Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

180 138. országos ülés 1902 november í-én, kedden. Arról nem is kell szólanom, mert ez köztudomású dolog, hogy az a törvényjavaslat, mely be lett nyújtva, mennyire sértette a polgároknak szerzett jogait, agy, hogy valószinüvé lett már, hogy közfelháborodás közt e törvényjavaslat vissza lesz vonva. De ha vissza is lesz vonva, tutijuk, hogy újra be lesz nyújtva más alakban, még pedig abban az alakban, hogy minden kerülő ut mellőzésével az ország ajánlja meg az ujonczlétszám felemelését. Gabányi Miklós: Azt próbálják meg csak! (Zaj') Kossuth Ferencz: T. ház! Ha ezt megpróbálják, akkor magam is ugy látom, hogy valami olyant fognak megpróbálni, a mi törvényszerüleg keresztülvihetetlen. Tudnivaló dolog, hogy Ausztriában az ujonczoknak létszáma a Staatsgrundgesetz-czel van megállapítva. Azt is tudjuk, hogy ennek megváltoztatására az osztrák Reichsrathban két harmadrész többség szükséges, a. mi a jelen viszonyok közt el nem érhető, Ha tehát Magyarországon beterjesztenek egy ilyen törvényjavaslatot, azzal a tudattal terjesztik azt be, hogy ez Ausztriában jelenleg törvénynyé nem válhat, mert teljes lehetetlen, hogy ilyen többség Ausztriában megalakuljon, s a 14. §. szintén nem alkalmazható erre az ügyre. ISTem tudom tehát belátni, hogy mit czélozna a kormány, ha ezt a javaslatot Magyarországon beterjesztené. De, t. ház, még egy másik javaslatot is szándékozik a kormány beterjeszteni, a költségvetésbe már be is vette azt. Épen akkor akarja a czivillistát felemelni két millió koronával, mikor Magyarország a legnagyobb szegénységben van. (Ifja?! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tudnivaló, hogy a czivillista most 9,300,000 koi'ona, és ezentúl 11,300000 koronára akarják emelni. Ha összeszámítjuk, hogy 67 óta mennyit költ az udvar évenkint Magyarországon, azt találjuk, hogy ez az összeg alig üti meg az egy millió koronát, tehát 8,300.000 korona igy is Ausztriában marad. A mint én értesülve vagyok, az udvari rendszabályok szerint mindössze is csak 720.000 korona van előirányozva arra, hogy Magyarországon elköltessék, és az is tény, hogy még ez az összeg sem lett elköltve 1867 óta minden évben, annyira nem. hogy a meggazdálkodott összegek felszaporodtak, és e tőkével kezdett neki az udvar a királyi palota építésének. Azonban e meggazdálkodott összeg csakhamar kifogyott s ezért a Eánffy-korszakban az állam — ugy tudom — 20 millió koronát adott kölcsön az udvarnak, még pedig kamat nélkül. (Felkiáltások a széhi'oaloldalon: Szegény udvar!) Minthogy ezt a kölcsönt kamat nélkül •adta az állam,- minden évben 800.000 koronát vészit az ország az elmaradt kamat fejében. Most az van tervezve, hogy

r az udvar el fogja kezdeni az adósság részletes és kamatnélküli visszafizetését, még pedig 660.000 koronával évenkint. De minthogy a kamat 800.000 korona. ha 660.000 koronát fizetnek évenkint vissza, az adósság tulajdonképen évenkint 140.000 koronával szaporodik, a helyett, hogy apadna, (Igaz! Ugy van! Mozgás a szélsőbal oldalon.) ugy, hogy az ország tulajdonképen ezt a 20 millió koronát a fond perdu adta ajándékba; ennek daczára most azt a 660.000 koronát is, a mely nem felel meg még az összes kamatoknak sem, az országgal akarják megfizettetni, minthogy ez is helyt foglal abban a 2 millió koronában, a melylyel fel akarják emelni a czivillistát. Jól tudom azt. hogy az udvarnak nagy terhei vannak, többek közt tudom, hogy a királyi herczegek vagy foherczegek, mert ő fenségeik bizoiry inkább foherczegek, mint királyi herczegek, az udvartól évenkint 100.000 korona apanázst húznak. Én összeszámítottam, hány nagykorú királyi herczeg van. 18 nagykorú van mindössze; herczeg és herczegasszony összesen 54—55. Az emiitett 18 nagykorúból mindössze három költi el az apanázst Magyarországon, 15 pedig nem, és azt hiszem, hogy az igen t. ház velem egyet fog érteni abban, hogy arról, hogy ennyi főherczeg és főherczegasszony van, az ország csakugyan nem tehet. (Derültség a széhöbalddalon.) Valóban rég nem volt az országnak kormánya, a mely előnyö^ebb anya,gi viszonyok közt is, mint a milyenek most vannak, elő mert volna lépni azzal, hogy a katonai létszámot oly erősen szaporítsa, és hogy a czivillistát oly erősen emelje, mint a hogy azt a jelen kormány javasolja, abban bizván, hogy elég erős arra. hogy azt keresztül is fogja vinni. Én azonban az ország szegénységét oly nagynak találom, hogy lehetetlennek vélem azt, hogy még a t. túloldalon is meg ne szólaljon sok t, képviselőtársamban a lel ki ismeret szava, és hogy ne gondolnák még a túloldalon is azt, hogy a jelen helyzet nem olyan, hogy bármely kormány bátor lehetne ily javaslattal előlépni. De, t. ház, a felemiitett bizalmatlansági okokhoz egy másik erős bizalmatlansági ok is járul, és most már csak erre terjeszkedem ki, mert az összes közjogi bizalmatlansági okokat nem akarom kimeríteni, a legutóbbi napokban a függetlenségi pártot igen kinos meglepetés érte. (Halljuk! Halljuk!) Kiderült, t. ház, hogy az 1899 : XXX. t.-cz.-ben minden benne van, a mi a változott viszonyok kö/t a kormánynak czélszerü, és semmi sincs benne abból, a mit a függetlenségi párt bennlevőnek hitt, egészen jóhiszemüleg mindaddig, mig a t. kormányelnöktől az ismeretes törvénymagyarázatot nem hallotta. Hát, t. ház, midőn az u. n. paktum létrejött, mire törekedett a függetlenségi párt és mi volt szükségszerüleg — ezt a szót aláhúzom — a függetlenségi pártnak véleménye? A függetlenségi párt, midőn a pártközi tanácskozások folytak, nem mondott le soha elvi álláspontjairól, de igenis hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos feltételek alatt, bizonyos benyújtandó törvény-