Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

138. országos ülés 1902 november h-én, kedden. 181 javaslatokat nem fog mással, mint a rendes parlamenti eszközökkel ellenezni. Mi nem vállalkoztunk arra, hogy a benyújtandó törvényjavaslatokat elfogadjuk, hanem igenis csak arra vállalkoztunk, hogy bizonyos törvényjavaslatokkal szemben a parlamenti forradalmat nem fogjuk folytatni, minthogy, mindenki tudja, akkor parlamenti forradalom volt. Az egyik legfontosabb törvényjavaslat, a melyről akkor szó volt, az volt. a mely "Ausztriával a közgazdasági téren való viszonyunkat volt hivatva bizonyos fokig rendezni. Akkor mi azt a czélt tűztük ki magunknak először, hogy összevágjon az Ausztriával való rendezés és a nemzetközi szerződések lejártának ideje. Ezt a czélt elértük azzal, hogy a rendezés 1903-ig lett megállapítva azért, mert a nemzetközi szerződések akkor járnak le. De minthogy a nemzetközi szerződések csak az esetben járnak le 1903-ban, ha felmondatnak és máskép nem járnak le, logice mást nem lehetett következtetni abból, hogy az igen t. miniszterelnök ur elfogadta az 1903., illetve 1904. évi terminust, mint azt, hogy a vám- és kereskedelmi szerződések felmondandók. (Ugy van! Ugy van! a széls'íbcdoldalon.) mert, ismétlem, hogy máskép nem járnának le, hanem automatice tovább folynának, így tehát az 1903. évi határidőnek semmi logikus értelme nem lett volna, ha nem konteaopláltatott volna az, hogy a kereskedelmi szerződések felmondatnak. (JJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De épen abból a szempontból, hogy összevágjon az osztrákokkal való rendezés lejáratának ideje és a nemzetközi szerződések lejárata, épen ebből a szempontból kívántuk — és ezt is elértük — azt, hogy a lejárattal nem biró szerződéseket Magyarország mindenesetre felmondhassa 1903-ra, másként a főczél, a lejárati időnek összevágása, nem lett volna elérhető. Az igen t. miniszterelnök ur ezt is akczeptálta. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem akczeptáltam, hanem én indítványoztam! Kossuth Ferencz: Bocsánatot kérek, nekem is volt szerencsém az igen t. miniszterelnök úrral beszélni, tárgyalni ezek felett az ügyek felett, s neki véleményemet nyilvánítani, a mint az kötelességem is volt: és minthogy nem én vagyok Magyarország miniszterelnöke és nem voltam akkor sem, és most sem vagyok a király bizalmi férfia, (Derültség.) mint a hogy Széll Kálmán volt, tehát én semmi esetre sem proponálhattam semmit, én csak véleményemet nyilváníthattam. Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak azt konstatálom, hogy nem akczeptáltam, hanem magam indítványoztam ezeket! Kossuth Ferencz: Igen is, mert ezt a függetlenségi párt óhajtotta, s csak örülni tudnék, ha ezt a miniszterelnök egész spontán is indítványozta volna. Továbbá mi azt is óhajtottuk, vagy mondjuk, a miniszterelnök ur azt is proponálta, hogy a mostani általános vámtarifa egy fix határidőben járjon le, ós hogy mielőtt a külállamokkal az uj tárgyalások megkezdődnek, meg legyen alkotva az uj közös általános vámtarifa. Mi ezt másként logice nem értelmezhettük, mint ugy, hogy a közös általános vámtarifának 1902. deczember 31-ikén léti'e kell jönnie (Igaz! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) és mindjárt be fogom bizonyítani, hogy teljes lehetetlen volt ezt másként érteni. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Először is azt mondta az igen t. miniszterelnök ur, — minthogy proponálni neki volt előjoga, (Halljuk! Halljuk!) — hogy szükséges, hogy 1903-ban összevágjon az osztrákokkal való rendezkedés és a vámszerződéseknek lejárata. Már említettem azt, hogy ezt csak ugy kontemplálhatta az igen t. miniszterelnök ur, hogy 1902. decz. 31-én a vám szerződések felmondatnak ; mert a ki elolvasta a nemzetközi kereskedelmi szerződéseket, az jól tudja, hogyha azok január 1-én, illetőleg 1902. deczember 31-ikén fel nem mondatnak, akkor azok automatice tovább folynak; tehát abszolúte lehetetlen volt összevágatni ezt a két lejárati határidőt 1903-ban, hogyha nem volt az kontemplálva, hogy igenis, a vámszerződések felmondatnak 1902. decz. 31-én. (Igaz! Ugy vari! a szélsőbal oldalon.) Azt hiszem, ezt már is világosan bebizonyítottam. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, még az a tény is e mellett bizonyít, hogy akkor mindenki azt hitte, hogy lesznek olyan vámszerződések, a melyeket nem mi fogunk felmondani akarni, de a melyeket a külállamok mondanak majd fel. így, essenialcziter, a miniszterelnök ur is. magam is, és velünk mindenki azt hitte, hogy Németország fel fogja mondani a kereskedelmi szerződést. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Minthogy természetesen az idegen államok is élhetnek felmondási jogukkal, ennek következtében a magyar államnak tényleg késznek kellett arra lennie, hogy január 1-én a közös általános vámtarifa meg legyen alkotva; mert nem tételezhető fel a mi rendkívül szorgalmas és nagytehetségű miniszterelnökünkről, hogy ki akarta volna tenni az országot annak, hogy esetleg idegen államok felmondják a szerződéseket, mint a hogy abszolúte joguk van azt felmondani, az ország pedig ne legyen kész a közös autonóm vámtarifával. Tehát már két okot hoztam fel, a melyekre kíváncsi vagyok, hogy mit lehet válaszolni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A harmadik ok, t. ház, az volt, hogy az igen t. miniszterelnök ur — mint a hogy a beszéde felolvasandó részeiből is ki fog tűnni — azt a törvényjavaslatot fogadta el az osztrákokkal való rendezés alapjául, a mely akkor a ház asztalán feküdt, s a mely nem más, mint a BánffyBadeni egyezmény. Ennek a Bánffy-Badeni-féle egyezménynek 2. szakasza egyszerűen igy szól (olvassa): »Te-