Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-128
128. országos ülés 1902 október 8-án, szerdán. 11 tudnia kell, hogy a két kormánynak a törvény értelmében mik a megállapodásai, az önálló, törvényhozásilag keresztülviendő megállapodásai, az internacziónális szerződések és a kereskedelmi politika tekintetében; mert ő fogja az alkudozásokat a külfölddel vezetni, soka egyetlenegy betűvel, egyetlenegy banggal, egyetlenegy kérdést meg sem érint, nem azért, mert tudja, hogy én azt meg sem engedhetném és nem engedném, de mert esze ágában sincs, hát óvatosan kerüli . . . (Zaj.) Példát hozok rá. Rákosi Viktor: Ez benne legyen majd a beszédben ! Széll Kálmán miniszterelnök: Benne marad, sőt többet is mondok, példát is hozok rá. A mostani utolsó tiz napi tárgyalásoknál, a hol az Olaszországgal szemben követendő eljárás a borklauzula dolgában volt vita tárgyává téve, egyetlen egyszer vett részt gróf Goluchowski az ő Felségénél folyt tanácskozásban, és egyetlen egyszer jelen volt a magyar minisztérium épületében lefolyt tanácskozásnál az én meghívásomra, mert akkor is a külföldi szerződésekről és az olasz borvám-klauzula kérdéséről tárgyaltunk. Meghallgatta, hogy mi a nézetünk a borvám-klauzula dolgában, és mikor ennek a kérdésnek a fejtegetését befejeztük és áttértünk más kérdésre, vette a kalapját és távozott. (Zaj a szélsöbaloldahn.) Állítom, hogy gróf Goluchowski semmi részt nem vesz abban, a mit kiegyezésnek hívunk: a Magyarország és Ausztria közt fenforgó gazdasági kiegyezés kérdésében, a mint törvényesen nincs is hozzá köze, a mint azt maga vallja és hirdeti is. Egyszerűen az 1867: XII. t. ez. rendelete értelmében, ha majd meglesz a megállapodás, közvetíteni fogja az internacziónális alkudozásokat. Soha semmiféle részében a tanácskozásoknak nem vesz részt, a mi a kérdéseknek a meritumát, a köztünk fenforgó gazdasági kérdések bármelyikét érintené. Tisztán csak mint külügyminiszter szerepel, a ki megkapja tőlünk, a két kormány tói, a fel hatalmazástés megállapodásokat annak idején,hogy az alkudozásokat vezesse a külfölddel ezek alapján, mint a hogyan a törvény előírja. Biztosithatom az urakat, hogy gr. Goluchowski hiába is akarna rám gyakorolni bármiféle pressziót, nem is akar, meg se kísérli, de hiába is tenné, mert én ismerem az én törvényes kötelességemet, de ő is ismeri a törvényt és meg is tartja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha én nem vagyok kitéve, mint előbb megmondottam, a legmagasabb fórum pressziójának, akkor higyjék el a képviselő urak, hogy gr. Goluchowski ur, akármennyire nagyrabecsülöm, tisztelem és vallom, hogy hiven és kitűnően, önfeláldozóan viszi a monarchia külügyeit, hiába akarna rám pressziót gyakorolni, a mint hogy eszébe se jut az, hogy befolyást akarjon gyakorolni, (Helyeslés jobbfelöl') Most következik a végső néhány kijelentése Barabás képviselő urnak. Azt mondja, hiába tárgyalnak, mert semmi körülmények közt n nem engedjük, hogy a kiegyezési tárgyalásoknak eredménye ide jővén, Ausztria és Magyarország közt kiegyezés létesüljön. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, t. ház. engedjék meg, hogy elmondjam nyugodtan nézeteimet erről is. (Halljuk! Halljuk!) Én azt tartom, hogy minden ellenzéknek, a legvehemesebbnek, még annak is, a kinek, Isten és ember előtt elmondom, több oka van egy kormány életére törni, mint önöknek, (Mozgás a szélsöbaloldahn.) még annak is elsőrendű kötelessége megtartani a törvényt, mert a nép szuverenitásának kifejezője, megtestesítője a parlament, s ezen parlament egyetlenegy töredékének sincsen az a joga, hogy magát a törvényen túltegye. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldahn.) Már pedig midőn a kormány engedelmeskedik a törvény rendeletének, mely azt mondja, hogy legkésőbb 1903-ig egy vámszövetség megkötésére az előkészületeket és a tárgyalásokat megindítsa, midőn ezt teszi — nem önszántából, nem azért, mert igy akarja, hanem mert a törvény rendeli, s ha aztán a tárgyalás eredményét, ha létesül, — eddig még nem létesült az egyezség — idehozza: akkor azt mondani, mi pedig azt, a mit a törvény rendel, a mit ezen országnak törvényes kormánya benyújt, melyet e háznak többsége támogat, mely alkotmányos fogalmak szerint határoz ebben a házban ma — holnap talán önök határoznak, ha önöknek lesz többségük — mi e kormánynak előterjesztését, ha olyan is lesz, a milyet a törvény rendel, akadályozni fogjuk: ez, uraim, a forradalmi térre vezet, (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélslbaloldalon.) ez a kisebbség uralma, ez feje tetejére állítása az alkotmányos szabadságoknak, a parlamentnek; ezt én a magam részéről nem fogom megengedni semmi^ körülmények közt. (Zajos helyeslés jobbról.) Én ismerem kötelességemet; (Felkiáltások a szélsöbaloldahn: Mi is!) isinerern a törvényt, a törvény határain belül elismerem az önök jogait. Önöknek joguk van engem feleletre vonni: olyan-e ez a kiegyezés, a milyet a törvény kontemplál, olyan-e, a minőt én három esztendő óta kilátásba helyezek; joguk van programmjuk alapján azt mondani, ez rossz, ez káros, de ahhoz önöknek joguk nincs, és sohasem lesz, hogy a többség által támogatott törvényes kormányt erőszakkal meggátolják kötelességei teljesítésében. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbaloldahn.) Mi történnék, hogyha önök odáig vinnék a dolgot, hogy kénytelen lenne a korona — elmondom egész nyíltan, — a nemzetre appellálni ? (Zaj 6Í szélsöbaloldahn. Felkiáltások : Fenyeget!) Ez nem fenyegetés; én csak az önök által felállított eshetőséggel számolok, mert Barabás képviselő ur azt mondta, feloszlathatják az országgyűlést akárhányszor. Ha én önöknek ez állítását nem veszem fenyegetésnek, akkor az én viszonállitásomat se vegyék fenyegetésnek, mert én hasonló joggal mondom, hogy ha a Barabás képviselő által felállított eset, a mire, remélem, nem 2*
