Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-128

12 128. országos ülés 1902 kerül a sor, ellőállana, — nem az én esetem, hanem Barabás képviselő uré: akkor arról vagyok meggyőződve, hogy, ha a kormány a maga törvényes kötelességeit teljesiti, ha az ő legjobb belátása szerint önfeláldozó munkával — már ezt elmondhatom (Élénk Jtelyeslés és éljenzés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalion.) — igyekszik az ország érdekét megóvni a törvény határán belül, ha a kormány az országnak jogát, a melyl.yel bir . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök.... az önálló vámterülethez, el nem alkudja — a mint hogy én rám csak nem lehet mondani, hogy elalkudtam, mert az az én törvényemben explicite benne van (TJgy van! a jobboldalon.) — de ha azt mondom a háznak és a törvényhozásnak, hogy az ország gazdasági érdekeinek latba vetésével és gondos, lelkiismeretes mérlegelésével, a melyért első sorban én vagyok felelős, azt találom, hogy az az egyezség, a melyet most hozok, a törvény értelmében, a törvény rendelete alajvján hozok, megfelel az ország érdekeinek és a törvény rendeleteinek, nem adja fel az önálló vámterülethez való jogot, de azt mondom, hogy semmint ehhez a joghoz ez idő szerint nyúljunk, ezt az egyezséget, a mely megfelel az általam vallott nézeteknek, az itt kifejtett programm ómnak, a melyet sohasem difiikül tál t senki, mint helytelent, csak a nézetünk volt eltérő, a mely megfelel a törvénynek, ha én ezt hoznám és önök azt erőszakkal meggátolnák és előállna a Barabás Béla-féle eset, (Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hát arról vagyok meggyőződve, hogy ha én a törvényes térről le nem térek — és nem kell. hogy fogadjam, önök tudják, hogy nincs hatalom, a mely a törvényes térről engem letérit, — (Elénk tetszés és éljenzés a jobboldalon,) ha én igy járok el és a Barabás-féle eset — ismétlem tizedszer — előáll, akkor a nemzet én mellettem fog állani. (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Mert a magyar alkotmányos szabadságnak alapjait ásnák alá, mert a parlamentarizmus... (Folytonos, nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj) Kénytelen leszek a képviselő urakat név szerint megnevezni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán képviselő urat rendreutasítom! (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök... a parlamentarizmus végét látnám és a magyar alkotmányos szabadság lesülyedését ós veszélyeztetését, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. TJgy van! TJgy van ! a jobboldalon.) ha ebben a házban nem az érvek és a többségnek törvényes eljárása, hanem a kisebbségnek erőszakos eljárása döntene. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Önöknek érvei az önök szempontjából helyesek lehetnek. Én meg fogom állni az ütközetet október 8-án, szerdán. az érveknek terén, de nem az erőszaknak a terén, mert az törvénytelen, mert azt alkotmányunk tiltja! (Szűnni nem akaró, zajos tetszés, helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Folytonos, nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Rátkay László: T. képviselőház! A királyi kézirathoz fogok szólani. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Zaj.) Méltóztassanak helyöket elfoglalni és a szónokot meghallgatni. (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Csendet kérek, t. képviselő urak ! Rátkay László: T. képviselőház ! A t. miniszterelnök urnak beszéde mintegy kötelességévé teszi az ellenzéknek, hogy erről a beszédről nyilatkozzék. (TJgy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mielőtt a dolog érdemére térnék, figyelmeztetni akarom a t. miniszterelnök urat — lehet, hogy ez szóbeli tévedés, nyelvbotlás volt, azonban a párt irányában kérem, sőt követelem a miniszterelnök úrtól, igazítsa helyre azt a kijelentését, hogy bármely pártnak is több oka van — ezt mondotta reánk — egy kormány ellen törni, mint nekünk, tehát ennek a pártnak — igy mondotta — egyáltalában nincs, vagy legalább is kevés oka van ön ellen törni. (Nagy zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Nem azt mondtam.! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ezt mondta!) Rátkay László: Kiegészítve ez a kijelentése a t. miniszterelnök urnak azzal a másik kijelentésével, a mely, ugy látszik, fenyegetés akart lenni, hogy hivatkozni fog a nemzet közvéleményére és fel fogja oszlatni a képviselőházat, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Csak tessék, oszlassa fel!) ez a két kijelentése a t. miniszterelnök urnak egymás mellé téve, részünkről kötelességünkké teszi, hogy pártom nevében a t. miniszterelnök urat arra kérjem, hogy magyarázza meg, mit értett az alatt, hogy nekünk t. i. ennek a pártnak kevesebb okunk van a t, miniszterelnök ur ellen törni ? (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) A mi pedig a ház feloszlatását illeti, ám tessék feloszlatni! Már most, t. képviselőház, visszatérek oda, a mivel beszédemet kezdettem, hogy egy másik szempont is kötelességemmé tette azt, hogy a miniszterelnök ur beszédére feleljek. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur, ugy látszik, elfelejtette azt, hogy három hónappal ezelőtt bizonyos tárgyalások voltak a kérvényi bizottságban a felett, hogy a Kossuth-kérvény, a melyet a főváros adott be az országgyűléshez, tárgyalva legyen a nyilt ülésben és erre nézve a t. miniszterelnök ur akkor ígéretet is tett. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem arra tettem Ígéretet, hanem, hogy a kérvényi bizottságban tárgyaltassék! Rátkay László: Ez a párt akkor abban a tudatban volt, számítva a t, miniszterelnök ur