Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-136

13ü. országos ülés 1902 október 22-én, szerdán. 167 Mindezek alapján kérem a házat, méltóztassék intézkedni, hogy a kinyomatva lévő költségvetés kiosztassék és tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák. (Hoszszas, élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, Szónokot számosan üdvözlik.) Nessi Pál: Szegény nemzet, szegény ország ! Elnök: A törvényjavaslat kiosztatik, és tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Következik Lovászy Márton képviselő interpellációja. Lovászy Márton: T. képviselőház: A »Neue Freie Presse« cimü bécsi lap október 10-iki számában megjelent egy czikk, a melynek tartalma az, hogy a magyar kir. kereskedelemügyi miniszter aznap rendeletet irt alá, a mely a magyar kir. államvasutak igazgatóságához szól és a melyben utasittatik a magyar kir. államvasutak igazgatósága, hogy az osztrák állam vasút-társasággal az 1903. január 1-ére felmondott egyezséget bizonyos feltételek mellett újból megkösse. Én azt hiszem, hogy ez a rendelet csakis bizalmas és titkos jellegű lehet, mert hiszen egy alku, egy szerződés feltételeiről van szó és igy, ha annak az alkunak előre megállapított feltételei elárultatnak, akkor az alkudozó fél a másikkal szemben hátrányba kerül, (Ugy van! balfelöl.) és mégis azt látjuk, hogy az a bécsi lap már az aláírás napján értesült nemcsak arról a tényről, hogy a miniszter aláirta azt a rendeletet, hanem magának a rendeletnek tartalmáról is, a mennyiben abból részleteket is közöl és megjelölte, hogy abban az egyezségben elejtették a viteldijak eddigi, kilométerek szerinti felosztásának elvét és a közvetlen tarifaképzés jogát. Itt csak két eset lehetséges. (Halljuk! Halljuk!) Vagy indiskréczió történt, vagy pedig a miniszter ur tudtával és beleegyezésével történt az, hogy ennek a rendeletnek aláírása ós tartalma abban a bécsi lapban közzététetett. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) Ha indiskréczió történt, ugy ez nagyon súlyos dolog, mert itt nem kevesebbről van szó, mint a hivatalos titoknak megszegéséről, a melynek megtartására pedig minden tisztviselő esküvel kötelezi magát és ebben az esetben elvártam volna a miniszter űrtől, hogy e titokszeg és körülményeit kideríti és azt a legsúlyosabban megfenyíti (Elénk helyeslés balfelöl); ha pedig a miniszter ur tudtával és hozzájárulásával történt az, hogy ez a közlemény megjelent, akkor is azt kérdem a miniszter úrtól, hogy ha a miniszter urnak valami közleni valója van a közvéleménynyel, miért nem veszi igénybe e végett a magyar lapokat? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos! A Presse uralkodik felettük! Attól félnek! Lovászy Márton: Azt hiszem, nincs a magyar sajtónak egyetlen orgánuma sem, mely ne volaa annyira hazafias és ne viselné a szivén Magyarország érdekeit annyira, mint a Neue Freie Presse, a melyről tudjuk, hogy a Magyarország ellen vezetett kiegyezési hadjáratnak vezérorganuma volt. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És engem, őszintén megvallva, aggodalommal tölt el az, ha az az eset áll fenn, hogy a kormányzatnak egyik tagja és egyik minisztérium ezzel a lappal oly benső bizalmas viszonyt tart fenn. Ezt én az ország érdekeivel megegyez telhetőnek nem tartom, . . . Holló Lajos: Singcr a helytartó! Lovászy Márton: . . . mert veszedelmes lehet az, hogy egy idegen orgánum, a melyről tudjuk, hogy irántunk ellenséges indulattal viseltetik, ezen legfontosabb kérdésekre nézve úgyszólván, ebben a minisztériumban szabad kutatási joggal bir. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Annyival inkább aggodalommal tölt el ez, mert hisz nem az első eset ez. Nem szükséges konkrét eseteket felhozni. Mindenki tudja, hogy fontosabb ügyeink ezen orgánum és a többi bécsi orgánumok utján jutnak köztudomásra. Azt hiszem, végre-valahára meg kell szűnni ennek az állapotnak, hogy mi Magyarországon a mi közügyeinkről a bécsi sajtó utján nyerjünk tudomást. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindezek alapján a következő interpellácziót intézem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz (olvassa): Interpelláczió a kereskedelemügyi miniszter úrhoz: 1. Való-e a »Neue Freie Presse« e hó 10-iki számában megjelent az a hir, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur utasította a magy. királyi államvasutak igazgatóságát, hogy az osztrák államvasuttal az 1903. évi január hó elsején fölmondott egyezséget újból megkösse? 2. Való-e, hogy megállapodás történt az iránt, hogy az uj egyezségben elejtsék a viteldijaknak eddigi, a kilométerek szerinti fölosztásának elvét és a közvetlen tarifa-képzés jogát? 3. Ha való e hir, mi utón jutott az a »Neue Freie Presse* tudomására már az aláírás napján, mielőtt a magyar sajtónak és közvéleménynek módjában lett volna arról tudomást szerezni ? 4. Nem történt-e ez alkalommal a hivatalos titokkal való visszaélés, ós ha igen, miként szándékozik azt a miniszter ur megtorolni ? 5. Ha pedig a miniszter ur tudtával és beleegyezésével és intenczióinak megfelelően történnék az, hogy a magyar érdekekkel folyton hadilábon álló külföldi lap a magyar kormány ténykedéséről a magyar sajtót megelőzőleg azonnal és behatóan értesül, hogyan magyarázza a miniszter ur ezt az eljárást? Belátja-e, hogy az ellenséges osztrák sajtóval való ezen bizalmas viszony a magyar érdekekre esetleg igen veszedelmes visszahatással lehet? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Szándékozik-e ezen sérelmes állapot megszüntetése iránt intézkedni, és gondoskodni arról, hogy a jövőben a kereskedelemügyi kormány