkkal ellenkeznek. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szuverének vagyunk.) Kimondom továbbá, hogy a legfelsőbb királyi kézirat kihirdetés czéljából a főrendiházzal közöltetik. E királyi kézirat értelmében a második