Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

138. országos ülés 1902 november h-én, kedden. 185 azonban mi el nem ismerhetjük, a mit az 1899 : XXX-ik t-cz.-ről ád a miniszterelnök, és e magyarázatot az ország kárára levőnek tartjuk, ennek folytán bizalmatlanságunk erősen fokozódik. Ezen okok miatt én és pártom nem fogadjuk el az indemnityt. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőhaloldalon. Szó­nokot számosan üdvözlik.) Rátkay László jegyző: Gróf Zichy János! Gr. Zichy János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ama hosszú és tartalmas beszéd után, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam mon­dott, (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) és a mely talán nagy mértékben ki is meritette a t. ház figyelmét, méltóztassanak megengedni, hogy én lehetőleg röviden nyilatkozzam pártom nevé­ben és megbízásából, a melynek ez alkalommal nézetét tolmácsolni van szerencsém. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az indemnityvel való kormányzás, (Zaj. Elnök csenget.) ha rendszerré válik, vagy terv­szerűtlen kormányzásnak, vagy a kormányok gyengeségének jele. T. képviselőház! Nálunk Magyarországon a kormányzás idemnity igénybevétele nélkül, ugy látszik, már lehetetlenség, noha Magyarország parlamentje a munkaanyag csekélységére való tekintettel legtöbb idővel rendelkeznék azon munka feldolgozására, mely időnkint a ház asz­talára letétetik. A parlamenti szünidő nyáron négy hónapig tartott, ma egy hónapja, hogy együtt ülünk és tulajdonképen nincsen és nem volt érdemleges munka, melylyel a parlament foglalkozhatott volna. Május óta lett volna elég idő arra, hogy ezt a költségvetést kétszer is le­tárgyaljuk, beleértve még a szünidőt is; azonban elröpült az idő, és most ismételten szurrogátum­ról kell gondoskodni. Én belátom, hogyha érdem­legesen és behatóan akarjuk tárgyalni a költség­vetést, nincs idő arra, hogy azt a f. év utolsó napjáig letárgyalhassuk, de nem tudom megér­teni, hogy miért ne lehetett volna pl. két hó­nappal ezelőtt megkezdeni a költségvetés tárgyalá­sát, miután tulajdonképen azóta nem fordult elő semmiféle oly esemény, mely a képviselőháznak munkásságát megzavarhatta volna. Égy arány­talanul hosszú szünidő után tehát végre összeült a parlament, és a helyett, hogy a költségvetést terjesztették volna elébe, katonai törvényjavas­latokat láttunk a ház asztalára letéve. Hát én nem akarok e törvényjavaslatokról most beszélni. nem találom a nemzet jól felfogott érdekében állónak azokról szólni a mai stádiumban, örülök azonban, hogy ezen javaslatok tárgyalása fel lett függesztve és akarom remélni, hogy ezen javas­latok legalább abban a formában, melyben a ház asztalára letétettek, ide bekerülni többé nem fognak. De visszatérek felszólalásom kiindulási pont­jához és azt kérdem, hogy tulajdonképen minő rendszer van ebben az eljárásban, ha egyáltalá­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. ban rendszernek nevezhető ez a sajátságos huza­vona? Nem méltóztatnak a túloldalon érezni azt, hogy tulajdonkép illuzóriussá válik a nemzetnek budgetmegszavazási joga, azon joga, hogy tár­gyalja az állami költségvetést, ha az állami költségvetések rendszerint oly időben tétetnek le a ház asztalára, a mikor már ug) szólván elmuló­fólben van azon naptári esztendő, melyre a költség­vetés vonatkozik? Hiszen eltekintve attól, hogy ez a körülmény magát az állami számvitelt és a kormányzást is bizonyos irányban megnehezíti, tényleg tulajdonképen magát a költségvetést egy üres aktává devalválja, melynek életet nem adhat az idő és a melynek értelme és jelentősége is jóformán szuperálva van abban a pillanatban, melyben az létrejött. Én ugy gondolom, hogy a kormánynak feltétlenül gondoskodni kellene már arról, hogy az indemnityvel való kormányzás a rendszerek sorozatából átvitessék a kivételek sorozatába, hogy az indemnity visszanyerje azon szerepet az alkotmányban, melyet alkotmányunk szelleme neki határozottan kijelölt. Az indemnitynek megszavazása nálunk be­vett gyakorlati szokás szerint a bizalom kérdé­sét involválja, és a mennyiben ez belement a közfelfogásba, nekem, habár talán a theoriában ezt teljesen magamévá nem is tehetem, azt akczerj­tálnom kell, nehogy félreértessem. És miután a kormány iránt elvi álláspontunkból kifolyólag biza­lommal nem viseltetünk, ezt a törvényjavaslatof, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatjuk el. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Én nem tartom ma szükségesnek és időszerűnek, hogy ezt a bizalmatlanságot kü­lönösen preczizirozzuk, hiszen ismeri mindenki azon elvi különbségeket és azon határfalat, mely bennünket a kormánytól és a kormány politikai álláspontjától és felfogásától elválaszt. De ha valami fokozhatná bennem a bizalmatlanságot, melylyel a kormány iránt viseltetem, ugy az kétségtelenül politikai viszonyaink zavaros volta és különösen az a körülmény, hogy az uralkodó párt politikai hangulata és érzelmi világában állandóan a dagály és apály váltják fel egymást, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és hogy a nem­zet legfontosabb kérdéseire vonatkozó közgazda­sági politikára nézve ellentétes felfogások és vé­lemények vivnak egymással állandó csatákat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hogyan várha­tunk mi egy kormánytól határozott és czéltuda­tos közgazdasági politikát, a melynek pártja a legfontosabb közgazdasági kérdésekben két alter­natíva közt, hogy ugymondjam, vaczdlál? Ma, midőn Ausztriával való gazdasági viszonyunk rendezetlen volta oly nagy mértékben belevág a nemzet életébe és oly nagy sulylyal nehezedik reája, ma volna a legnagyobb szükség arra, hogy a kormány czéltudatos és határozott közgazda­sági politikát inauguráljon, (Helyeslés a balolda­lon.) e helyett azonban azt látjuk, hogy a leg­fontosabb közgazdasági kérdések akadémikus vitatkozás tárgyát képezik magában az uralkodó. 24

Next

/
Thumbnails
Contents