Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-136

168 136. országos ülés 1902 tudatni valóinak közzétételére első sorban a magyar sajtót vegye igénybe« ? (Élénk helyeslés halfelöl) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha meg méltóztatik engedni, azonnal óhajtanék felelni az interpelláczióra; mert azt hiszem, hogy itt .tulajdonképen egy félreértésről van szó. Különben is az egész ügyet már napok óta szellőztetik a sajtó hasábjain, sőt még az interpelláczió szövege is megjelent már a vasárnapi lapokban. Azt hiszem tehát, a leghelyesebb, ha minél előbb válaszolok az interpelláczióra. (Halljuk! Halljuk !) A mi a tényállást illeti, budapesti gazdasági körökben az utolsó időkben egy bizonyos nagyobbmérvü érdeklődés mutatkozott az iránt, hogy mi lesz a magyar és osztrák vasúti tarifákkal a jövő évben és erre nézve több oldalról intéztek hozzám kérdést. Más lapok tudósítói is. a »Neue Freie Presse« tudósitója is, intézett hozzám kérdést és annak is feleltem, és azt hiszem, a mit én a »Neue Freie Presse« tudósítójának mondtam, nem is titok, nem is bizalmas természetű dolog, mert, ha jól méltóztatnak megnézni a közleményt, a mely a »Neue Freie Presse«-ben megjelent, — természetesen minden szóért nem lehetek felelős, a mely megjelent — (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Nem hallunk semmit!) de még annak szövegéből is meglátszik, hogy arról volt szó, hegy aznap aláirtam egy rendeletet, a melyben felhatalmaztam az államvasutakat, hogy az eddigi alapon kössék meg a szerződést, bizonyos modalitásokkal; a bizonyos modalitások azonban nincsenek felsorolva. Tehát az eddigi állapot fentartása mellett. A mik ezután tovább említtettek, azok nem annyira az én informáczióim, mint inkább félremagyarázásai a tényeknek, vagy helytelen felfogása a dolgoknak, v«gy mellékes dolgok előtérbe tolása. Például az, hogy a díjtételek kilometrice osztatnak-e meg a két társulat között, formai és nem materiális kérdés, mert a szállítónak teljesen mindegy ez; rá nézve az a fontos, hogy az eddigi díjtétel megmaradjon. A másik megjegyzés, a mely e közleményben van, mintha a közvetlen tarifa képzésének jogáról valamikép lemondtunk volna, egyenesen téves. Én csak azt jegyezhetem meg, azt hiszem, bátran hivatkozhatom rá, hogy, a ki közérdekű dolgokban hozzám felvilágosításért fordul, azt örömmel fogadom mindig, mert azt hiszem, nemcsak kötelességem, de érdekem is, (Zaj balfelöl.) Mondom, hogy kérdést intéztek hozzám. Azt, hogy az eddigi alapon kössük meg a szerződést, nem akkor mondtam először, hanem más lapnak is elmondtam. Ebben szenzácziós újdonság nincs, Pár nap múlva, ha akárki jött volna hozzám magyar lap részéről, méltóztassék meggyőződve lenni, annak hasonlókép megmondtam volna. (Mozgás a szolsöbaloldalon. Egy hang: Nincs mindenkinek bejárása!) Nemcsak, hogy bejárása van, erről is gondoskodtam, de gondoskodtam, október 22-én, szerdán. hogy az elnökségben figyelem legyen arra, hogy, amennyiben journalistáknak felvilágosításokra van szükségük, az meg is adassék. Azt hiszem, ez egyszerűen a közvélemény iránt való kötelességünk és érdeke a kormánynak és a sajtónak egyaránt. Sőt mondhatom, hogy örülni fogok, ha a sajtó képviselőivel ily dolgokban beszélhetek, mert sok félreértés fog elkerültetni, és nem fognak a lapokba oly dolgok kerülni, a melyek helytelenek. Különben én ebben a tekintetben pár nappal később félhivatalos kommünikét bocsátottam ki. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Később!) Kérem, arról nem adhatok előző felvilágosítást, a mi 3 — 4 nap múlva fog történni. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Az aláírás napján!) Nem, kérem. Itt a felhatalmazásról van szó, ott pedig az értekezlet eredményéről, a mely értekezlet eredménye minden lapban megjelent, mert a »Budapesti Tudósitó« utján küldöttem. Ebből mindenki láthatja, hogy a mi szenzácziós volt a közleményben, az nem felel meg a valóságnak, mert 1903. februárig egy bizonyos része a tarifának változatlan marad, másik része pedig egészen 1903-ig. Magam részéről méltóztassék megengedni, hogy arra az aposztrofálásra, a melyet a t. képviselő ur hozzám intézett, hogy helyesnek tartom-e azt, vagy akarom-e igénybe venni a magyar sajtót, megjegyzem, hogy igenis óhajtom igénybe venni, de az nemcsak tőlem függ, hanem attól is, hogy a sajtó hozzám is közeledjék bizalommal informácziócrt, mert annak, a ki nem kér tőlem informácziót, nem adok. Azt hiszem, hogy ezzel szolgálni fogjuk az országnak érdekeit annál is inkább, mert azt hiszem, hogy mi itt, még ha különféle párton vagyunk is, általános egyetemes nemzeti czélokat szolgálunk és azt hiszem, hogy a niagyar közönségnek mindig egyik legszebb vonása volt, hogy itt a pártkülönbségek sohasem voltak olyan élesek, mint más államban és elég alkalmunk van arra, hogy közös erővel ugyanegy alapon szolgáljuk a közérdeket. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelöl.) Lovászy Márton: T. ház! Arra néz re, hogy a magyar közvélemény nem volt tájékozva ugyanakkor, mikor a bécsi lap már tájékozva volt ... Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: A »Pester Lloyd« is tájékozva volt! Lovászy Márton: . . . épen az a közlemény szolgál bizonyítékul, a melyben e rendelet aláírásának ténye megjelent, a mennyiben a »Neue Freie Presse« közleménye egyúttal arról számol be, hogy a magyarországi gyárosok és iparosok szövetsége Chorin Ferencz elnöklete alatt értekezletet tartott és memorandumot szándékozik benyújtani a miniszter úrhoz, a melyben megjelöli azon kívánalmait, a melyek szerint a tarifa rendeztessék. Ebből tehát világosan kitűnik, hogy annyira tájékozatlan volt a magyar köz-