Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-128

128. országos ülés 1902 október 8-án, szerdán. 13 ígéretére, hogy ezt a kérdést, Yagyis a Kossuthkérvény kérdését és ezen alkalommal a Kossutkünnepély kérdését is tárgyalva, módjában lesz a ház előtt azzal a kérdéssel is foglalkozni, és hahatározni a felett is, hogy a Kossuth-ünnepélyen a ház megjelenjék-e vagy nem. (Mlenmondásolc a jobboldalon.) Ha a t. miniszterelnök ur talán azt hiszi, hogy három hónap eltelvén, mi mindezeket a dolgokat már elfelejtettük? Figyelmeztetem tehát a t. miniszterelnök urat arra, hogy habár három hó el is múlt, ennek a kérdésnek az ő nagy igazsága, ereje és forrósága ma is ugy él és izzik bennünk, mint bárom hónappal ezelőtt! (Igás:! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A Kossuth-ünnepély megtartatott és azon nem volt jelen először a magyar kormány, (Felkiáltások a szélsőbalőldalon: Elbújt!) •Széll Kálmán miniszterelnök: Nem bujt el! Rákosi Viktor: Bánffynál ebédelt aznap a miniszterelnök ur? Rátkay László: Nem volt jelen a magyar kormány és a magyar nemzetnek minden ellensége : ez a kettő találkozott éhben, (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula: A szoczialisták és a nemzetiségek ! Rátkay László: A miniszterelnök ur, egykét szóval válaszolni akarván Barabás Béla képviselőtársam beszédére, azt mondotta, hogy majd később, majd jön rá alkalom, hogy ezt meg fogja magyarázni. Hát, t. miniszterelnök ur, ezt a kérdést meg kell magyarázni még ma, (Ugy van! Ugy van! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De rögtön!) Meg fogom okolni,hogy miért. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az az érzelmi ellentét, — pedig az érzelmi világban a törvények kérlelhetetlenebbek, mint a valóságban, érzelmi ellentét, a mely a t. kormány, a ház és a magyar nemzet között van, nem tűri meg egy napig sem. egy perczig sem, hogy ez a kérdés fel ne világosittassék. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Mi, és az egész nemzet Kossuth Lajosban a szabad szó és gondolat megteremtőjét, az egységes magyar nemzet megalkotóját ünnepeljük, ki független kormányt küzdött ki. Isten után neki köszönhetik önök, hogy mint magyar miniszterek itt ülhetnek. Kossuthban ünnepeljük a hőst, a ki sereget teremtett, és megakadályozta, hogy a zsarnok parancsszavára ránk zúdult csorda nép fővárosunkat el nem taposta. Ünnepeljük a nagy férfit, a ki világbujdosásban a nemzetek._ ítélőszéke elé vitte vérző ügyünk igazságát! Ünnepeljük Kossutbot, a ki most már eszménye lett a magyar szabadságnak. (Élénk tetszés a szélsőbaloldahn.) Kérdem most már a t. kormánytól, Kossuth Lajos erényei közül melyik nem tetszik önöknek, mondja meg a t. miniszterelnök ur? (Elénk tetszés a szélsőbaloldahn.) Érzelmi dolgokban, e kérdésben, mely a magyar hazaszeretetnek és eszményeknek becsületbeli kérdése, nem lehet oly könnyedén átsiklani és azt mondani, hogy majd fogunk magyarázatot adni. Mi, t. miniszterelnök ur, magyarázatot kérünk és követelünk arra nézve, miért maradtak el önök a Kossuth-ünnepélyről, mert attól függ, hogy mit fogunk tovább csinálni. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Hiszen lealázó, képtelen az a helyzet, a melyben mi vagyunk. A kormány meggyalázza a nemzetet az ő ünnepélyében, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) A kormány tárgyal; tárgyal nagy, égető, a nemzetnek élet-halál-vagyoni kérdéseiben ; három hónapig elnapoltatja az országgyűlést, és mikor újra összeül a nemzet képviselőháza és a csüggedő, verejtékes nemzet lesi a magyarázatot, a megváltó szót, hogy mi oka annak, hogy a kormány érzelmileg ellentétben van a nemzettel, és mi lesz az ő jövendője: a nemzetnek egy állítólag fényes parlamentben együtt ülő képviselete nem tud meg semmit. Kénytelen vagyok tehát kijelenteni, t. képviselőház — ez ugyan a magam kijelentése, de én azt hiszem, hogy ebben a kérdésben az én pártom is egyetért velem (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) — hogy mindaddig, a mig a kormány nem felel erre a kérdésre, a mig meg nem magyarázza, hogy miért maradt el a Kossuth-ünnepélyről, ki van zárva ebben a képviselőházban a nyugodt tárgyalás, (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) A gazdasági ügyekben pedig a miniszterelnök ur jónak látta minket megfenyegetni és uj választásra hivatkozni. Erre ezt felelem: Tisztelt miniszterelnök ur! Mi a törvényhez ragaszkodunk; a törvény alapján pedig önálló vámterületet kell kapnunk. (Hosszantartó, zajos tetszés, helyeslés és taps a szélsőbaloldahn. Felkiáltások a szélsőbaloldahn: Ót perez szünetet kérünk!) Gajáry Géza: Hiszen még nem is dolgoztunk semmit! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt Eátkay képviselő urnak hozzám intézett egyenes kérdésére, a melyben beszédemnek egy passzusát illetőleg magyarázatot követel tőlem, kell, hogy válaszoljak. A képviselő ur valami sértést látott abban, hogy én azt mondtam: nem látom át, hogy egy törvényes kormánynyal szemben, a mely a törvényt lelkiismeretesen megtartja, a mely semmiféle törvénytelenséget el nem követett és elkövetni nem fog soha, semmi körülmények közt, hogy ilyen kormánynyal szemben bármily ellenzéknek is, még olyannak is, a melynek több oka lenne reá, joga lenne ahhoz, a mit abban a fenyegetésben vindikált magának, a melyet Barabás Béla ur mondott. Ezt mondtam én és nem többet, (Ugy van! jobb-