Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-138
138. országos ülés 1902 november h-én, kedden. 185 azonban mi el nem ismerhetjük, a mit az 1899 : XXX-ik t-cz.-ről ád a miniszterelnök, és e magyarázatot az ország kárára levőnek tartjuk, ennek folytán bizalmatlanságunk erősen fokozódik. Ezen okok miatt én és pártom nem fogadjuk el az indemnityt. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőhaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Rátkay László jegyző: Gróf Zichy János! Gr. Zichy János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ama hosszú és tartalmas beszéd után, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam mondott, (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) és a mely talán nagy mértékben ki is meritette a t. ház figyelmét, méltóztassanak megengedni, hogy én lehetőleg röviden nyilatkozzam pártom nevében és megbízásából, a melynek ez alkalommal nézetét tolmácsolni van szerencsém. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az indemnityvel való kormányzás, (Zaj. Elnök csenget.) ha rendszerré válik, vagy tervszerűtlen kormányzásnak, vagy a kormányok gyengeségének jele. T. képviselőház! Nálunk Magyarországon a kormányzás idemnity igénybevétele nélkül, ugy látszik, már lehetetlenség, noha Magyarország parlamentje a munkaanyag csekélységére való tekintettel legtöbb idővel rendelkeznék azon munka feldolgozására, mely időnkint a ház asztalára letétetik. A parlamenti szünidő nyáron négy hónapig tartott, ma egy hónapja, hogy együtt ülünk és tulajdonképen nincsen és nem volt érdemleges munka, melylyel a parlament foglalkozhatott volna. Május óta lett volna elég idő arra, hogy ezt a költségvetést kétszer is letárgyaljuk, beleértve még a szünidőt is; azonban elröpült az idő, és most ismételten szurrogátumról kell gondoskodni. Én belátom, hogyha érdemlegesen és behatóan akarjuk tárgyalni a költségvetést, nincs idő arra, hogy azt a f. év utolsó napjáig letárgyalhassuk, de nem tudom megérteni, hogy miért ne lehetett volna pl. két hónappal ezelőtt megkezdeni a költségvetés tárgyalását, miután tulajdonképen azóta nem fordult elő semmiféle oly esemény, mely a képviselőháznak munkásságát megzavarhatta volna. Égy aránytalanul hosszú szünidő után tehát végre összeült a parlament, és a helyett, hogy a költségvetést terjesztették volna elébe, katonai törvényjavaslatokat láttunk a ház asztalára letéve. Hát én nem akarok e törvényjavaslatokról most beszélni. nem találom a nemzet jól felfogott érdekében állónak azokról szólni a mai stádiumban, örülök azonban, hogy ezen javaslatok tárgyalása fel lett függesztve és akarom remélni, hogy ezen javaslatok legalább abban a formában, melyben a ház asztalára letétettek, ide bekerülni többé nem fognak. De visszatérek felszólalásom kiindulási pontjához és azt kérdem, hogy tulajdonképen minő rendszer van ebben az eljárásban, ha egyáltaláKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. ban rendszernek nevezhető ez a sajátságos huzavona? Nem méltóztatnak a túloldalon érezni azt, hogy tulajdonkép illuzóriussá válik a nemzetnek budgetmegszavazási joga, azon joga, hogy tárgyalja az állami költségvetést, ha az állami költségvetések rendszerint oly időben tétetnek le a ház asztalára, a mikor már ug) szólván elmulófólben van azon naptári esztendő, melyre a költségvetés vonatkozik? Hiszen eltekintve attól, hogy ez a körülmény magát az állami számvitelt és a kormányzást is bizonyos irányban megnehezíti, tényleg tulajdonképen magát a költségvetést egy üres aktává devalválja, melynek életet nem adhat az idő és a melynek értelme és jelentősége is jóformán szuperálva van abban a pillanatban, melyben az létrejött. Én ugy gondolom, hogy a kormánynak feltétlenül gondoskodni kellene már arról, hogy az indemnityvel való kormányzás a rendszerek sorozatából átvitessék a kivételek sorozatába, hogy az indemnity visszanyerje azon szerepet az alkotmányban, melyet alkotmányunk szelleme neki határozottan kijelölt. Az indemnitynek megszavazása nálunk bevett gyakorlati szokás szerint a bizalom kérdését involválja, és a mennyiben ez belement a közfelfogásba, nekem, habár talán a theoriában ezt teljesen magamévá nem is tehetem, azt akczerjtálnom kell, nehogy félreértessem. És miután a kormány iránt elvi álláspontunkból kifolyólag bizalommal nem viseltetünk, ezt a törvényjavaslatof, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatjuk el. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Én nem tartom ma szükségesnek és időszerűnek, hogy ezt a bizalmatlanságot különösen preczizirozzuk, hiszen ismeri mindenki azon elvi különbségeket és azon határfalat, mely bennünket a kormánytól és a kormány politikai álláspontjától és felfogásától elválaszt. De ha valami fokozhatná bennem a bizalmatlanságot, melylyel a kormány iránt viseltetem, ugy az kétségtelenül politikai viszonyaink zavaros volta és különösen az a körülmény, hogy az uralkodó párt politikai hangulata és érzelmi világában állandóan a dagály és apály váltják fel egymást, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és hogy a nemzet legfontosabb kérdéseire vonatkozó közgazdasági politikára nézve ellentétes felfogások és vélemények vivnak egymással állandó csatákat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hogyan várhatunk mi egy kormánytól határozott és czéltudatos közgazdasági politikát, a melynek pártja a legfontosabb közgazdasági kérdésekben két alternatíva közt, hogy ugymondjam, vaczdlál? Ma, midőn Ausztriával való gazdasági viszonyunk rendezetlen volta oly nagy mértékben belevág a nemzet életébe és oly nagy sulylyal nehezedik reája, ma volna a legnagyobb szükség arra, hogy a kormány czéltudatos és határozott közgazdasági politikát inauguráljon, (Helyeslés a baloldalon.) e helyett azonban azt látjuk, hogy a legfontosabb közgazdasági kérdések akadémikus vitatkozás tárgyát képezik magában az uralkodó. 24