Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

176 138; országos ülés ÍSQ2 napon, a t. képviselőház napirendre tűzze a kérvények sorjegyzékének tárgyalását, tehát ezt is. A mi a bujkálást illeti, a t. képviselő urnak lehet nézete akáimi, hanem engedjen meg nekem a t. ház, — mert ebben a házban történt ez a vád, — én ezt a vádat el nem fogadom, hanem visszautasítom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én a Kossuth-kérdésben sembujkáltam sóba. (Vgy van! Ugy van! a jobboldalim.) Hiszen csak emlékeztetem a t. házat azokra a nyilatkozatokra, a melyeknél nem tértem ki a kérdés elől, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hanem őszintén, becsületesen, határozottan állást foglaltam. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a szobor kérdését illeti, nohát a t. képviselő urnak épen nincsen igazsága, mert az ő vagy egy más képviselő urnak interpelláczinjára kijelentettem júniusban a házban, hogy magam részéről pedig ezen, a társadalom által összegyűjtött pénzek utján létesítendő szobor felállítása ellen semmi legkisebb kifogásom nincs, (Ugy van! Ugy van! a jobbuldalon.) és az ellen én semmiféle gátat emelni nem fogok, azt megakadályozni nem fogom. A ki ilyen határozottan nyilatkozik ebben a házban és pedig először ebben a kérdésben erről a helyről, engedelmet kéjek, minden józan felfogás szerint nem bujkál, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és azért én a magam részéről határozottan visszautasítom ezt az alaptalan vádat. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. képviselőház ! Minthogy a t. képviselő ur az elnökséghez is fordult előadásának egy részében, és nem első ízben történik, hogy egyes képviselő urak, a kiknek a bizottságok működése vagy halasztásai ellen kifogásaik vannak, e részben az elnökséghez fordulnak azzal a kívánsággal, hogy az elnökség sürgesse meg a bizottságokat, én a nélkül, hogy az ez esetben mondott bírálatnak akár czáfolatába bocsátkoznám, akár azt elismerném, — a mi nem tartozik az én állásomnak feladatai közé, sőt a mit az én állásom határo- ottan kizár — csak azt vagyok kénytelen megjegyezni, talán ismételni, mert talán már máskor is mondtam, hogy a házszabályok szerint arra nézve, hogy valamely bizottság a maga működését mikor kezdje meg, mikor folytassa, valamely tárgyat mikor tűzzön napirendre, egyáltalában mikor tartson ülést, a ház elnökségének semmi ingerencziája nincs. Egyedül maga a ház adhatna egy bizottságnak utasítást, az elnöknek ez hatalmában nem áll. Ezek után, t. képviselőház, áttérhetünk a napirendre, t. i. az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslatnak (írom. 189, 191) tárgyalására. Az első szó az előadó urat illeti. (Halljuk! Hulljuk!) hoDember i-én, kedden. Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója : T. ház! Midőn apjénzügyi bizottság nevében az előttünk levő javaslatot a t. háznak elfogadás végett ajánlanám, egyszerűen arra utalok, hogy á pénzügyi bizottság az 19U3. évre szóló költségvetés tárgyalását csak a napokban fogja megkezdeni, és hogy magának a t. háznak költségvetési tárgyalása az utolsó évek tapasztalata szerint hosszabb időt zokott igénybe venni. Ezeket tudva, a számvi-í teli törvény értelmében a kormánynak kötelessége volt ezt a javaslatot idejekorán bemutatni, a mely javaslat amúgy is azonnal hatályát veszti mihelyt, a t. ház a budgetet megszavazná. A t. ház természetesnek fogja találni, hogy erről a helyről nem bocsátkozom annak bővebb fejtegetésébe, vajjön az ily természetű javaslat, melyet, mondhatnám, a kalendáriumi kényszerűség eléggé megokol, bir-e politikai jelentőséggel, és nevezetesen : lehet-e a javaslat ^megszavazását a bizalom kérdéséhez hozzákötni ? Én ugy hiszem, mivel ebben a javaslatban csak arra adunk a kormánynak felhatalmazást, hogy a t. ház által ez idén egyszer már minden részletében alaposan megvitatott 1902. évi költségvetésnek megfelelően, de szűkebb keretben, mint a melyben a jövő évi előirányzat mozog, bizonyos kiadásokat teljesíthessen, hogy ennélfogva a javaslat érdemében nem forog fenn ok arra nézve, hogy bizalmi kérdéssé tétessék! Felemlítem itt is, a mire a bizottsági jelentés szintén ráutalt, hogy a mennyiben ebben a javaslatban bizonyos oly kiadásokról van szó, a melyek csak ezután meghozandó törvények alapjáu teljesíttetnének, ez az intézkedés egyáltalában nem uj, mert évek óta minden felhatalmazási törvényben, sőt mindegyikben ugyanezekkel a szavakkal benfoglaltatott. De különben is voltaképen csak a dispozieziók teljességének kedvéért foglaltatik a javaslatban, egyébként nincs gyakorlati következménye, mivel ha e részben nem mondunk ki a törvényben semmit, azonban a t. ház, mielőtt az uj költségvetés létrejönne, törvény utján valamely uj kiadást megszavazna, akkor abban a megalkotandó törvényben mindig módunkban áll kimondani, hogy az illető kiadás a jövő év január hó 1-től fogva folyósítandó. A jelen törvényjavaslatban foglalt intézkedések tehát a parlament későbbi elhatározásának legcsekélyebb mértékben sem prejudikálnak, másrészt pedig a javaslat ugy a törvény rendelkezéseinek, mint a képviselőház tárgyalási ökonómiájának és az eddigi szokásnak megfelel. Ezeknél fogva^ tisztelettel kérem a javaslatnak elfogadását. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Rátkay László jegyző: Kossuth Ferencz! {Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Az 1848 : IV., az 1867 : X. t-cz. határozottan azt rendeli, hogy minden évben állapíttassák meg a jövő évnek költségvetése, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) - Ezt nemcsak a törvény rendeli, hanem az alkotmányos-