Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-128

14 128. országos ülés 1902 október 8-án, szerdán. felöl. Felkiáltások a szélső báloldalon: Ez nem személyes kérdés! Ez nem a mi dolgunk!) Krasznay Ferencz: Ez a nemzet dolga! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát hiszen a nemzet dolga, de nekem is jogom van elmondani, mi a nézetem a nemzet dolgáról, (Tetszés jobbról.) Ha Krasznay Ferencz képviselő urnak joga van ezt közbeszólás alakjában elmondani, nekem is jogom van ezt beszédemben tenni. Önöknek van legkevesebb okuk ezt támadni. Ez önökre semmi esetre sem lehet sértő. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De gyanúsító!) Sem a szóban, sem a szándékban sértés nincs, (Egy hang a szélső baloldalon: Nem kérünk semmi kíméletet ! Zaj.) mikor én általánosságban beszélek arról, hogy, ha még több oka volna is reá egy kormánynyal szemben, akkor sem látom át, hogy egy ellenzéknek joga legyen törvénytelen eszközökhez nyúlni. A másik, a mit t. képviselő ur szememre vet és a mit tisztázni kell, az, hogy a képviselő ur méltóztatott engem egy Ígéretemnek a megszegésével vádolni. Hát, t. képviselő ur, engem, gondolom, ismer annyira, hogy hallomásból, de talán közvetlen tapasztalásból is tudja, hogy én tudtommal soha semmiféle Ígéretet nem szegtem meg és ha valamely bona fide tett Ígéretet nem tudtam teljesíteni, az illetőtől magától kértem feloldást, vagy pedig teljesítettem azt, akármimbe került is. Példát hozhatok fel erre a mi alkotmányos életünknek s az önökkel való viszonyomnak történetéből, (ügy van! Ugy van! jobbfelöl) A mikor én megcsináltam önökkel a múlt országgyűlésen a paktumot . . . (Mozgás a balés szélsőbaloldalon. Egy hang balfelöl: Már megint!) nem megint, de el kell mondanom a históriát a t. képviselő ur ki tanítására. (Tetszés jobbról. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljak! jobbfelöl,) . . . akkor ón lelkiismeretesen tartottam meg azt, és igyekeztem azt minden pontjában teljesíteni. Most bekövetkezett egy helyzet, a mikor azt láttam, hogy azt a pártközi megállapodást, a melyet akkor önök közül senki sem helytelenített, csak ugy tudom végrehajtani, ha egy pontját módosítom, t. i. a határidőnek kitolását 1903-tól 1907-ig. Akkor ón, a midőn egy olyan megoldási módozat villant meg az agyamban, hogy annak ellenében, ha 1903-tól 1907-ig tudnám a recziproczitásos állapotot kitolni, meg tudnám szerezni és biztosítani tudnám ALigyarország számára gazdasági téren explicite azokat a jogokat, a melyek a legnagyobb fontossággal birnak, hogy a terminusok összeessenek és a felmondási jog biztosíttassák, és hogy a tarifának előbb meg kell lenni, mintsem általában a külfölddel alkudozunk, és hogy a külföldi szerződéseket ne lehessen továbbra megkötni, mint a meddig tart a viszony Ausztriával : akkor is azt mondtam, hogy daczára annak, hogy ez a megállapodás jobb, mint a másik, én annyira kötve érzem magam, hogy ha csak egyetlen egy aláiró azt mondja nekem, hogy ő pedig el nem áll attól az eredeti megállapodástól, a mely ennél rosszabb, én leteszem a missziót és befejezem működésemet, (Elénk helyeslés jobb felöl.) akármibe kerül is. így cselekedtem én és tovább nem folytatom a dolgot. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a baloldalon. Egy hang balról: Ez igy volt!) Tovább nem folytatom. Lejöttem és tárgyaltam minden egyes aláíróval; a helyzetet kifejtettem nyíltan, határozottan és őszintén, és a mikor odáig jutottunk, — most már megmondom, mert nagy kérdések voltak azok ; összeszámítottam magamban : 52 órai tárgyalás után, a mely több napon át tartott, mert minden egyes aláíróval külön beszéltem és együttesen is tárgyaltunk, mert rögtön megmondták az aláírók valamennyien a maguk véleményét, vagy legalább meggondolási időt kértek, amidőn tehát 52 órai tárgyalás után senki sem ellenezte, hanem mindegyik azt mondta, hogy tedd meg ezt, mert mi ezt az igéret beváltásának és a másikkal egyenértékűnek, sőt annál jobbnak találjuk, én csak akkor éreztem magamat feljogosítva tovább menni. Ha egyetlenegy is azok közül, a kikkel a megállapodásokat létesítettem, azt mondta volna, hogy nem, én azon a napon — meg is mondtam mindenkinek, tehát kezükbe tettem le a sorsomat — azon a napon beadtam volna lemondásomat. így fogom fel én igéremet és kötelességemet, és legyen meggyőződve Rátkay László t. képviselő ur, hogy nem ugy van; hogy ő téved. En a múlt országgyűlés végén azt mondottam, — most már nem tudom, melyik képviselőnek, de ha utána gondolok, talán a nevét is meg tudom mondani, ~— hogy én nem ellenzem a Kossuth-szoborra vonatkozó kérvénynek a bizottságban való tárgyalását, de hogy a házban is tárgyaltassék,azt nem mondtam. Sőt ellenkezőleg, ugyanaz a képviselő — majd eszembe jut a neve — azt mondta nekem: Azt már nem is erőltetjük, csak a kérvényi bizottságban legyen tárgyalva. Ez meg is történt. En tehát igéretemet nem szegtem meg, hai nem, nehogy t. képviselőtársam azt mondja, a I mit mondott, és a mi, bocsánatot kérek, megint I tévedés az ő részéről, hogy én ki akarok siklani azon kérdés elől, hogy miért nem vett j részt a kormány a Kossuth-ünnepen, felelek ] erre is, most rögtön, (Halljuk! Halljuk!) pei dig nem siklottam ki, mert azt mondtam, hogy tudomásom szerint szóba fogják hozni ezt a kéidést, . . . (Egy hang a szélsöbaloldalon : Már itt is van /), hiszen kérem, csak tesj sék egy kicsit türtőztetni magukat, én is itt vagyok és beszélek is, (Halljuk! Halljuk!) mert csak meg kell mondanom, hogy nincsen i igazuk önöknek, ha azt mondják, hogy át akartam siklani ezeken a dolgokon, mert hiszen még a ház igen t, elnöke sem tette meg a maga kijelentését arr^l, hogy ő a Kossuth-ünnepélyen jelen volt a képviselők élén. Azt gondoltam