Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-136

166 Í36. országos ülés 1902 ság különböző ágainak előmozdítását czélzó kü­lönböző létesítményekre.. . Pichler Győző: A baja-báttaszéki hidra! Lukács László pénzügyminiszter: Kérem, méltóztassék türelemmel lenni, még nem va­gyunk ott. A Temes-Béga hajózhatóvá tételére, (Halljuk! Halljuk!) az állami kezelés alatt álló folyók szabályozására, az állami kezelés alatt nem álló egyes folyók szabályozására, a vízmo­sások megkötésére, téli kikötőknek és rakodópar­toknak létesítésére, különböző városok árvédelmi munkáinak megépítésére, kiegészítésére és egyes árvédelmi társulatok segélyezésére, különböző gazdasági czélok előmozdítására, igy a marha­tenyésztés, borértékesítés, a len- és kender-ter­melés előmozdítására szükséges intézkedésekre, a faértékesités előmozdítása czéljából erdei vas­utak építésére, azonkívül az állami vasmüveknél különböző természetű beruházásokra. Mindezeken kívül számos vasúti létesítményekre, a melyek közül csak egynéhányat kívánok névszerint fel­sorolni. (Halljuk! Halljuk!) Az ungvár—nagy-bereznai határszéli fő­vasutnak kiépítése . . . Thaly Kálmán : Az a hadügyminiszternek kell! (Mozgás! Halljuk! Bálijuk! jobbfelöl.) Lukács László pénzügyminiszter: ...a mely négy különböző létesítményből áll, a nagy­bereznai határszéli fővonal kiépítéséből, a csap— ungvári államvasuti vonal átalakításából, a nyír­egyháza— csapi államvasuti vonal teljesítő ké­pességének fokozásából és a csaba— nagyváradi államvasuti vonal teljesítő képességének eme­léséből, (Helyeslés a jobboldalon.) a melyek mind 25 és fél millió koronát fognak igényelni. Azután felhatalmazást kér a kormány a szé­kely vasutak egész hálózatának kiépítésére, (Általános élénk helyeslés.) a mely ismét szá­mos különböző munkálatokból áll és nem keve­sebb, mint 34,200.000 koronát fog igénybe venni, ezenkívül a fiumei különböző beruházásoknak egyik csoportjára, nevezetesen az ottani kikötő­nek egy uj medenczével való kibővítésére, a ki­kötőnek különböző vasúti berendezésekkel való ki­egészítésére, a mely munkálatok ismét 10,700.000 koronát vennének igénybe. Mindezeken kivül számos más vasútépítésre, hídépítésre kérek fel­hatalmazást; mindez, összevéve a felmerülő ösz­szes költségeket, körülbelül 200,000.000 koronát fog kitenni. A bajai hídról azért nem nyíl átkozhatom még, t. ház, mert, bár valószínűnek tartom, hogy az is fel lesz véve a programmba . . . Pichler Győző: Helyes! Lukács László pénzügyminiszter: ... de miután a sorrend iránt még tárgyalások foly­nak, ezért kötelező nyilatkozatot ez idő szerint még nem teszek. Pichler Győző: Pedig az a legfontosabb! Thaly Kálmán: Hiszen a »b« betű elül van! (Mozgás és zaj a szelscbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) október 22-én, szerdán. Barta Ödön: Van ennél fontosabb is! Lukács László pénzügyminiszter: Egészben véve, t. ház, ezek és ezekhez hasonlók (Halljuk! Halljuk/) azok a létesítmények, a melyekre a kormány felhatalmazást kér, é3 a melyek a dolog természete szerint nem egyszerre, hanem az évek­nek hosszabb sorozatán keresztül fontosság, sür­gősség és az előkészítettség stádiumának meg­felelőleg volnának létesítendők. Az összeg, a melyet ezek igénybe fognak venni, a mint már bátor voltam említeni, körülbelül 200,000.000 koronát fog kitenni, a mi természetesen nem illesztetik be a költségvetésbe, hanem a kormány a törvényhozástól felhatalmazást kér, hogy, a mennyiben szükséges, ezen összeget köl­csönmüvelet utján fedezze, a kölcsönnek kamat­szükséglete pedig beillesztetnék magába a költ­ségvetésbe ugy, a mint az az 1903. évre vonat­kozólag tervezett ezen müveletek költségei, vagy helyesebben kamatai tekintetében már ebben a költségvetésben meg is történt. Ezzel, t. képviselőház, befejezvén azt, a mit előadni kívántam, visszajutottam oda, a honnan kiindultam, t. i. az 1903. évi költség­vetési előirányzathoz. Erre az előirányzatra vonatkozólag az a nézetem, t. ház, hogy az a helyes budgetirozás elveinek megfelelően van összeállítva, mert, habár méltóztattak látni azt, hogy egyes ki­adási tételeknél azon nagyfontosságú állami fel­adatokhoz képest, a melyeknek megoldását proponáljuk, jelentékenyebb emelkedések mutat­koznak is: ezeket a kiadási emelkedéseket nem a bevételeknek forszírozott és mesterséges eme­lésével akartuk ellensúlyozni, hanem más ki­adási tételeknek redukcziójával, illetőleg meg­takarításokkal igyekeztünk^ az egyensúlyt fen­tartani és biztosítani. (Élénk helyeslés jobb­felöl.) A bevételeket csak ott emeltük, a hol vagy a forgalom természetes fejlődése, vagy a zárszámadási eredmények teljes és biztos alapot szolgáltattak erre az emelésre. Egyes fő­ágazatoknál azonban nem emeltük a be­vételeket; a mint bátor voltam említeni, az egye­nes-adóknál egyáltalán nem és a fogyasztási adóknál elenyészően csekélyen. Azt hiszem, hogy épen ebben a körülményben rejlik ennek az előirányzatnak az legerősebb oldala, abban t. i., hogy bevételeink jövő alakulását nem igyekez­tünk eszkomptálni, nem áldoztuk fel a jövőt a jelennek, hanem érintetlenül hagytunk egyes fon­tos bevételi ágakat oly czélzattal, hogy azoknak növekvő hozama fedezetet szolgáltasson a jövő­ben az újonnan előálló szükségletek fedezésére, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És igy azt hi­szem, hogy ez a költségvetés a realitás követel­ményeinek is megfelel és azzal a nyugodt ön­tudattal teszem azt le a ház asztalára, hogy a mennyiben a kormány ahhoz szigorúan fog alkal­mazkodni, ezen költségvetés alapján az 1903. évre nézve az államháztartás egyensúlya biztosítottnak tekinthető. (Élénk helyeslés a jobboldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents