Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

184 138. országos ülés 1902 november í-én, kedden. nem állapittatik a közös általános vámtarifa, mielőtt az idegen államokkal az írj kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalások megkezdődnek, hogy akkor ez a viszonylagosság megsértését fogná képezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Már most, t. ház, van-e szükségem azt ismételni még negyedszer is, (Halljuk! Halijuk!) hogy az igen t. miniszterelnök ur csak ugy választhatta az 1903-iki dátumot, mint a hogy választotta, hogyha a szerződéseket fel akarta mondani, mert másképen nem járnának le azok 1903-ban? Van-e szükségem tovább is demonstrálnom azt, — a mit szintén negyedszer említek — hogy készülnie kellett az országnak arra is, hogy hátha az idegenek is fognak ugyanezzel a joggal élni ? (Ugy vari! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És hogy. ha az idegenek éltek volna ezzel a joggal, vagy pedig Magyarország élt volna felmondási jogával, a mely nélkül az egész 1903-iki dátumnak nem lett volna értelme, akkor 1902. deczember 31-ére készen kellett lennie az általános vámtarifának, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mint a hogy ezt a javaslat is, a mely akkor a t. ház asztalán feküdt, világosan rendeli? Ennélfogva a függetlenségi párt nem érthetett mást és nem is értett mást, mint azt, hogy Ausztriával a közös vámtarifának meg kell lenni 1902. deczember 31-éig; (Ugy van! Ugy vdn! a szélsibaloldalon.) még pedig meg kell állapítva lenni nem a kormányok között létrejött egyezséggel, hanem a törvény alapján. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon../ Mi ebben a meggyőződésben voltunk. És miért fogadtuk örömmel azt a garancziáiis feltételt, melyet az igen t. miniszterelnök ur bevett a törvénybe. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azért fogadtuk azt örömmel, mert mig az igen t. miniszterelnök ur meg volt győződve arról, hogy ő két és fél év alatt, vagyis 19u3-ig képes lesz Ausztriával megalkudni, mi pedig eléggé ismerjük az osztrák csökön\ősségei, az osztrák méltánytalanságot, és eléggé ismerjük (Egy hang a szélsobaloldalon: Es az osztrák haszonlesést!) igenis, az osztrákok haszonlesését, hogy épen az ellenkezőről legyünk meggyőződve, hogy

7 a t. miniszterelnök ur ezen két és fel év alatt sem fog birni, minden alkudozási ügyessége daczára sem, megegyezni az osztrákokkal. (Lgy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Továbbá a t. miniszterelnök ur meg volt arról győződve, hogy 1902. év végéig a közös autonóm vámtarifát meg fogja állapítani; mi pedig határozottan meg voltunk győződve az ellenkezőről. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Még pedig azért, mert jól tudjuk, hogy Ausztriának és Magyarországnak érdekei oly homlokegyenest ellentétesek, hogy két dolog közül egyiknek kell megtört ennie: vagy, hogy az osztrákok eDgednek, a miről szó sem lehet, mert sohasem engedtek velünk szemben, vagy pedig az, hogy a miniszterelnök ur fog a magyar érdekekből engedni. Miután pedig mi akkor nem hittük azt, hogy az igen t. miniszterelnök ur fog engedni, ennek következtében meg voltunk arról győződve, hogy igenis ennek a szankeziónak valóságos értéke és értelme van, hogy ezt a szankcziót nem lehet elmagyarázni semmiféle ügyességgel és éleseszüséggel (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és azt hittük, hogy ebben a szankczióban van Magyarországnak a reménye. (Igaz! Ugy van! a szélsíibaluldalon.) Azt hittük, hogy ebben a szankczióban pirkad Magyarország közgazdasági önállóságának hajnala. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azért tehát, t. ház, nem akadémikus kérdés az közöttünk, mi volt az értelme ennek a paktumszerü megállapodásnak és mi nem, nem akadémikus és törvénymagyarázati kérdés ez, hanem a mi részünkről egyenesen a hazafiság kérdése. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Mi el vagyunk keseredve, mert azt látjuk, hogy oly törvénymagyarázattal találkozunk, a melyről mi jóhiszemüleg nem is álmodhattunk, és azok miatt az okok miatt, a melyeket elmondtam, nem is álmodhattunk, és ÍÍ melyről sohasem hittük volna, hogy lehetséges lesz, hogy igy megfoszsza hazánkat a benne feltalálhatni vélt vivmányoktól, (Igaz! Ugy van! a szélsőbal Maion.) Az természetes, hogy habár mindaz megtörtént volna, a mi megtörtént, és az országnak többsége még sem akarta volna felállítani az önálló vámterületet, az ország többségének akaratát törvénynyel megkötni nem lehetett volna; de mi azt hittük és őszintén hittük, hogy biztosítva van az, hogy Magyarország tabula rasa-t kap kezébe és teljesen urává lesz közgazdasági téren a sorsának egy pontosan körülirt határidőben. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Minthogy pedig ettől a reményünktől és ettől a megg)őződésüuktől fosztott meg minket a t. miniszterelnök ur, ezért a mi politikai bizalmatlanságunk vele szemben még inkább fokozódott. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Engedje még meg a t. miniszterelnök ur, hogy egy megjegyzést tegyek, azt, hogy bebizonyul Magyarországon is, mennyire igaza van az Egyesült-Államokban divó felfogásnak, (Halljuk i Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy nem tanácsos az elnöki székbe igen nagytehetségű férfiút ültetni. A mikor pl. Webster államtitkár volt, a ki a világnak egyik legnagyobb elméje volt, akkor az elnöki székben Pbilmore ült, a kiről tudták, hogy nagyon egyszerű polgári eszű ember volt. Most is az a kérdés merül fel, hogy előnyös-e az országra nézve, hogy ha igen nagyeszű miniszterelnök ül a miniszterelnöki székben, mert ő erejében bizakodva többre mer (Éljenzés a jobboldalon.) vállalkozni, mint valami középszerű ember merne. Gabányi Miklós: Az ország kárára! Kossuth Ferencz: Azt a magyarázatot