Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

138. országos ülés 1902 november h-én, kedden. 187 annyira meggyőző, hogy ehhez én a magam részériől valamit hozzátenni nem tudnék és ezért kijelentem, hogy annak értelmezését, annak magyarázatát a magamévá teszem. (Elérik helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én csak azt fűzöm hozzá, hogyha a törvénynek szavaiból világosan nem is következnék, hogy 1902. deczember 31-ig az autonóm vámtarifának el kell készülnie, következik ez annak egész logikájából, következik a helyzet kényszerűségéből, ugy, hogy a kormány az ország iránt való kötelességét szegné meg, ha ebben az irányban a törvény ilyen logikus rendelkezésének eleget nem tenne. (Ugy van! a szélsribaloldalon.) Sajnos azonban, törvénymagyarázatok tekintetében, igen sajnálatraméltó tapasztalataink vannak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nemcsak ilyen homályos és félremagyarázható törvény, hanem, a mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársain hivatkozott reá, egészen világos és kétségtelen értelmű törvények is voltak már a ház asztalán, a melyekről nem hittük, hogy azokhoz a félremagyarázatnak bármiféle látszata is hozzáférkőzhessék, a melyekre egész pártok alapították a létalapjukat, a melyekre, mint az országra terheket és kötelezettségeket rovó alkotmányos intézkedésekre egész nemzedékek hivatkoztak, de a melyek azonnal felmondták a szolgálatot, mihelyt a nemzet jogai deriválódtak volna belőlök, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a miket azokból kimagyarázni a kormányzó hatalomnak nem volt kellemes. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen nem lehet világosabban kifejezni, mint a hogy azt az 1867: XII. t.-ez. mondja, hogy Magyarország közjogi berendezkedésének létfeltétele, alapinditó oka, elengedhetetlen feltétele, hogy Ausztriában teljes alkotmányosság uralkodjék. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és mégis bekövetkezett az a magyarázat, hogy Ausztriában az alkotmányosság nem szűnt meg, csak nem funkczionál. Meg van az törvényünkben világosan, hogy midőn Ausztriával a vám- és kereskedelmi szövetség létre nem jön, ennek nem jogilag, de tényleges állapotban kell bekövetkeznie és ebből a magyarázat mégis azt hozta ki, hogy önálló rendelkezésünknek az a legmagasabb csúcspontja, hogy az önálló rendelkezés jogánál fogva továbbra is függő helyzetben maradunk. (Derültség a szélsöb doldalon.) Itt van a quótatörvény. Olyan preczize van megállapítva a quóta megállapításának minden fázisa, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy az uralkodó döntési joga ezen törvény értelmében a mai rendszer keretében nem következhetett volna be, mert a két országgyűlés a tárgyalásokat fel sem vette, s igy azok annál kevásbbé akadhattak meg. (Ugy van! a sséls'/baMdalon.) Legféltettebb kincse volt évtizedek óta a magyar országgyűlésnek budgetmegállapitási joga és ez egyszerűen a korona jogai közé foglaltatott és ma a korona dönti el úgyszólván a törvényhozásnak minden hozzájárulása nélkül Magyarország teherviselésének mérvét e tekintetben. (Ugy van! a szélsíbaloldalon.) Mi értéke van tehát a törvény világos intézkedésének az ország előtt, ha az abban lefektetett királyi záradék, a megtartási kötelezettség egy értéktelen semmiséggé válik akkor, midőn a nemzet jogai akarnának érvényesülni. (Ugy van a szélsőbaloldali m.) Két garanczia van csak e tekintetben. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a kormányzó hatalomnak lelkiismerete és törvénytisztelete, a mely csak addig bir értékkel, a mig az a kormányzási szerv ott ül és alkalmasabb eszközt nem talál a korona a maga czéljainak érvényesítésére. (Ugy van! a szás'baloldalon.) De, t. ház, ebben sincsen garancziája a nemzetnek. Ha pedig ezen kívül van garancziája, ez a nemzetnek öntudatában és abban az erőben rejlik, a melynél fogva mi itt ülünk és azt hiszszük, hogy a nemzeti öntudatot képviseljük. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A jog terén az elsiklás nagyon könnyen következik be. Ott nincsenek demarkaczionális vonalak, mint a természetben hegylánezok és folyók. A jog sima és midőn ezen az elsiklás bekövetkezett, akkor a magyar nemzet, annak parlamentje és ellenzéke részéről nincs más választás, mint az erőnek felhasználása ezen magyarázatnak megsemmisítésére. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És mi, t. ház, ebben nemcsak azokra számítunk, a kik a közgazdasági kibontakozásunkban az önálló állami lét mellett akarnak helyt állni, hanem azokra is, a kik, ha nem állanak is a gazdasági kibontakozás kérdésében ezen az alapon, az alkotmányosság iránti tisztejetet lelkükben viselik. Mi ezekre is számítunk, hogy az ellentállás azon munkájában mellettünk fognak lenni, mely az országot ebben az irányban jogaiba visszahelyezi. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik kérdés, a melyre röviden reá akarok mutatni, a czivillista és az ujonczlétszám felemelésének kérdése. (Halljuk! Halljuk.') Mind a kettő dinasztikus kívánság. Ennek következtében a mi mai rendszerünk mellett ezek valószínűleg teljesedésbe is fognak menni. A magyar nemzet elvesztette a koronával szemben önálló szerepét. (Halljuk! Halljuk!) Az órából kiesett a fék, az óramű tehát rohan feltartóztatás nélkül lefelé. Hiszen az lehetetlenség másképen, mikor körülöttünk minden kiég és a midőn gazdasági erői az országnak sorvadásba esnek, hogy akkor mind azok a kívánságok, a melyek a hatalom részéről támasztatnak, minden alkalommal akadálytalanul teljesedésbe menjenek. (Ugy van! a szélsöbalodalon.) A czivillista kérdésére nézve én nem vonom kétségbe, hogy felmerültek azok a szükségletek, a melyek bizonyos mértékben több kiadást és fedezetet igényelnek; de, hogy az ország mai helyzetével és gazdasági viszonyaival szemben a legkiáltóbb anakronizmus ma arról beszélni, hogy a czivillista felemeltessék, azt merem állítani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 2i*