Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-137
137. országos ülés 1902 rültség.) minél távolabb laknak, annál nagyobb barátai egymásnak és annál több testvéri csókot váltanak, ellenben, ha szomszédok, mint pl. a szerbek és a bolgárok, ez a testvériség véres harczokat idéz elő; ha pláne egy országban laknak, mint a szerbek és horvátok, akkor is látjuk, hogy mily testvéries érzelemmel viseltetnek egymás iránt. Ebből megítélhetjük, hogy milyen testvériségi viszony fűzi össze a rnthéneket és a lengyeleket, a kik G-alicziában a hatalomért egymással küzdenek. Ez a küzdelem eredményezte a galicziai paraszt-sztrájkot, és ez a sztrájk eredményezte a huszárok ellen való kirohanást. Ez meglehetősen nagyszabású mozgalom volt, t. ház, hiszen jelenleg is körülbelül 600 paraszt áll törvényszék előtt, több ezerét letartóztattak és 600-at bentartottak a törvényszéknél, ugy, hogy ennek a lázadásnak a legyőzésére jóformán az egész galicziai helyőrséget mozgósítani kellett. Én nem tudom, t. ház, nem voltam ott jelen, hogy mit tettek és mit nem tettek a huszárok, de előttem fekszik az a tudósitás, hogy mit mondtak róluk Breitner és Romancsuk reichsrathi képviselő urak. így Romancsuk képviselő ur először is, gondolván a testvéri kapcsokra, a tarnopoli kerületben működő csehdragonyosokat igen megdicsérte, hogy azok nagyon szépen és korrektül viselték magukat, ellenben a magyarok, vagyis a huszárok a leggorombább kihágásokat engedték meg maguknak, mindent elloptak, a mi csak kezük ügyébe került, a mezőn levő gabonát, az udvaron felhalmozott szalmát elvették és a lovaknak adták; egy parasztháznak a szalmafödelét is leszedték és a lovak alá szórták, (Derültség.) Breitner ur meg igy szólt: » Egész keleti Gralicziát elárasztották katonasággal, természetesen idegen ajkú katonasággal, még pedig magyarokkal.« Gúnyosan mindig ugy mondják : Magyarén. »A mit el lehetett lopni, azt a magyarok ellopták. Raboltak, mint valami meghódított országban. Asszonyok ellen támadásokat intéztek, még földbirtokosokat is megloptak a huszárok. Az egész nép hálaadó istentiszteletet mondana, ha ezektől a magyar csapatoktól megszabadulna.» (Mozgás. Derültség.) Szatmári Mór: Hozzák haza a magyar katonákat ! Rákosi Viktor: Nem avatkozom a ruthének és a lengyelek dolgába, nem vitatom azt a kérdést : vájjon igaz-e, hogy a lengyel főnemesség a ruthén parasztságot kiszipolyozza. De teljes erőmből tiltakozom az ellen, hogy a slahtát, az alacsony napszámokat magyar katonai asszisztencziával tartsák fenn. (Helyeslés a szélsöbahldaIon.) Határozottan tiltakozom az ellen, hogy a közös kormány a ruthének és a lengyelek gyűlölete közé a magyar huszárokat állítsa oda céltáblául. (Élénk helyeslés a szélgí'baloldalon.) Eomancsuk és Breitner képviselő urak szidják a magyarokat, mintha csak azért kegyetoktóber 28-án, kedden. 171 lenkednének, mert barbár magyar természetüknél fogva sokkal kegyetlenebbek, mint a monarchia bármely más katonasága. Én azonban azt mondom, hogy itt a katonaságnál nem lehet Szó csehekről, lengyelekről, magyarokról, hanem a közös hadseregről van szó. (Igaz! Ugy van.') És ha a katonaság kegyetlenkedik, ez a közös hadseregnek, a közös hadsereg vezetőségének rovására irandó. (Igaz! Ugy van! a szélsobalöldalon. Felkiáltások: Fájdalom!) Mert azt tudjuk, hogy az osztrák hadseregnek megvan a maga szelleme és bizonyos hagyománya (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ; ott a czivü publikumot, a mely ágyutölteleknek való és pénzt ad, lenézik és maguknál sokkal alantasabb lénynek tekintik. Azt tehát, a mi Gralicziában történik, nem szabad és ne is tessék a magyarok rovására irni. (Helyeslés.) A magyar huszárok teljesítették azt a kötelességüket, a melyet a felsőbbség parancsa rájuk rótt, egyebet nem tettek. Ez a parancs a jelen esetben bizonyára nagyon keményen szólt, mert a dédelgetett és az Ausztriában nagy kegynek örvendő slahtának az anyagi érdekéről volt szó. Galicziában a hatóságok nagyszabású sztrájkkal álltak szemben, a mely könnyen általános parasztlázadássá fajulhatott volna. Látjuk, a két képviselő beszéde sem tud valami óriási »muritátokat« — hogy e kifejezéssel éljek — (Derültség.) felhozni a huszárok ellen, Felhozzák többi közt, hogy egy leány, a mikor a huszárok beléptek az udvarba, ijedtében szörnyethalt. Gabányi Miklós: Örömében! (Élénk derültség.) Rákosi Viktor: Egy másik galicziai leány, a mikor beléptek a huszárok a szobájába, kiugrott az ablakon. Azt azonban nem merték állítani, hogy a huszárok utána ugrottak volna. (Derültség.) Én, t. képviselőház, még egyet mondhatok talán a huszárok mentségére. Mind azok, a kik a Dienstweget ismerik, a mely felülről lefelé megy, — nem tudok rá magyar kifejezést, talán Madarász József. sem tud, — mindazok tudják, hogy ha herczeg Lobkowitz előtt a katonaság a Vérmezőn detilirozva, »entwickelte Linic«-ben halad és annak a közepe kissé meggörbül és herczeg Lobkowitz kissé a fejét csóválja, ezt a fejcsóválást, mire ez a huszárokhoz vagy bakákhoz ér, ők káplári pofonok alakjában érzik. De ha herczeg Lobkowitz nem csóválja is fejét, csak egy mozdulattal egy alkalmatlan legyet kerget el arczárói, egy ily félremagyarázott mozdulat is, a mire a katonák berukkolnak a kaszárnyába, káplári gorombaságok alakjában nyilvánul és hallhatják a katonák, hogy tönkretették a defilét. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Magukkal szemben is meglehetősen gorombák tehát a katonák. Hát mikor kirukkolnak a a sztrájk ellen! Ott bizony meglehetős erőteljesen járhattak el, a mikor fegyveresen rukkol22*
