Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

138. országos ülés 1UG2 november 4-án, kedden. 177 ságnak helyes fogalma is parancsolja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Fájdalom, nálunk bizonyos törvényeknek rendelkezését nem szokták figyelembe venni. Példa reá a jelen eset is, hogy ámbár az emiitett törvények világosan rendelkeznek a költségvetésre nézve, a kormány mégis követi az évről-évre bevett szokást és egy indemnity-javaslattal áll a ház elé, teljesen mellőzvén az emiitettem két törvénynek dispoziczióját és a jövő évnek egy részében, jelen esetben egy egész harmadrészén keresztül, megszavazott költségvetés nélkül akar kormányozni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy másik észlelhető szokás nálunk az, hogy vannak bizonyos törvények, a melyeket a kormány a percznyi kényelemhez alkalmazkodva ugy magyaráz, hogy ebbe a magyarázatba minden belefér. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) így van ez a jelen esetben a két emiitett törvénynyel is. Azt szokták mondani, és a t. miniszterelnök ur is igy érvelt a pénzügyi bizottságban, hogy nem sérti a budgetjogot az, ha évről-évre indemnítyvel kormányoz a kormány az évnek jelentékeny részében azért, mert a már megszavazott költségvetésre támaszkodik és az ezáltal szabott korlátok közt tartja az állam háztartását. De, t. ház, meggyőződésem szerint ez nem más, mint a törvénynek teljes félremagyarázása, minthogy azt tételezi fel ez a magyarázat, hogy semmi esetre sem szándékozik a ház leszállitani jövő évre vonatkozólag a folyó évre megszavazott költségeit. (Ugy van! a szélsibaloldalon.) Igaz, Magyarországon azt észleljük, hogy soha semmi kilátás nincs arra, hogy a képviselőház az állam háztartásának költségeit leszállítsa, (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) mert minden évben észleljük, hogy, bár az ország folytonosan szegényedik, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) azért az államháztartás költségei mégis folytonosan szaporodnak, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) E hajlandóság daczára határozottan állítom, hogy, ha előre is lehetetlenné tétetik a háznak az, hogy a következő év költségvetését redukálja, azáltal a budget-jog van megsértve és meg van sértve az alkotmányosságnak egyik alapvető törvénye is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Erre vonatkozólag emlékeztetem az igen t. miniszterelnök urat Deák Ferencznek egy nyilatkozatára, (Halljuk! HaÜjuk!) a melyet 1868 november 9-én tett. E nyilatkozatában igy szól Deák Ferencz (olvassa): »Az, hogy minden évben megállapítandó a jövő év költségvetése, annyira sarkalatos törvénye az alkotmánynak, hogy a parlamentáris kormány az alkotmányos élet ezen törvényének teljesítése nélkül fenn nem állhat.* (Tetszés a szélsöbaloldalon.) íme tehát Deák Ferencz a legerősebben és leghatározottabban nyilatkozott ugyanabban az; értelemben, a mely értelmet én is magamévá KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906, VIII. KÖTET. teszek. Szívesen figyelmeztetem az igen t, miniszterelnök urat Deák Ferencz kijelentéseire és véleményeire, mert azt konstatálom, hogy Deák Ferencz szelleme nagyon távol lebeg a túloldaltól. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) Sőt az az üres hely is, a melyet Deák Ferencz iránti tiszteletből a ház folytonosan respektált abban a másik kopott, de ké: nyelmes házban, az sem tartatott fenn itt, haI nem ott maradt a másik házban, senki el sem búcsúzott tőle, midőn mi polgáriasán belopózI kodtunk ide. ,' Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem tudom elképzelni, miért történt a belopóz' kodás, úgyszólván suttyomban. Valószínűleg azért, hogy a király megjelenését ne jusson eszébe vala1 kinek kívánni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Ez a dolog bibéje! Kossuth Ferencz: . . . Pedig tudvalevő dolog, hogy Bécsben meg szokott jelenni némely iparosok báljain is, tehát nem derogált volna az uralkodónak ide jönni, hol most vagyunk, egy nagyon aranyos, nagyon légvonatos és (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nagyon drága!) igenis nagyon drága, de a mellett talmi márványokkal tele levő házban és e repedező talmi márványok közt élvezzük a mostani talmi alkotmányt. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Igaza volt tehát Deák Ferencznek, a mikor azt mondotta, hogy az a két törvény, a melyet idéztem, sarkalatos törvénye az alkotmánynak és már magában az a tény, hogy évről-évre megsértik az alkotmánynak egy sarkalatos törvényét, elégséges arra, hogy az indemnity t meg ne szavazzuk. (Ugy van! Ugy van] a szélsöbaloldalon.) De ehhez az elhatározásunkhoz hozzájárul még a bizalom kérdése is, (Halljuk! Halljuk!) mert a magyar képviselőházban 1867 óta soha meg nem szűnő gyakorlat az, hogy az indemnity megszavazását bizalmi kérdésnek tekintik. Annak a vitatásába nem bocsátkozom bele, hogy ez helyesen van-e így, vagy nem; azt sem akarom konstatálni, hogy az angol parlamentben ez nincs igy, mert hiszen mi nem Angliában vagyunk, hanem Magyarországon, nálunk pedig az állandó szokás az, hogy az indemnity bizalmi kérdés. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebből kiindulva, mi bizalommal a t. kormány iránt teljességgel nem viseltethetünk, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) még pedig két, egymástól egészen különválasztható okból. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az első ok a közjogi álláspontunkból eredő általános bizalmatlansági ok, (Ugy van! a széls'lbaloldalon.) a mely a jelen, és minden megelőző kormányra nézve közös j (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a másik ok specziális forrásokból ered, még pedig a jelen kormány ténykedése következtében. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt soha semmiféle 67-es alapon álló kormány iránt bizalommal nem viseltetett és nem is fog viseltetni. (Élénk 2a