Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

386 Í38. országos ülés 1902 november k-én, kedden. pártban, és a helyett, hogy minden élet- és ható­képességgel bíró, a kormányt támogató tényező közreműködnék ezen kritikus időkben, hogy egy határozott, energikus közgazdasági politikában támogassa a kormányt, azt láttuk a nyár folya­mán is, hogy egyes vidéki városokban egymással hevesen ütköztek össze épen a közgazdasági kér­déseket, épen a közgazdasági politika irányát iiletőleg azon kiváló férfiak, kik a nemzet több­sége bizalmának állítólag egységes letéteményesei. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ez, az én felfogásom szerint, t. ház, igen aggasztó jelenség, mely nemcsak arra enged kö­vetkeztetni, hogy a legfőbb kérdésekben nincs meg a kellő egyetértés a szabadelvű pártban, hanem azt a felfogást is indokolni látszik, hogy a nemzet legfőbb érdekeit érintő közgazdasági politika a kompromisszumok sorozatából áll, s ennek következménye azután az, hogy a helyett, hogy a kormány határozott és egyenes utón igyekezhetnék elérni a kitűzött czélt a közgaz­dasági politika terén, a czikázó villám útját kénytelen követni, hogy egyáltalában valahol valami czélhoz jusson. (Tjaz! TJgy van! a bal­oldalon.) Innen ered azután azon körülmény, hogy ennek a kormánynak még a legnehezebb viszonyok közepette sem lehet határozott köz­gazdasági politikája, nincs erélyes közgazdasági politikája akkor, mikor a nemzet anyagi bajok­ka] küzd és mikor a nagy anyagi nehézségekkel és bajokkal szemben a legfontosabb kérdések, még a közjogi kérdések is bizonyos tekintetben háttérbe szorulni kénytelenek. Ebben a bajban van az én felfogásom szerint a kormánynak legnagyobb gyengesége. És hogyha ezen kontro­verzia, melyre hivatkoztam, melyet mindennap tapasztalunk, sőt a melyet a nyár folyamán határozott alakban felmerülni láttunk, nem is fogja elsorvasztani a nemzet anyagi erejét, min­den tekintetben alkalmatos lesz arra. hogy a kormány poziczióját a közvélemény előtt a leg­nagyobb mértékben aláássa, (Igaz! TJgy van! a haloldalon.) és aláássa oly időben, mikor az Ausztriával megkötendő gazdasági kiegyezés te­kintetében a legnagyobb szüksége volna erre a poziczióra. Ez azonban én hozzám nem tartozik, csak per tangentem érintettem tehát, és nem is azért szólaltam fel ez alkalommal, hogy az ellentéte­ket különösen kiélesitsem ; hiszen van egy dolog, a mely bennünket a szabadelvű párttal egye­temben egyformán érdekel, a mely egyformán aggaszt, hogy ne mondjam egyformán preokkupál, és ez az Ausztriával való gazdasági kiegyezés­nek kérdése. Hát, t. képviselőház, ebbe a kér­désbe most részletesen belemenni nem szándé­kozom, csak egyet jelentek ki, és ez az, hogy­ebben a kérdésben bennünket csak egy szem­pont vezet és fog vezetni és ez a monarchia keretén belül, a magyar nemzet jól felfogott ér­deke. (Helyeslés a néppárton. Zaj és felkiáltá­sok, a széhSbalddaloY),: Miféle - monarchia?) Ebből kifolyólag, őszintén és objektíve kimon­dom azt, hogy méltatom azt a kitartó munkás­ságot, a melylyel a kormány az Ausztriával való gazdasági kiegyezésre törekszik és a melyet állandóan tapasztalunk, sőt a mi szándékunk is, t. ház, feltétlenül oda irányul ma, hogy a ki­egyezés, hozzáteszem: a nemzet erkölcsi és anyagi érdekét felölelő kiegyezés létrejövetelében hatha­tósan közreműködjünk. (Helyeslés a néppárton.) T. képviselőház! Lesz alkalmunk a költség vetési vita alkalmával, a melyet talán ezen tör­vényjavaslatnak megszavazása nem fog ad graecas calendas kitolni, politikai jogainkat gyakorolni és politikai kötelességünket teljesíteni, fogunk élni a kritika jogával és kötelességével, és leg­szigorúbban fogjuk a kormánynak politikáját és a kormánynak eljárását minden tekintetben boncz­kés alá venni. Most, ezen alkalommal c?ak egy­szerű elvi álláspontunknak jelzése szempontjából és bizalmatlanságunknak kifejezése gyanánt ki­jelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavas­latot általánosságban a részletes tárgyalás alap­jául nem fogadom el. (Elénk helyeslés a, nép­párton.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Jelentem a t. háznak, hogy az I, bíráló-bizott­ság f. hó 4-ikén tartott ülésébca megalakult és elnökévé Sréter Alfrédet, jegyzőjévé pedig dr. Hadzsy Jánost választotta meg. E szerint a VII. biráló-bizottság az, a mely még nem alakult meg, miután annak elnöke, Barcsay Kálmán képviselőtársunk, időközben le tette képviselői megbízatását. Én tehát a VII. biráló bizottság tagjait felkérem, hogy megala­kulás, illetőleg elnökválasztás czéljából holnap délelőtt fél 10 órakor legyenek szívesek az el­nöki fogadóteremben összejönni. Következik a napirenden levő tárgy tár­gyalásának folytatása. Következik? Rátkay László jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn pártom nevében álláspontun­kat az előttünk fekvő törvényjavaslattal szem­ben preczizirozni kivánom, nem lehetséges, hogy ezt kissé részletesebb előterjesztések nélkül te­gyem, miután a politikai helyzetnek kuszáltsága indokolttá teszi azt, hogy minden párt részéről lehetőleg a helyzetbe bevilágítsanak és a fen­forgó nagy jelentőségű kérdésekkel szemben, a melyek talán ma szőnyegen és tárgyalás alatt nem is állanak, álláspontjukat elmondják és ki­fejtsék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy kér­désre nézve azonban nem kivánok behatóbb fej­tegetésekbe bocsátkozni (Halljuk ! Halljuk !) és metyre Kossuth Ferencz t. képviselőtársam­oly részletességgel és oly mélyreható indokolással terjeszkedett ki. Az 1899: XXX. t.-czikknek magyarázata tekintetében az ő argumentácziója

Next

/
Thumbnails
Contents