Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-139

212 139. országos ülés 1902 lommal iránta nem viseltetvén, a felhatalmazást neki meg nem szavazom, (Elénk helyeslés a szélsőbaloläalon.) De, t. képviselőház, bocsánatot kérek, hogy oly hosszasan veszem igénybe figyelmüket, (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) most már ki akarom fejteni másik thézisemet, (Halljuk! Halljak! a szélsobalóldalon.) a melyet beszédem bevezető részében mondottam, hogy t. i. a kormánynyal szemben való bizalmatlanságom másik oka az, hogy az 1899 :XXX. törvényczikket jogtalanul interpretálta. (Mozgás a szélsobalóldalon.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hogy ebben a kérdésben világosan megértsük egymást, engedje meg a t. ház, hogy bizonyos mértékben ennek a dolognak is a genezisére, a kezdetére menjek vissza. (Halljuk! Halljak! a szélsőhaloldalon.) Mikor a miniszterelnök ur a paktumot megkötötte, — nem tartozik ide annak a fejtegetése, hogy miért, — ennek néma szemlélője voltam ; én arról csak akkor értesültem, mikor pártom megbízottai a pártnak a paktumot bejelentették. A függetlenségi és 48-as párt helyeselte megbízottjainak eljárását, tudomásul vette, és ez a párt becsületesen és hiven ahhoz tartotta és tartja is magát. Idó'közileg a miniszterelnök ur odafenn nem tudta erre a jóváhagyást kieszközölni, — mert, fájdalom, t. uraim, ezzel legyünk tisztában, hogy mindent a világon csak akkor lehet elérni, ha odafenn jónak tartják és megengedhetőnek, (Igaz! Ugy van.' a szélsobalóldalon.) és daczára annak, hogy akkor a miniszterelnök ur kijelentette, hogy paktumot köt, azt aláirta, egész valóját hozzá kötötte, az még akkor nem volt befejezett tény, mert odafenn a hatalom még nem nyilatkozott. Mikor visszajött a miniszterelnök ur — sajátságos ez és erre kérem, méltóztassanak nagy súlyt helyezni, {Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) — maiakkor a pártokkal többé szóba sem állott, mert, t. ház, a pártok megbizottjainak mandátuma lejárt. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Azokkal az egyesekkel beszélhetett, miut bizalmas embereivel, beszélhetett velük, mint olyanokkal, a kiknek véleményére súlyt helyez, és a kiknek eljárásával meg is vagyunk elégedve. Utólag, — bár nem. megbízásból cselekedtek, — ezek a tisztelt barátaink, a kikhez bizalommal fordult, a kiknek kijelentette, hogy kérek kegyelmet és kérek kijelentést arra nézve, hogy a paktum nincs megsértve, mert különben miniszterelnök nem maradhatok, — mondom, utólag ezek az urak, a mikor a pártban megjelentek, azt mondták, igaz, hogy kitoltuk az időt, illetve kitolták, — mert mi nem fogadtuk el a javaslatot, — igaz, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. kitolja a határidőt 1907-ig, ez azonban a paktum megállapodásain nem változtat. Ezt a jelentést tették meggyőződésük szerint, ezt tudomásul vette a párt. Minthogy pedig azok az urak a pártnak meghallgatása nélkül nem mondnovember ö-én, szerdán. hatták a miniszterelnöknek, hogy beleegyeznek, a miniszterelnök ur ezen párt elhatározásának köszönheti, hogy a miniszteri székben akkor megmaradhatott, mert akkor saját szavai szerint kénytelen lett volna távozni. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A miniszterelnök ur most, a múlt hónap közepe táján ennek a hires paktumnak azt a szülöttjét, az 1899: XXX. t.-czikket ugy mutatta be, hogy arra az örömapák egy része nem ismert rá. (Derültség.) Kossuth Ferencz t. barátom a pénzügyi bizottságban sietett kijelentem, hogy ez az intepretáczió ellenkezik a tényekkel, az az interpretáczió hamis és nem felel meg annak, a milyen meggyőződéssel a miniszterelnököt elhagyták, mikor a pártnak bejelentették, hogy a paktum nincs megsértve. De nemcsak Kossuth Ferencz, hanem mások is, a kik ebben részt vettek, hasonló értelemben nyilatkoztak. T. képviselőház! Én a nélkül, hogy valakit sértem akarnék, mert nem szándékom, ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy én Kossuth Ferencznek Íriszek. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Én Kossuth Ferencznek hiszek nemcsak azért, mert kifogástalan embernek tartom és tudom, a ki egész életének viselkedése által jogot merített arra, hogy követelje^ mindenkitől, hogy szavahihetőségét elismerje, (Élénk éljenzés a szélsobalóldalon.) de ezenfelül hiszek Kossuth Ferencznek azért, mert a tények határozottan az ő igazságát támogatják. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) És habár elég volna már maga a bizalomnak e kijelentése pártom elnöke iránt, én e mellett most nem maradok meg, hanem megkísérlem bebizonyítani azt, hogy a miniszterelnök ur magyarázata helytelen, a véletlen bekövetkezett tények folytán előállott ötletszerű magyarázat; (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.). hogy annak ilyen magyarázatára a megkötés alkalmával senki sem gondolt, hogy a miniszterelnök urnak magyarázata ellentétben áll a törvénynyel, annak indokolásával, a hivatott tényezők interpretácziójával, tehát a miniszterelnök ur azt a paktumot, a melynek alapján ott ül, megsértette, mikor azt ugy magyarázza, hogy Magyarország érdekeit el fogja ez a törvény harácsolni. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ez merész állítás volt, szemben a miniszterelnök úrral, de én tényekre, okmányokra és kijelentésekre hivatkozva fogok a bizonyítás terére lépni. (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek a t. háztól, ha esetleg, mert rá vagyok kényszerítve, ismétlésekbe leszek kénytelen bocsátkozni, annyiban, hogy olyanokat is kénytelen leszek felhozni a dolog megértésére, melyeket t. barátom, Kossuth Ferencz tegnap nagyon helyesen előadott. (Halljuk! Halljuk !) A miniszterelnök ur az 1899: XXX. t.czikk előterjesztése alkalmával mit mondott ? Ez az, a mire már tegnap Kossuth Ferencz t. barátom hivatkozott. (Olvassa): »Annak a kiegye-