Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

138: országos ülés 1902 november 4-én, kedden. 179 nyokat, hanem eljött kérve, könyörögve és sírva, hogy Magyarország védelmezze meg örökös tartományait is, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ezzel világosan bebizonyítván, hogy az első uralkodó is, a ki a pragmatika szankczió alapján ült a királyi széken, ép ugy értelmezte az 1723-iki törvényt, mint a hogy mi értelmezzük. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbal oldalon.) De akár folynak a pragmatika szankczióból a közös ügyek, akár nem, mégis tény az, hogy ez a közösügyes rendszer ma már teljességgel csődöt mondott. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Már évek óta nincs megtartva az 1867 : XII. t.-cz. 25. §-a, illetőleg már évek óta lehetetlen az érintkezés az osztrák alkotmányos képviselettel. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalolda Ion,) Az igen t. miniszterelnök ur, valahányszor ezt a tényt felhozzuk, azt szokta erre felelni, hogy ez nem áll, minthogy igenis létezik a bécsi Reicksrath, és ki szokott küldeni bizottságokat, a melyek érintkeznek a magyar bizottságokkal, tehát ime a 25. §. meg van tartva. Ez a válasza a t. miniszterelnök urnak újra bizonyítja, hogy mennyire igazam volt felszólalásomnak kezdetén, midőn azt állítottam, hogy az a sajnos szokás állott be Magyarországon, hogy a törvényeket mindenféleképen, a szükség és kényelem szerint szokták interpretálni, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) olyannyira, hogy a törvény-interpretácziónak semmi más hatása nincs, mint az interpretálónak képessége, vagy pedig, mondjuk ki nyiltan, bátorsága. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Röviden be fogom most már bizonyítani, hogy ez tényleg igy van. (Hallj uh! Halljuk!) Mit mond a törvény? A törvény azt mondja, hogy a két országgyűlés bizonyos bizottságikat küld ki a közös ügyek intézésére, de ezek a bizottságok csak előkészítő bizottságok és az, a mit határoznak, a törvény értelmében a két országgyűlés elé hozandó. A törvénynek világos szava az, hogy mindegyik országgyűlés az illető miniszterek utján közli határozatait a másik országgyűléssel és a két félnek ily módon e^zközlendő megállapodásai szentesítés végett ő Felsége elé fognak terjesztetni. .Világos tehát, hogy a törvény teljességgel nem a bizottságok érintkezéséről szól, hanem az országgyűlések érintkezéséről. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt világosabban kifejezni, mint a hogy ezt a törvény maga kifejezi, teljességgel lehetetlen. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát kétségtelen tény az, hogy ez a sarkalatos törvény, az 1867 : XIÍ. t.-czikknek 25. §-a, már évek óta nem funkezionál, már évek óta nem érintkezhetik a magyar országgyűlés magával az osztrák országgyűléssel, évek óta nincs meg az az állapot, melyet a törvény egyik alapfeltételnek nevez, azért, hogy a közös ügyek és azoknak a törvény által előirt rendezési módja megtartassák. Ámbár ennek folytán törvényen kívüli állapotba jutottunk a közös ügyek terén, azért a t. kormány még sem gondolkozik arról, hogy ezt az állapotot szanálja, a mi csakugyan nem mozdítja elő az országnak bizalmát a törvények iránt, tekintve, hogy a legsarkalatosabb törvény legvilágosabb rendelkezését sem tartja meg a kormány. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Én azt látom, hogy a t. miniszterelnök ur elismert nagy tehetségét nem arra fordítja, hogy az országnak jogi állapotát rendezze, ugy, hogy államiságát kiépítse, bár erre a trónbeszédben is utaltatott, hanem arra használja fel, hogy meddőn alkudozzék az osztrákokkal, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mint a hogy tényleg meddőn alkudozik, t. ház, a minek folytán a quóta fel lett emelje ós az országra ennek következtében egy ujabb nagy teher háramlott, (Igaz! TJgy van! a szélsőbal-oldalon. Egy hang: Igazságtalan teher!) az a szerződés pedig, a melynek bizonyos előnyöä határozataiért adta meg az ország a quótaemelést, még most sem lett törvénynyé Ausztriában. (Igaz! TJgy van ! a széls'ibaloldalon.) Bár ez igy van, a quótát mégis évről-évre az uralkodó az ország kárára, a felemelt arányban fentartja, bár maga a t. pénzügyminiszter ur az ő kétségtelen szakértelmével bevallotta, hogy az ország nagyon szorult anyagi helyzetben van, ugy, hogy a quótának ily arányban való fentaríására nem tudok logikus okot találni még a 67-es szempontból sem. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) E mellett a t. miniszterelnök ur a vám és kereskedelem terén is évekig tartó bizonytalanságban tartja az országot és ez a bizonytalanság fokozódik azáltal, hogy tárgyalások folytattatnak Ausztriával, még oly kérdésekre vonatkozólag is, — legalább a közvélemény semmit sem tud arról, hogy ez nem lenne igy, — a mely kérdésekre vonatkozólag a magyar törvény értelmében nem is lenne többé szabad alkudozni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az ezekből eredő bizalmatlansági okokat fokozza az, hogy bár az ország anyagi helyzete igen nagy pangásban van, azért mégis épen a mostani helyzetet használja fel a t. miniszterelnök ur arra, hogy benyújtson — a mint hogy be is nyújtott — egy törvényjavaslatot a katonai létszám felemeléséről, (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) még pedig óriási felemeléséről, mert az ujonczlétszám eddig 103.100 lélekből állott, most pedig ezt fel akarták emelni mindenféle kerülő utón 123.100-ra. Szóval egy ötödrészszel óhajtották növelni az ujonczok létszámát, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel természetesen aránylag a költségeket is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De nemcsak a közös hadseregre vonatkozólag akarták felemelni az ujonczok létszámát, hanem a honvédségre is, a honvédségre nézve 3000 Jelekkel évenkint, tehát egy negyed részével az egész ujonczlétszámnak. 23*